Harangszó, 1940
1940-01-14 / 2. szám
1940 január 14. karangsző bálban mulatsz, én térdeimen imádkozom érted, hogy Isten könyörüljön rajtad. Pár óra múlva a leány visszatért a bálból. Nővérének imája nem hagyta többé békén. Isten Lelke kezdett munkálkodni benne. Megkapta Isten kegyelmét: elfogadta őt gyermekének s a világi örömökért sokszoros kárpótlást adott neki. Gaál József. Ahogy a régiek látták. Egy 1772-ből való könyv a táncról. Hogy Heródes az ő születése napján nagy festomot indított, és gazdag vat- sorát szerzett a fő-embereknek, azt magán semmi véteknek ném kell-tulajdoní- tanunk. Valamint pedig semmi vétek se volt, hogy vatsora végin a Heródiás Leánya bé-perdüle a palotában, és a Királynak kedvéért, s a vendégeknek mulattságáért, a niusika szó-mellett, egy mesterségesen kitanult alakosi fris tántzot jára: sőt inkább kívánnunk kellene, hogy a Keresztyéneknek lakodalmi is tsak egy vatsorával, és egy tántzal végeztettnének: De midőn hajnaltól-fogva éj-félig szüntelen füstölög a konyha kürte, és az ételben s-italban való tobzódásnak se rende nintsen, se mértéke úgy, hogy sokszor a tántzban jobban elfáradgyanak, mint sem ha napestig egy nedves szürün tséplet- tek volna; ez már valójában ofly illetlenség, melyet se Heródes nem tselekedett az ő születése napján, se pedig a Heródiás Leánya el-nem követett, noha a tántznál jobb mesterséget nem tanult vala az ő rossz Anyától. Nem azért mondom ezt, mint ha a tánczot tulajdon természete szerént véteknek tartanám, és kárhoztatnám; mert a tántz minden vétek nélkül meg készülhet, ha képesen tisztességgel, és minden zabolátlan vásottságnak el-távoztatá- sával végeztetik; mindazonáltal valamit a Heródiás Leányának, noha tsak egygyes tántza, Keresztelő Szent Jánosnak méltatlan halálával fejesztetett-bé, úgy a mostani Világnak szokása szerént való páros tántzok lelki gyilkosságok nélkül nem egy könnyen készülnek meg. Mit- soda veszedelmet nem szenvednek a szemek, mikor a tántzosokra nagy figyelemmel, és gondolkodva függesztett- nek. Mitsoda veszedelemben nintsenek a kezek, mellyek a tántz-közben sokkal nagyobb szabadságot tulajdonítanak magoknak, mint a nrellyet az Isten törvénye engedett nékik. Noha azért a tántzolás önnön magában nem vétek, de nagy alkalmatosság a vétekre; és ollyan veszedelmes dolog, mint a ki az égő kanóttal sokat forgolódik a puska-poros edények-kö- zött. Kire nézve héjában mented magadat édes öttsém, hogy te tsak ollyan tántzokat gyakoriasz, a holl eggyül-egy- gyig mind betsületes emberek és Asz- szonyi állátok szoktak jelen lenni; Mert ha azok minnyájatt betsületes emberek is, de u£yan tsak nem vasból forrasztat- tak öszve, hanem testből állanak, mint te, gyarlók, mint te. Nem különben te se mentegesd magadat édes húgom, hogy a te tántzodon mindenkor jelen vannak a szüléid: Mert se Atyád, se Anyád a te szemednek héját szurokkal le nem ragaszt- hattya, tekéntetedet meg nem tilthattya, gondolataidat meg nem kötheti, se závárt nem tolhat a szívedre. A veszedelmén kívül pedig a bolondtságát is gondold meg a tántznak: Mert miképpen a folyó vizek a keserű tengerbe, úgy az élő emberek szüntelen alá-folynak, és sietnek az ha- láltorkába; eszesség-é pedig síppal dobbal menni az halálra? holl láttad hogy a hóhér kezébe adatott ember tántzolva mentt volna az akasztófához? és te mégis tántzolva akarsz közelíteni az halálhoz? Nem azért engedtetett nekünk ez élet, hogy azt lakodal- mokban, fintzározásokban, és a hegedű pöngése mellett kedvünkre mulassuk; hanem hogy penitentzia tartással, és üdvességes sírásokkal szerezzünk magunknak boldog napokat a másik halhatatlan, és igaz életben. Úgy rendellyük tehát dolgunkat e számkivetésben, hogy az örök ditsősségnek Ünnepétől, és