Harangszó, 1940
1940-01-14 / 2. szám
10 A tánc orvos-szemmel. A tánc egyidős az emberrel. A vad népnek is megvan mai nap is a harci-, vallási-, győzelmi tánca s (gy volt ez minden népnél, csak a történelem folyamán változott egy kissé. A'Bibliából ismeretes, hogy az Izrael népe örömtáncot járt az aranyborjú körül. A régi görögöknél már művészi színvonalon állott a tánc, náluk már betanult táncot jártak a tánc. — Krisztus utáni időkben inkább a harci táncok járták s csak a későbbi 16-“—17. században tudunk divatos táncokról. A zene elterjedésével és nemzetközivé válásával ugyanaz a tánc mindenhova elterjedt; iíp'v hogy mananság ősi, eredeti táncát talán csak a délamerikai Argentina s Magyarország tartotta meg. A háború utáni táncok töhhnvire amerikai eredetűek, itt a tánc alaplépése, a zene ritmusa valamely primitiv népnek. vagy vidéknek jellemző táncából indult ki, pl. az egyik az északamerikai — pálinkától részeg — dü!lö>n<rélő négerektől ered a másik az amerikai pusztákon élő tebénnásztorok vasárnapi táncát vitte diadalra rövid időre. A magyar csárdás, a csárda szóból származik, ősrégi néni eredetű: eredetileg férfiak iárták baltával, fokossal a kezükben, nem verekedési szándékból hanem egyensúlyozás miatt, amire gyakran volt szükség. Látjuk, hogy ősi táncunkat is eleinte csak a férfiak ronták s csak később kezdték a nők is leiteni. A régi rómaiaknál szokás volt az hogy a társaságba járó. mulatni vágyó nők nappal 2—3 csepp terpentin olajat ittak, ettől lebeletük és testük kinárol- gása ibolya szagúvá vált: közvetlenül a tánc előtti naoon pedig nadragulya magot fogyasztottak, hogv a szemük szép fényes légven. (Ezen utóbbi szokás, sai- nos mai naoon is tartia magát nálunk is.) Hogy azután a tementin ólai vese- gvuüadást okozott náluk, a nadragulya pedig vakságot, ez már másodrendű kérdés volt. Ma"a a tánc túlságba vive egészségtelen körülmények között ártalmas lehet. Oondolinnk csak arra. hogy a tánr- helviség nagy terem, azt hetntímj alig lehet erről gyakran panaszkodnak a lányaikat bálo7tató mamák; a hálózó nők alig hordanak valamellves ruhát, táncközben kimelegszenek, m.etpg ruha nem lévén raituk könnven meghűlnek. Ne felejtsük el, hogy ewv iól sikerült bálon a sokat táncoló fi—7 órát táncol egyfolytában. am!t ha átszámítunk távolságra 2n—3ű kilométert tesz ki sőt többet csak nem tűnik fel ilyen soknak, mert aránylag kis helyen honvolitiák le ezen távgyaloglást, zene ütemére, tánc- léoésben. — A kimelpgede+t táncosok' hogv a melegtől szabadúlianak és szórajukat oltsák, hideg vagy behűtött többnyire alkoholt is tartalmazó italt fogyasztanak, ezzel meg is hűtik magukat: amíg a cigány pihen, kimennek a táncterem melletti folyosóra — gyakran a nvitott ablakhoz állva — lehűlés céliából; itt hiába lép fel a szülő erélyesen, a gyermeke nem térti magára kabátiát, bundáját, meghűl s csak amikor borzon-, gani kezd. akkor hagyja ott a hideg folyosót és kezdi uihól a táncot; ezen kimelegedés és lehűlést egy éjszaka folyamán több ízben is végig csinálják s HXKÄNGSI3 egyúttal megalapozzák az influenzát, tüdőgyulladást, csak nem veszik észre, mert alkohol hatása alatt állanak. A zsúfolt bálteremben a sok ember csakhamar elfogyasztja a terem levegőjét, a dohányfüst, alkoholos ital maga is igen ártalmas az ott levőkre, úgy hogy kis fokú fulladás jelentkezik sok embernél, a gyengébbeknél pedig ájulás, fejfájás, szédülés. Ha az ilyen ájult embert szabad levegőre visszük, csakhamar magához tér s mihamar — virtusból is — ott folytatja, ahol elhagyta; mindehhez járul az, hogy egy átdolgozott napi munka után egész éjjel fentmaradtunk, virrasztottunk, igen nagy testi munkát végeztünk egészségtelen körülmények között, szokatlan időben ettünk, ittunk, néha túlsók alkoholt fogyasztottunk. Ezen fáradalmakat eltompítja a zene hangja és az alkohol hatása s csak reggel felé érezzük a cipő nyomását, a boka fájdalmát, a fejnyomást. A hazamenetellel megint baj van. A nőket nem tudjuk eléggé begvöngyölni, hogy ne fázzanak, addig az italos embernek ,.igen melege“ van, s nem gombolja be a kabátiát. Egyben mindkét nem megegyezik: bál után mindenki igen hangosan beszél, nagy bosszúságára a békésen alvóknak s csak másnap veszi őszre, hogy rekedt, garatja fáj, vagy mandola gyulladást kapott. Ha azután hazaért az ember, akkor a legtöbb vagy holtfáradt, vagy nem ■ózan: pedig ilyenkor kellene egy kis józan ésszel okos dolgot művelni. Akár müven fáradtak vagyunk, minél melegebb, rrtáidnem forró vízben mo- sakodiunk meg. de tetőtől-talpie ha lehetséges fürödtünk meg igen rnfüeg vízben, ez kitűnő ellenszere a fáradt izmoknak. hajunkat keféltük ki. ruháinkat tegyük ki ew másik helyiségbe, hadd tárta át a szabad, tiszta 1eve"ő és szabad'tsa meg a dohányfüsttől. Lefekvés előtt igyunk meg 2 dl forró citromos f«át. ezzel pótoltuk a nagy vízvesztes- séget amit a forró hálj leve"ő okozott s csak azután feküdtünk le Másnap reggel langyos vizzel mosakodtunk s h'deg "ízzel öhl'tsük le testünket lélegezzünk mélyen, h"gv ezáltal is siettessük az al- '-nVinl és dohány eltávozását szervezetünkből igyunk teát sok c'trommal, mert az égő gyomor savanyút kivan Nem akartuk a táncot magában bűnnek bélyegezni, de az bizonyos, hogy a fánc gyakran okoz: influenzát tüdőgyulladást. hónapokig tartó rekedtséget, lábfájdalmakat. mandola-gyulladást. A tánc gyakran e'ő'e'e a züllésnek, kezdete a lelki, testi romlásnak. Dr. Mai ásíts Gyula. Pííspölci véTcmérrv. Nagyon köszönöm a Kuortti könyvet. Flsörangn munka, gvö- nvöri'í kiállítás, olcsó ár. legközelebbi körlevelemben fel fogom rá hívni az egész lelkészt kar figyelmét . . . Túróczy Zoltán püspök. * A könyv rohamosan fogy. Ára 1.50 P és 8 fillér portó. A pénz bélyegben is beküldhető. 1940. január 14. Apró történetek. Részle/ Bocskai István végrendeletéből. „Mint Ádámtól származott s gyarlóság alá vettetett ember por, hamu, nem angyal lévén, a bűnnek terhe alá vetettnek vallom magam; de erős és bizonyos hitem minden én bűneimnek bocsánatja felől olyan vagyon, az én Idvezitő Krisztusomnak érdemeiért, hogy ha mind e széles világnak bűneit és annak szám- lálhatatlan voltát egyedül cselekedtem volna is, és terhe rajtam volna, az én Id- vezítő Krisztusomnak minden hívekért, én érettem is, szegény bűnös féregért, a keresztfán kiontott csak egy csepp vére is, azoknál nagyobb és hathatósabb lévén, énrólam ezt elmosta. Egy marék hamu. Tűzbe bámulunk mind a ketten. Én űzötten ... ő elégedetten .,. Puszták embere most a társam. Elmerül szemünk a rőt parázsban ... ö se szól. Én se. Hosszan hallgatunk. Nincsen egymáshoz egyetlen szavunk! Minek a szó? Minek a. beszéd?: j Két fej, 4<ét szív, de egy cseléd! Nézzük a harcot. Vívnak a lángok! Egyet látunk: a haláltáncot!... Életre hordtuk össze a gallyat. S lassan az élet mégis hamvad... Szűnik a harc. Szemünk a tanú: A földi élet: egy marék hamú... Szirti János. OLVASSUK^A BIBLIÁT Krisztus dicsősége. Január 14. Menyegzőn. János 2, 1—2. Dicsősége Krisztusnak, hogy részt vett a kánai menyegzőn. Hogy egy ilven hétköznapi eseményt választott első csodája alkalmául. Krisztus a hétköznapi életünk egyszerű eseményeiben akar meg- dicsőülni. így farsangban sok házasságot kötnek. Vájjon hányra hívják meg Jézust? Január 15. Nincs boruk. János 2, 3. Dicsősége Krisztusnak, hogy éppen ott van. ahol a szükség. Közel a segítség. Ahol a bűn s vele a nyomorúság megnövekedik, ott a kegyelem még sokkal inkább megnövekedik. Január 16. Mi közöm hozzád?! János 2, 4. Jézust csak nem lehet azzal megvádolni, hogy tiszteletlen volt édesanyjához! Vannak azonban dolgok, amelyekben Istennek kell engednünk, hogy- nem szüléinknek. Január 17. Megtegyétek! János 2, 5.
