Harangszó, 1940
1940-11-17 / 46. szám
aää HXR Ä NG810 194Ö. flövéihber if. 358. let közgyűlése, melyen püspökeinkkel együtt megjelent D. Ravasz László püspök, az Országos Református Lelkészegyesület elnöke is. Az erdélyi lélek. Emelkedett hangú megnyitóban emlékezett meg D. Raffay Sándor püspök a MELE elnöke Erdély hazatéréséről. Szeretné — úgymond — ha a visszakerült erdélyiekkel együtt visszatérne az erdélyi lélek is, amely a vallási és lelki- ismereti szabadság törvénybeiktatásával olyan nagyszerű példát adott minden magyar nemzedéknek. Erre ideát nagy szükség van. El kell tűnniök a formák, érdekek válaszfalainak. Testvéri szeretettel gondolunk az odaát maradiakra. Ha az értéket erkölcsi mértékkel mérjük... Megemlékezett a megnyitó ezután sajátságos kisebbségi helyzetünkről, melynek ránk szomorú következményei lehetnek, ha számmal mérjük az értékeket. De ha az értékeket erkölcsi, mértékkel mérjük és azt a; hivatást vetjük mérlegre,, amit egyházunk 400 év alatt: a lelkek irányításában végzett, akkor nekünk sokkal nagyobb képviseletre van jogunk, mint amekkorát kaptunk. Szólt még a kisebbségi sors egyik keserű következményéről, a miskolci jogakadémiánk átvételéről, melynek élete Eperjesen 1529-ig visszamenőleg összeforrt nemcsak egyházunk, hanem hazánk életével is. Megemlékezett a lelkészek összefogásáról, államhűségéről, lelkészi becsület- székről. Meleg szavakkal: köszöntötte a testvér református lelkészegyesület elnökét, D. Ravasz László püspököt. Adj hálát úgy, hogy imádságban megköszönöd Neki. Adj hálát úgy, hogy a segítő szeretet kezével adsz abból, amit Isten adott. Adj hálát úgy, hogy mindezért egész életedet hálaadássá teszed! L. I. Az egyetemes közgyűlés. Ünnepélyes keretek között nagy érdeklődés mellett zajlott le ebben az évben is az egyetemes közgyűlés Budapesten november 8-án. Előző napokban — mint a Magyar Értesítő jelenti —- különböző bizottságok, egyháztársadalmi intézmények üléseztek, illetve tartottak összejövetelt. Misszióegyesületünk november 6-án tartotta tanácsülését. Este a papnék szeretetvendégsége volt. November 7-én úrvacsorái istentisztelet vezette be a papnék tanácskozását, melyet konferencia követett. Ne féljetek! Én vezetlek! Ugyancsak istentisztelet vezette be a lelkészegyesület tanácskozását is, melyen Agg. 2, 1—7. alapján tartott igehirdetésből ez az áldott biztatás csendült ki: Ne féljetek! Én vezetlek! — Közgyűlési ügyek tárgyalása előtt értékes előadás hangzott el a konfirmációról. Utána kezdődött az egyesüMenjetek be az Ő kapuin hálaadással...! (100. Zsoltár 4.) Kerekes Gyurka. Történeti Ifjúsági regény. 49 Irta: Mohr Qedeon, Kassa. Bálint úr csöndes, magábanéző imájából hullott a mélybe. Nem érti a hirtelen földindulást. Zsedényi eltűnt mellőle, el körűié az egész tömeg. Hirtelen karok ragadják meg s viszik. — Édesapám — hall egy hangot —, megszabadítjuk! — Gyurka! — ismer fiára — mit akarsz? A fiú hadarva röviden magyaráz. — A túlsó oldalon mászunk ki az emelvény alól. A nép átenged. A nép nem ellenség. A sarkon vár Józsi a lovakkal. Egy óra múlva, Pozsony a hátunk mögött lesz! — A tervezgető, kapkodó, siető zagyva szóáradat hirtelen pergő folyása váratlanul vetett gát előtt duzzadt fel: — Nem! — hallja Gyurka. — Nemi — ismétli az apja — Én visszatérek. Ti pedig meneküljetek, míg nem késő. — Édesapám, — kérlelj a fiú. — Azt gondoltad, azt hitted, csak egy percig is, te, az én fiam, hogy én gyáván megfutok! Hogy elhagyom társaimat és én féregként menekülni tudok? Nem! Van igazság. Krisztus még most is megmenthet! De nem így. Isten veled fiam 1 Máris fordul és rohan vissza a néphez, amely oly hirtelen elnyelte. Ott már katonák ereszkednek állá és keresik. ■— Itt vagyok — áll elébük —, hogy a fiúk szabadulását fedezze. — Menekülni akartál — vágják oldalba puskatussal és felhurcolják az emelvényre. Gyurkáék hosszú orral kullogtak előbbi helyükre. Az egész jelenet tán egy percig sem tartott. — Azonban — folytatja az érsek, ahol elhagyta- — még most is. szabad lehet, aki térítvényét aláírja. Vár és hallgat. A néma döbbenet igézete megejtett egy-két rabot. Kezüket kinyújtják a toll felé. De a többi rendületlenül, szikáran áll, az ő erősségük a Krisztus. — Halál reátok! — kiáltja bőszen Szelepcsényi. A hóhérok előállnak. Kiragadnak egy-egy rabot s akasztófa alá taszigálják. — Uram! — hajol Lipót püspök az érsekhez. — Még mindig túl sokan vannak. Ennyit fel nem akaszthatunk. