Harangszó, 1940

1940-03-17 / 11. szám

1940. március 17. HARANGSZÓ 77. mára s ezeknek egy részét a hadikórház­nak ajándékozták az esti áhítatokon való használatra. „Urunk jelentsd meg: a Te erődet és hatalmadat s küldd hozzánk a Te orszá­godat. Vezesd a mi népünket kegyelmed megérzésére s szent félelmed megisme­résére. Add nekünk szent Lelkedet, óh kérünk, így áldj meg minket.“ — Az élénk énekek hallgatóinak a reménysége valóban az égig emelkedik. Komolyan és áhítattal hallgatják az Ür Jézus Krisz­tusról szóló Igét, aki egyszer testté lett s aki a mai küzdelmünkben is hatalmasan tesz bizonyságot Róla, aki az ég és föld Ura. Itt nem szégyen­ük a férfiak fejüket imára hajtani és a kezüket összekulcsolni. Szívük­ből meggyőződéssel száll az ének: „A Sión falait nem lehet megdönteni, mert Jézus annak az alapköve, ösz- szetörettek a pokol csapatai, mert erős Isten, hatalmas segítség az Ür. Urunk erősítsd a harcosokat, hogy a győzelem a Te nyájadé legyen.“ Egy ifjú által ajándékozott né­hány Újszövetséget hoztam magam­mal, a frontra hamarosan ismét visz- szatérő katonák között való szétosz­tás céljából. Sok kéz nyúlt felém az ágyakról, amikor megkérdeztem, hogy kik óhajtanak kapni ezekből a kicsiknek látszó, de legerősebb harci fegyverekből. Mindenkinek egy a gondolata: Vissza oda, ahonnan ide­kerültek, ahol a fegyverek dörögnek, vissza oda, ahol sokan elnyerték az Istenbe vetett gyermeki hitet. A ho­zott könyvek — sajnos —- elfogytak, mielőtt még mindenkit kielégíthettem volna. (Folytatjuk.) Fel, fiúk, bárkaépítésrel Gerendákat, szálfákat hitvalló egyházunk múltjából. Szedjük össze minden szent, drága érté­künket, ami hősi és ősi magyar hagyo­mány, ami parasztegyházunk mély né- piségéből fakad. Mindent a bárkára, fiúk, ami magyar, ami hitvallóan evangélikus. Mindent a nagy hajóra, fiúk, ami egy új világ alapja lehet! Fiúk! Téli táboros, evangélikus test­vérek! Európa új vérözönös tengere fe­lett, lelked bárkájában viszed a magyar Ararát felé — a múlt értékeit a jövő alapjainak! Testvérem! Bárkás magyar! Hozz ge­rendát: legyen ez az akaratod. Hozz tartó oszlopokat: a lelked erejéből. Gyújtsd a falud népi dalait, hagyomá­nyait, szent értékeit. Szervezd, igazítsd falud népét lelked bárkája felé, — hogy Ararátot érjen a vízözönben a magyar sorshajó, benned, veled — de az Isten­nel. — f. a. A keszthelyi m. kir. Gazdasági Aka­démia protestáns ifjúságának Bethlen Gábor Köre március 10.-én finn testvé­reinkről is megemlékező böjti ünnepélyt rendezett, melyen szavalat és karének számok keretében „Múlt nyári képek a finn vidéki életből“ címen Kolbai Károly gazd. akad. r. tanár tartott vetítettképes előadást. Templomépítő Győr. Fel magyar bárkaépítésre ! Véget értek a téli táborok. Haza­tértek a felforrósodott ifjú lelkek a zord magyar télbe, hogy az isteni küldetés akaratával, bátor lutheri kiállással: „itt állok, másképp nem tehetek“ romlott életnek feszülő lelkiismeret tisztasággal és szabad­sággal, nekifeszüljenek a sátáni világ roppant szélességének, a magyar szo­ciális lét lelketlenségeinek, a magyar művelődés idegen fertőinek, a gazdasági és népi parasztegyházi mivoltunk szerve­zetlenségeinek. Fiúk! Téli