Harangszó, 1940
1940-12-29 / 52. szám
31. évfolyam. 1940. december 29, 52. szám. Alapította*. KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonoe: üunánlúli Luthar-8zö*«uég. Megjelenik minden vasárnap. ingytn mtlléklat tanév alatt Ifclul.nHnl . KIS HARANQSZÚ, Beolvadt lapok: 935-ben a Jöjjetek énhozzam 1938-ban a felvidéki Luther. Erős vár a ml Istenünk, Jó fegyverünk és pajzsunk, Ha 6 velünk, ki ellenünk? Az Or a ml oltalmunkl A Harangszó uerkeaztö-kladóhiTatala GYŐR II., Petőft-tér 2. Előfizetési ára negyedévre 1 F 28 fülét, félévre 2 P éo fillér, egy évre 4 P 80 fillér Csoportos küldéssel 10#/a-os kedvezmény Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba M évre 1.60 P. Postacsekkszámla 30,526 Karácsony után. Ne ölj. „Ne ölj.“ II. Mózes 20, 13. No, ez a parancsolat aztán csakugyan nem nekem szól! Én nem vagyok gyilkos: senkit sem akarok elemészteni. „A légynek sem ártok.“ Tessék ezt az igét a bicská- soknak, a sűrűvérű verekedőknek, a kalapácsos gyilkosoknak, a Kain- ivadékoknak kötni a lelkére. Ez a parancsolat azonban mégis nekem szól. Mert nemcsak furkós- bottal, csizmaszárba rejtett öreg- késsel, vagy revolverrel lehet gyilkolni. A nyelvvel is lehet ölni. Egyetlen szó megölhet valakit. A tekintetemmel is gyilkolhatok, ölhetett kézzel is lehetek valaki hóhéra. Mert nemcsak az gyilkosság, mikor nyomban összeesik és a helyszínen marad az áldozat, hanem az is, mikor tövist szúrok valaki szívébe, amit évekig hurcol s így rövidítem az életét. Gyermek vagyok: vájjon hány esztendővel, hónappal, vagy nappal rövidítettem meg szüleim életét?! Szülő vagyok: rossz példámmal mi mindent öltem meg a gyermekemben?! Ember vagyok: segítettem én is megölni a Krisztust! 1940-ben vájjon hány „gyilkosság“ tapadt a kezeimhez? Amit elkövettem szóval, irigységgel, könyörtelen szeretetlenséggel? Gyilkos! Gyilkos!! Gyilkos!!! „Oh irgalom Atyja, ne hagyj el!“ Szabó József. A karácsony ünnepén az anya- szentegyház arra emlékeztetett, mit tett a Gondviselő Isten érettünk emberekért, hogy bűneinkben elveszni ne hagyjon. Nem kisebbet tett, minthogy elküldte szent Fiát, az Úr Jézust közénk, hogy senki, aki hiszen őbenne, el ne vesszen, hanem örök életet vegyen. Az emberiség iránti szent Szeretet, égi Szeretet olyan nagy volt az Isten szívében, hogy még erre az áldozatra is képes volt érettünk. Ez a magához emelő isteni Szeretet fogad bennünket ismét gyermekeivé a Krisztus Jézusban. És ennek a Szeretetnek a kinyilatkoztatása óta nevezhetjük Atyánknak a nagy mindenség sorsát intéző örök Nagy Urat, a mindenható Istent. Aki ezt a Szeretetet el- és befogadja Isten gyermekévé válik, Isten családjába tartozik. Mely nagy és sokszor világra szóló hősi erőfeszítések forrásává vált az a törekvés, hogy egy királyi ház, vagy nagyúri család környezetébe bejusson valaki. Akárcsak étekhordónak, vagy istállómesternek, vagy pohárnoknak is. Hány életkockáztatás, mennyi áldozathozatal kapcsolódik a történelemben ezekhez a tisztségekhez! A királyi, vagy nagyúri kegy egy-egy mosolya, milyen erőfeszítések számára jelentette a sorsrugót! Egyszerűen nem tudnók magyarázatát adni annak a rengeteg áldozatnak, amelyet véres harcokban, súlyos háborúk viselésével, üldöztetések kibirásával, nyomor- gattatások és szorongattatások el- hordozásával vállaltak evangélikus atyáink a történelem folyamán, ha nem látnók meg mindezek mögött f RPFflTwVrns Föwm * > azt a törekvést, hogy ők az Isten családjában ingyen kegyelemből elnyert helyöket kívánták megőrizni és megtartva, utódaikra is átörökíteni. Mert amíg összekapcsolja a gyermek szívét atyjáéval a tiszta szeretet, addig a gyermek számára megvan a biztos támasz is a pótolhatatlan melegség mellett. Amíg az Istenben jóságos mennyei Atyánkat tudjuk, addig érhet bennünket bármi e világban és várhat ránk a másvilágon, nem lehet olyan dolog, ami javunkra ne válnék. Az Isten családjához való tartozás nemeslevele a karácsonyi evangélium, az Isten gyermekévé válás egyetlen megvalósítója, amely a mi hitünknek és szent vallásunknak egyetlen alapja és szabályozója. Ezt az evangéliumot angyalajkak hirdették először. Isten égi Szeretetének titokzatos hírnökei, azon a szent titkokkal teli éjszakán. Ez az evangélium most ránk van bízva s ez a mi legdrágább kincsünk, amelytől eltérni, amelyet elalkudni, amelyet könnyelműen venni nem lehet az Istentől való elszakadás veszélye nélkül. Ez emel bennünket az istenfiú- ság életmagaslatára, amelynek levegője a tiszta Igazság, a testet öltött Ige, „az“ Igazság, — napsugara az Isten szívéből a világba sugárzó Szeretet, — forrásvize a szent keresztség, — eledele az úr- szentvacsorája, ózona pedig a Kegyelem. Az evangélium szerinti életfolytatásban négyszemközt állunk az Istennel minden percben. Akihez a szív legteljesebb bizalmával járulhatunk, mint mennyei édes Atyánk