muslicájától ki ne rekesztessünk. A tánc a Bibliában. A Bibliában is olvashatunk a táncról. De — figyeljük csak meg — egészen más az, amit a Biblia a táncról érdemes nek tart a megemlítésre, mint amit mi ina tudunk és mondunk a táncról. És egészen más a bibliai emberek tánca, mint a mai táncok. Más az oka és más a célja a bibliai táncoknak és egészen ritka dolog a tánc a Bibliában. Vegyünk sorba néhány bibliai helyet. II. Mózes 15, 20. Miriám prófétaasz- szony és az iziaelita asszonyok táncáról olvasunk itt a Vörös-tengeren át való szabadulás nagy örömére. Nem fér szóba és semmiféle szűkre szabott keretbe az Ür szabadítása felett érzett öröm. Kitör az emberből és táncban fejezik ezt ki. Milyen más ez az öröm, mint a farsangi öröm! II. Mózes 32, 6. Valami ilyen farsangi örömről lehetett szó, akkor amikor a nép az aranyborjú körül játszadozott és ugrált. Az ilyen örömre és táncra ítélet az Isten felelete, mert nem egyedül neki ad dicséretet. Bírák 11, 34. Jefte leányának a táncában nemcsak a fiatalság öröme van, hanem az atyja győzelme felett érzett örvendezés. Ezt az örömét azonban nem másokkal, mint az ő leánybarátaival fejezte ki táncban. A Biblia nem tud férfiak és nők közös táncáról. Bírák 21, 19—-23. Itt nem férfiakkal való táncról van szó, hanem az Ür ünnepnapjának ünnepi körtáncáról. Semmiesetre sem az következik ebből, hogy rendezzünk egyházi (?) bálokat és ott szerezzünk feleséget fiainknak. I. Sámuel 18, 6. Győzelmi örömről és táncról van itt szó. Ezzel csak azt akarják kifejezni, hogy milyen nagy öröm az egész népnek, amikor Isten nyilvánvalóvá teszi azt, hogy ki az Ő választottja és a nép reménysége. II. Sámuel 6, 14. A Biblia legvallásosabb táncáról olvasunk itt. Dávid, mint valami szent révületben, teljes erejéből táncol. Az Ür előtt mutatja be ezzel is végtelen nagy örömét azért, hogy a szövetség ládája ismét hazakerült. Prédikátor 3, 4. Bölcs mondás ez. Feltétlenül áll a táncra. Ma jó ezt megfontolnunk, amikor olyan szomorú, ítéletes időket élünk és mégis mindig több a táncoló ember. Jeremiás 31, 4, 12—13. De eljön majd még Isten népének is az örömideje. Sión újra örvendezhet majd az Ür előtt. Ezt az örömöt, boldog táncot és vígadást boldogan élvezheti majd az Ür népe, mert felépül és új életet élhet. Máté 11, 17. Gyermekek piaci táncjátékáról olvasunk. Ezt bizonyára a nagyoktól tanulták el. Gyermekek ártatlan játéka gyanánt egészen másképpen ítéljük meg a táncot, mint a felnőtteknél. A gyermekek részéről csak játék, múló valami, semmi más. Lukács 15, 25. szerint az előbbi- binél fontosabb az a házi vigalom, mely a tékozló fiú visszatéréséért érzett örömöt táncban fejezi ki. Ez a legnagyobb örömnek, a mennyei örömnek a példázója. Ez is mutatja, hogy minden táncnak és minden örömnek csak akkor van értelme és jogosultsága, ha azzal a mennyei örömöt lehet példázni. Minden máshoz van valami köze az ördögnek és a bűnnek. Máté 14, 6—7. A Heródiás leányának a tánca már az a fajtalan tánc, ami önmagáért van és ami bűnre viszi Heródes királyt. Ez a tánc legelvetemültebb formája. Rettenetes bukás az, mikor testi gyönyörökért nemcsak lelki kincseket, hanem egyenesen magát az Isten akaratát tagadja meg az ember. „Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe nem essetek; mert jóllehet a lélek kész, de a test erőteíen.“ (Máté 26, 4L) Ha pedig örömetek van: „örüljetek az Ürban mindenkor; ismét mondom, örüljetek!“ (Filippi 4, 4.) fttzés Mihály. A Hnrangssó-Noptor bizományosaihoz. Mivel a bizományba küldött naptárakat immár eladottnak kell tekintenünk, kérjük bizományosainkat, hogy a pénzt sürgősen beküldeni szívesked iék. Bombázott finn ház. Képszemelvény Kuortti Adum „Pap, száműzött, szökevény■ cimii könyvéből.