táborosok! Az emberiség újra megfeledkezett az Isten tanításai­ról. Üj vérözön hull a történelmi ese­ményekből. Vájjon lesz-e számunkra Ararát? Megépülhet-e? Épül-e a magyar Noé-bárka? Bárkaépítők vagytok téli táboros magyar véreim. Jól tudjuk a bárkához való gerendahordástokat bo­lond dolognak, esztelen cselekvésnek tartják —• kicsi falvaitokban sokan akad­nak, akik egyes nekigyürkőzéseiteket — kinevetik. Mit is akar a János, vagy a Pista? így volt, fiúk, Noéval is. Olvas­sátok el a Bibliát. Gúny, nevetség érte a nagy építőt, aki az előrelátásával egy egész világot mentett meg. Akinek a hite egy egész világnak adott otthont, isteni rendelésre. Győri egyházközségünk a tavasz fo­lyamán Isten nevében megkezdi máso­dik, úgynevezett nádorvárosi templomá­nak építését. Az 550 személy befogadására képes templom Sándy Gyula budapesti mű­egyetemi tanár terve alapján épül. — Sándy Gyulának a győri templom immár 36. temploma lesz. A szép templom képét a mai szá­munk közli. A hívek azt remélik, hogy a templomépület még ez évben tető alá kerülhet. A győri gyülekezetben egyébként három templom építését is érleli az Isten. Az anyagyülekezeten kívül Győr két leánygyülekezete is temn- lomot épít a közel jövőben. Az egyik Bácsa, ahol a református testvérek­kel együtt építenek az evangélikus hívek kisebb templomot, vagy imahá­zat, a másik pedig Győruifalu, ahol a hívek néhány éven belül szintén új templomban szeretnék dicsérni az Urat. A gyermek és a munka Irta: Zacher Lajos. (Folytatás.) Csak két fiút emelek ki a sok közül, akik ilyen „ezermesterek" vol­tak. Ezeket is azért, mert egyébként gyenge tehetségű tanulók voltak, mégis komoly tekintélynek örvendtek társaik között. Mindegyiknek tekin­télyt adott az a munka, melyet az otthoni helyes „időtöltés“ közben vé­gezték. A Sanyi zsebében is, meg a Karcsi zsebében is, mindig ott volt a legújabb „találmány“. A többiek tit­kos irigységgel szemlélték az alko­tásokat. Mikor indítottam őket, hogy csináljanak hasonlót, nem akarták elhinni, hogy ők is képesek ilyes­mire. — Pedig mindenki képes — mondtam —, de ... akkor áldozatot kell hozni: el kell hagyni a bűnös lus­tálkodást és le kell mondani a ha­szontalan csavargásról. Mindegyik gyermeknél voltam látogatóban is, állandóan érintkezésben voltam a szülőkkel: egyik sem panaszkodott soha sem a fiára. Íme az igazság: munkásság az élet sója! Megőrzi az embert a bűnös utak- tól és gonosz cselekedetektől. Arról talán ne is szóljak ezután, mit jelent az ilyen munkára való nevelés a gyermek későbbi életében, a serdülő kor veszedelmes éveiben, az ifjú kor viharos időszakában, a férfi, a nő- családi életé­ben! Megmérhetetlen és felbecsülhetet­len érték, ha valaki otthon meg tudja találni a legnemesebb szórakozást: a munkát. Csak néhány kérdést ragadtam ki a gyermekkel és a munkával kapcsolato­san. örülnék, ha sikerült volna néhány szemet meglátásra és belátásra bírni és néhány nehézséget megoldani. Cikkem elején azt írtam, hogy az emberek kétféleképpen látják a munkát: szörnyetegnek, amely elnyeli, fölfalja, megemészti az embert, vagy angyalnak, Mannerheim tábornagy, finn testvéreink világhírű hadvezére.

Next

/
Oldalképek
Tartalom