Harangszó, 1940
1940-03-17 / 11. szám
78 HARANGSZÓ 1940. március 17. mely vigasztal, örömöt, boldogságot hoz az ember számára. — Az élet mindenki számára munka. S ezt a munkás életet mindegyikünk úgy képzeli el a saját gyermeke számára, hogy az boldog, örömteli legyen. Volt a győri gyülekezetnek a 18. sz, végén egy kiváló tanítója, a győri öreg templom első kántora, aki a napóleoni háborúk idején inspektora, felügyelője lett a gyülekezetnek. Zathureczky Sámuel volt ez, az énekköltő. Tőle idézem a mindannyiunk által ismert ének két sorát: „Nem henyélni, munkásságra hívott Isten a világra!“ Tanítsuk meg gyermekeinket a munka igazi céljára s vezessük be őket az igazi munkába; abba, melyre Isten e világra hívott bennünket. Neveljük őket arra a munkára, melynek egyetlen célja, kezdete és vége maga az örökkévaló Isten, akinek szolgálunk s akitől várjuk a jutalmat és örök bért. Túróczy Zoltán püspök szavaival fejezem be írásomat: „Az ember életének célja Istennek szolgáló élet, mely boldogság a földön és üdvösség a földön túl.“ Adja Isten, hogy ilyen Istennek szolgáló munkás életre tudjuk nevelni evangélikus egyházunk jövendőjét: az ifjúságot. (Vége.) OLVASSUK^A BIBLIÁT Krisztus a fájdalmak embere. (Jézus nagyheti fájdalmai a legelső nagyheti naponkénti események szerint.) Március 17. Lukács 19:41—44. Fáj neki a népe. Jézus a fájdalom könnyeit sírta az ő népe, az Isten választott népe felett. Nem a régi dicsőséget siratja, hanem azt, hogy elvesztette szeme elől ez a nép Isten terveit. — Isten őrizzen meg minket, hogy önző és idegen célokért feladjuk a tőle kapott szabad állásainkat, mely szerint mi nem akárkinek, hanem egyedül Istennek tartozunk engedelmességgel. Különben Krisztus felettünk is elsírja fájdalma könnyeit. Március 18. Máté 21:18—20. Fáj neki a természet. Mindenki fájdalmat okoz neki. Még a természet is, ez a fügefa is ellene áll. Jézus fájdalmát átokkal juttatja kifejezésre. ítélettel, mely alól senki ki nem vonhatja magát. — Ezért várja ez az egész teremtett világ sóvárogva az Isten fiainak megjelenését. Vájjon hisszük-e ezt és látjuk-e, hogy nem nekünk kell e világhoz hasonulni, hanem a világnak az Isten országához? Krisztus fájdalma erre int minket. Március 19. Lukács 20:13—15/a; Máté 23:14. Fáj neki az ellenség. Ez a természetes, hogy az ellenségei életére törnek és megölik' őt. Mégis fáj Jézusnak minden ellenségeskedésük, mert az az Isten országa ellen irányul és másokat is elvonnak tőle téves, sőt ellenséges munkájukkal. Részünkről sem csak az a legnagyobb ellenségeskedés ellene, ha szembe állunk vele, hanem ha gátoljuk az ő országa hozzánk jövetelét. Erre is a fájdalom „jaj“-ával kiált Jézus. Március 20. Máté 24:48—51. Fáj neki a tanítvány. Már az maga nagy fájdalom lehet Krisztusnak, hogy közönbö- sen, sehogyan sem várja az ő tanítványa az ő megjelenését, de az lehet a legnagyobb fájdalom, mikor éppen annak az ellenkezőjét teszi, mint amivel várnia kellene az urát. — Mi is az ő tanítványai vagyunk. Vigyázzunk, hogy ne a legfájdalmasabb ítéletet kelljen az övéin végrehajtania. Krisztusnak nagyon fáj minden hűtlenség. Március 21. Máté '37:38. Fáj neki a lelke. Jézus Krisztusban abból is fájdalom született meg, hogy emberré kellett lennie és mindent, az emberi szomorúságot is magára kellett vállalnia. — Mi magunk miatt gyötrődhetünk, de neki mi miattunk kellett még a saját lelkében is tusakodnia és szomorkodnia fájdalmában. És ez a fájdalma csak fokozódik, ha nem vigyázunk vele. Március 22. Máté 27:46. Fáj neki az Isten. Még Isten is fájdalmat okozott neki. A fájdalmak emberéből, nem a Fiú Istenből szakad fel ez a kiáltás. Rettenetes azt tudnia, hogy még az is eltaszítja őt, aki küldötte. — Lám, Isten ezt érettünk tette. Azért tette, hogy a közénk taszított Krisztus által mi az Ür közelében legyünk. Krisztusnak ez a fájdalma akkor lesz a legnagyobb, ha mi mindezt nem hisszük. Március 23. — Máté 27:62—66. Fáj neki a halál. Még halálában sem hagyják békén az emberek. A nagy hősöket magasztalják halálukban, még az ellenségnek is, megbocsátanak a sírnál. De Krisztust még itt is üldözőbe veszik. — Mi mit csinálunk a megholt Krisztussal? Enyhítjük-e fájdalmait azzal, hogy hiszünk a feltámadásban és mi magunk is boldogan várjuk az ő dicsőséges meg- 'elenésát. Ez a végső és utolsó pont a fájdalmak embere fájdalmainak megszűnésére. Készek vagyunk-e rá? Ittzés Mihály. ^ -t«- m i a i% ^ a. r — a a. a a- — f- - a- g-i KARCOLATOK A túlbuzgó csendőr. Egyik nyugatmagyarországi faluban reverzálist adott egyházunk kárára egy leány. A lelkész a hűtlen menyasszonyt esküvője napján kiharangoztatta. Aminthogy az egyház ilyen esetben nem is tehet mást: temetési harangszóval elsiratja a hitehagyót. Esküvő után a helybeli csendőrőrs vezetője megidéztette a lelkészt. A felekezeti béke megbontásával vádolta és feljelentéssel fenyegette. Felháborító hatalmi túlkapás! Vájjon hogy mert ez a csendőr megidézni — tyúktolvaj módjára — egy lelkészt? Mi címen merészel egyházi bel- ügyeinkbe avatkozni? Mért nem inkább a római katolikus plébánost hivatta meg, aki a reverzális követelésével felidézte a felekezeti békétlenséget? Minden esetre gondoskodni kell arról, hogy ez a csendőr alapos leckét kapjon afelől, hogy mihez van köze és mihez nincs. HETI KRÓNIKA Egész héten az a kérdés foglalkoztatta a világot: meg lehet-e a békét menteni? Lapzártakor hire jött, hogy a finn-orosz tárgyalások eredményeként megkötötték a békét. Eszerint azonnal beszüntetik a hadműveleteket, a karéliai földszoros Viipurival a Szovjeté lesz, a finnek katonai támaszpontot adnak a Szovjetnek Hankő szigetén. — Más vonalakon egyébként döntő diplomáciai harc folyik. — Ribbentrop német külügyminiszter Rómába utazott, ahol Mussolinival már kétszer is tárgyalt és a pápánál is kihallgatáson jelent meg. —• Németország mielőtt nyugaton támadna, békeoffenzivát indít. — Az angolok és olaszok között megegyezés jött létre. •— Megkezdődtek a magyar-német kul- túrális tárgyalások Budapesten. HZ EG Y H fi ZI ESZTENDŐ Virágvasárnap. Zakariás 9, 9. A virágvasárnap bevonuló Király — a te Királyod. Hozzád jön, nem azért, hogy bűneid miatt elítéljen, elpusztítson, hanem bűneidből megszabadítson és a maga számára meghódítson. Tudod, hogyan? Nem erőszakkal, nem hatalommal, hanem• szeretettel. Megszabadít és meghódít úgy, hogy szerétéiből meghal érted a kereszten! Ha sírtál már bűneid miatt, állj ki örömmel a virágvasárnapi útra s ujjongjon szíved az érkező Krisztus felé: íme, az én Királyom, aki meghal azért, hogy én éljek! Adjunk hálát: Hogy Isten nem enged a bűnben elveszni, hanem Krisztus által mindnyájunknak váltságot szerez. Hogy Urunk szabadító királyként jön, értünk halálba megy s életet ad. Könyörögjünk: Hogy követei által hirdettesse szaba- ditásának örömüzenetét a bűneik miatt síroknak. Hogy a világ térdet hajtson és meghódoljon a minket kibeszélhetetlenül szerető Krisztus előtt. Rozsnyón legutóbbi vallásos estén szavalatok, zene- és karénekszámok keretében Ivanics Béla kuntapolcai lelkész tartott előadást „Krisztus örök időszerűsége“ címen. Irásmagyarázatot tartott és imádkozott Vargha Sándor espereslelkész.
