Harangszó, 1940
1940-03-17 / 11. szám
76. HARANGSZÓ 1940. március 17. olyan király, mint a földi királyok, akiknek szükségük van arra, hogy emberek, alattvalók tegyék őket királlyá, emeljék maguk fölé. öt nem én tettem királlyá, hanem önmaga tette magát királlyá. A földi királyoknak szükségük van arra, hogy szolgáik mindent megadjanak nékik, ha pedig egyebet nem, dicsőítést. Krisztus a mi királyunk tőlünk nem kaphat semmit. Ne is gondoljuk, hogy valamit is adhatunk, amit magára akaszthatna, amivel mi díszíthetnénk, ami már meg ne volna néki természetétől fogva, mint felséges Űrnak. Sem dicsőítés, sem szolgálat, sem az én hitem, bűnbánatom nem emeli a királyságát és hatalmát, mert az mind kezdettől fogva megvan Néki, mint az egyedüli felséges, bűnöst magához fogadó, bűnt elítélő Királyunknak. Megrettenve néznek a farizeusok és írástudók a templomban megjelenő Orra. Ma is sokan félnek ettől a Krisztus-arctól, Enélkül pedig nem tudok hinni a bűneimet megbocsátó, vérét értem hullató töviskoronás Királyban. Szenczy Gábor. A kereszt leié . . . A bűn a világ, az egész emberiség és így az egyes embernek is a legégetőbb kérdése. Az evangélium viszont a bűntől és annak átkától való szabadulás örömhíre. Az ember számára ez azt jelenti, hogy van bűnbocsánat, van szabadulás, van új élet. S mindezt legvilágosabban a golgotái kereszt hirdeti, amelyen nem történt más, mint Jézus Krisztus halála és vére bűntörlő erejének egyszerű feltárása. Jer azért a kereszt felé ... Egészen közelről, ne szemeddel, ne füleddel, hanem lelkeddel és szíveddel lásd és halld meg, mi történt ott. Csak így ismerheted meg igazán azt a Jézust, aki adatott Istentől igazságul, szentségül és váltságul. Helyettem! A törvény szerint minden megfeszített feje fölé odaszegezték bűnét. Ez volt a vádlevele. Jézus töviskoronás, vérző homlokú feje felett is ott a vádlevél. Akkor kezdtem megérteni igazán a keresztet, mikor rádöbbentem, hogy Jézus véres halálának csak egy igaz oka van: az én bűneim! Vádlevele az én vádlevelem! Rajta minden bűnöm: tisztátalan gondolataim, érzéseim és cselekedeteim. Nincs feledve egyetlen sem. Akkor lett világossá a kereszt, mikor hitemmel megértettem: Jézus az ellenem szóló vádlevelet felvitte a keresztfára. Tudsz-e olyan közel jönni telkedben a kereszthez, tudod-e szívedben any- nyira megközelíteni a golgotái keresztet, hogy meglátod Jézus feje felett az ellened szóló vádlevelet?! Sohase fogod megérteni a keresztet és megtalálni benne szabadulásod, amíg meg nem látod, hogy Jézus az ellened szóló vádlevelet helyetted vitte fel a keresztre. Jer azért a kereszt felé ... Miattam! Jézust az én bűneim juttatták a. keresztfára. Másért ö sohasem került volna oda. Hiszen Ő szent és bűn nélküli volt. Az örök és igaz Isten törvénye szerint az én helyem a keresztfa. Hogy még nem vagyok ott, annak egyetlen oka az, hogy Jézus megelőzött. Én vagyok az, aki halálosan megsértettem Isten igazságát. Nekem kellene ott lennem a kereszten ... de Jézus úgy szeretett, hogy meghalt miattam! Tudsz-e olyan közel jönni a kereszthez, hogy szíved megérthesse annak csendes bizonyságtevését: miattam! Igen, én miattam halt meg a Krisztus! Jer hát a kereszt felé ... Érettem! A golgotái kereszt körül nagy tömeg. S mindegyik mily másképp néz a nagy Szenvedőre, s mennyire mást vár Tőle. Neki még arra is lett volna hatalma, hogy megszabadítsa magát. De nem tette meg. Miért? Azért, mert engem szeretett. Nem magát szabadította meg, hogy engem megszabadíthasson. Jer és lásd! Ő másért vállalta a szörnyű szenvedést. Tudsz-e olyan közel jönni a golgotái kereszthez, hogy meglásd a keresztet, mint oltárt, amelyen Ö bűneidért eleget tett, éretted elviselte a kereszt kínját. Neki nem kellett a kö- rülálló sokaság csodálata. Neki a te A KERESZTFÁHOZ MEGYEK . . A keresztfához megyek, Mert máshol nem lelhetek Nyugodalmat lelkemnek. Ott könnyárban leborulok, Bűnterhemtől szabadulok, Hol a büntelen szenved. A nap gyászol, föld remeg, Sok kőszikla megreped, Templomkárpit szét hasad, Óh golgotha, szent áldozat! A lelkem is összeroskad, Látva e nagy kínokat. Isten ama Báránya Hogy jut a keresztfára? Mért foly alá szent vére? Értem tette ezt Jézusom, Fájó szívvel hiszem, tudom, Lelkem örök üdvére. Én voltam az elveszett, Aki halált érdemelt, Kire gyászos éj szakadt. Isten fia, a ió pásztor Megváltott a bűn átkától. Üdvöm, napom feltámadt. Csodás égi szeretet, Szívem mindent elfeled, Ami eddig földre vont. Csak rád nézek én Megváltóm, Jóságodat sírig áldom. Óemberem már megholt. Tiéd vagyok Jézusom, Megyek keresztutadon, Nyugtot, békét így lelek. A szeretet hozzád kapcsol... Boldog, aki híven harcol. Veled mindig győzhetek! llauszky Sámuel. lelked váltsága mindennél fontosabb volt. Jer azért a kereszt felé ... Mindaddig hiába tartozol bele keresztyén egyházba, hiába teszel bizonyságot a legélesebb szólással, hiába leghűségesebb szolgálatod egyházadért, míg a megfeszített Krisztusban fel nem ismered Megváltódat. Csak egy megtartó erő, egyetlen üdvözítő hatalom van e világban: a golgotái kereszt! Jer azért a keresztfához! Cséry Lajos. Isten vigyáz az ö Kicsinyeire ! Egy Finnországból érkező levélből, annak szemléltetésére, hogy Isten hogyan vigyáz az ő kicsinyeire, ideiktatjuk az alábbi kis történeteket: „Ellenséges gépek jelentek meg békés vidék felett és egyszerű paraszt- házakat bombáztak. Egy kicsiny házban, ahonnan a férfi a fronton volt, az anya pedig a fürdőházban mosott, csak két kisgyermek volt a házban. Az egyik két éves, a másik három. Kb. 20 bombát dobtak arra a házra, azonban csodálatosképpen mind a ház köré repültek és egyik se talált. Az ablakok betörtek, a fal is megrepedt, de a gyermekeknek nem lett semmi bajuk. Az anya se sérült meg. Másik házban is két gyermek volt (5 és 3 éves), a szülők távol voltak. A bombák ott is körülröpködték a házat, de a házba egy se esett. Általában az ellenség nem tud ártani annyit, mint szeretne. Isten elfordítja még a bombák irányát is. Imádkozzatok, imádkozzatok kedves magyar testvérek, hogy Isten adjon erős angyalőrsereget Finnország köré! Így imádkozunk mi is Magyarországért és a mi drága hazánkért." A hadikórház papja. A téli sötét és hideg estéből a hadi- kórház fehér és meleg folyosójára értem. A szükségnek megfelelő, de ugyanakkor kellemes és otthonos itt minden. Ajtóról ajtóra járok és bejelentem, hogy az esti áhítat hamarosan kezdődik. Halkan és gyorsan végzem feladatom. A fehér ruhába öltözött vöröskeresztes testvérek már elvégezték a szükséges napi teendőiket. Szolgálatkészen és lelkesedéssel vállalták a munkát, gondozzák a határainkon megsebesült katonáinkat. Egy fiatal orvos abban a boldog tudatban tért vissza a betegei között tett esti látogatásáról, hogy a fiúk gyorsan gyógyulnak. A kórház használatára ajándékozott rádió a nap fontosabb eseményeit s a haditudósításokat közli, a jelenlévők örömujjongással fogadják finn testvéreik utolérhetetlen és elvitathatatlan győzelmeiről szóló híreket. Akik már járni tudnak, a nagyteremben gyűlnek össze áhítatra. A háború kitöréséig az iskola díszterme volt ez s jelenleg közel hatvan ágy van benne. A helybeliek támogatásával, az új énekeskönyv válogatott énekeiből, egy kis énekeskönyvet nyomattak a katonák szá-
