Harangszó, 1940

1940-11-17 / 46. szám

360 HARANGSEŐ 1Ö40. november 17. leg mindig egyek voltunk az egyetemes egyházzal! Egyek voltunk, mert éreztük e magyarhoni egyház értünk való sok fájdalmát és biztatását is. Testileg meg­törve, de töretlen hittel mentettük át testvéreinket. Azért tudtuk megtartani a hitünket, mert mindenből kiábrándul­tán odadobtuk magunkat a mi meny- nyei Atyánk karjaiba. Egyedül Isten ke­zétől átmentetten hoztuk a szülőföld­ből táplálkozó hazaszeretetet és Isten igéjéből táplálkozó evangélikus hitet. Felhangzik a Himnusz. A nagyhatású megnyilatkozás után, melyet báró Prónay György indítvá­nyára egész terjedelmében jegyző­könyvbe foglal a közgyűlés, felhang­zik a teremben a Himnusz, a nemzet drága imádsága. — Az egyetemes felügyelői jelentést az egyetemes főtitkár mutatja be a közgyűlésnek. Az egyetemes egyház lelki munkája. Részletesen ismertette ezután D. Kapi Béla püspök-elnök az egyete­mes egyházi lelki munka menetét. Szólt azokról a tervekről, melyeket az egyháznak végre kell hajtani: egyházi munkások neveléséről, anya­gi megélhetésük biztosításáról. Mi nagy szórványegyház vagyunk és eb­ben az egyházban minden ötödik ember templom és iskola nélkül van. Őrizzétek az Isten világosságát — mondta Luther munkatársainak —, mert az ördög bármely órában meg­bonthatja a ház fedelét, hogy kioltsa Isten világosságát. A mi egyházunk is világtörténelmi ütközők nehéz ostromában áll. Vigyázzunk és imád­kozzunk! A Bibliát ne csak kézben tartsuk — mondotta nagyhatású be­szédjében D. Kapi Béla püspök —, hanem az élet minden munkájában érvényesítsük, hogy Krisztusé le­gyen a győzelem! Javaslatok. Választások. Tervbe vétetett az egyetemi lel- készi állás megszervezése, a KIÉ munka megalapozása. — A lelkész­egyesület sürgette az Egyetemes Agenda kiadását, javasolta a lelké­szek gyakoribb találkozását, evangé­likus könyvek olcsóbbá tételét, az evangélizációk kiépítését, az OTBÁ- ba való belépést. A lelkészegyesületi főtitkári állásról Marcsek János esperes lemondott, helyébe lie. Fizély Ödön esperes, a titkári állásra pedig Joób Olivér lelkész választatott meg. Luther Serleg-vacsora. A közgyűlés napjának estéjén a Gel- lért szálló márvány-termében Luther Serleg-vacsora volt az Országus Lu- ther-Szövetség rendezésében, melyen dr. Pesthy Pál ny. miniszter, bányai ke­rületi felügyelő mondott beszédet. Evangélikus ember evangélikus lapot olvas! „A prédikáló kép.“ Bensőséges ünnepe volt október 27 én a szekszárdi evangélikus egyházközség­nek. A délelőtti istentisztelet keretében avatta fel a dunántúli evangélikus egy­házkerület püspöke, D. Kapi Béla m. kir. titkos tanácsos a gyülekezet új oltár­képét, Szabó Dezső művészi alkotását. Délelőtt 10 órakor érkezett meg a fő­pásztor autón Tolnay Knefély Ödön v. országgy. képviselő, egyházközségi fel­ügyelő, valamint Fábián Imre főesperes kíséretében. Pár perccel később érkezett dr. Pesthy Pál is, a bányai evangélikus egyházkerület felügyelője. A templom bejáratánál vitéz Vendel István polgár- mester a város nevében üdvözölte a püspököt. Németh Gyula lelkész a gyü­lekezet nevében mondott Isten hozottat, köszöntvén még a főesperesi minőségé­ben elsőízben megjelent Fábián Imrét, valamint Rózsa Sándor tanárt, a bony­hádi evangélikus főgimnázium és egyház- község képviselőjét. Végül egy kis isko­lásleány, Miszlai Mária, rózsacsokor át­adása mellett az evangélikus tanulóifjú­ság üdvözletét tolmácsolta a püspöknek. Ekkor már gyülekezni kezdett a hí­vek serege, evangélikusok és más val­lásfelekezethez tartozók egyaránt s 11 órára zsúfolva volt a kedves, egyszerűsé­gében is mély áhítatot keltő templom. Fa- faragásos oltára fölött ott díszlett arany­keretben az alkonyat halvány színeiben játszó kép, rajta Krisztus álló alakja, alá­zatos, szelíd arccal, hívogatásra tárt ka­rokkal, körötte pedig gondokban meg­fáradt emberek, arcukon, szemükben a megnyugvást kereső lélek hitével. Az ünneplő közönség soraiban volt az egyházak, a vármegye, a város sok képviselője. Az istentiszteleten Németh Gyula ol- tári szolgálata után Kapi püspök avatta fel Máté 11 :28 alapján a templom oltár­képét. „Prédikáló képpel gazdagodott a szekszárdi gyülekezet — mondotta töb­bek között. — Képpel, mely az Ür üze­netét hozza az alkotó művész lelkén ke­resztül. E kép egy örökkévaló isteni tör­vénynek hirdetése : mindenkinek el kell jutnia Krisztushoz és nincs más élet, mint az, amelyik ott bontakozik ki az Ö közelségében, az ő áldó lel­kének hatása alatt. Jézus az életcél. Krisztus az egyetlen erő. Jöjjetek! — hangzik a képről a sürgető, szi­gorú követelés. Jöjj, hozd csalódott lelkedet, életedet, bűneid terhét. Édesanyák, fogjátok kézen gyerme­keiteket. Nem elég, hogy azokat az életre nevelitek: az örök életre is kell nevelni, az üdvösség útjára kell őket vezetni. Végül nagy Ígéretet is közöl a kép. Én megnyugosztallak titeket, .— s nincs nagyobb értéke ennél a földi életnek. Alkonyatba boruló háttér öleli át a prédikáló képet. Mi is mind elérkezünk az utolsó órához. Ez a kép azt prédi­kálja: Jöjj Jézushoz, aki áldó kéz­zel hív. Ha megfáradtál, Ö megnyug­tat, áldását rád adja és szívedre teszi kezét s míg utolsó tekintetedben lelked az örökkévalóságba emelke­dik, addig Ő csendes imádsággal szól Istenhez: „Hozzám jött, bennem élt, ő érte is szenvedtem, nyugosztald meg őt Atyám az örökkévalóság­ban.“ — Azután imádkozott a püspök s megáldotta a gyülekezetét. Az oltárképről az egyetemes Egy­házművészeti Tanács megbízottai: Kemény Lajos esperes és Lühnsdorf Károly festőművész, akik annakide­jén a készülő kép vázlatát is megte­kintették, majd az elkészült képet felülbírálták, azt jelentették az Egye­temes Egyház Elnökségének, hogy „úgy egyházi, mint művészi szem­pontból kifogástalan, kiválóan sike­rült és előkelő helyet foglal el evan­gélikus templomaink oltárképei so­rában“. (jt bűnbánó fyű szivet Szereti az 9sten, Só gyümölcsöt ez terem Megtérésben, hitben. Kálid tehát Szent szavát Qz év áldásában Ss ne légy hálátlan ! Lapunk iránti szeretetedet mutasd meg azzal, hogy megrendeled, olvasod, ^ s terjeszted. A prédikáló kép (Szekszárdi templomunk új oltárképe.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom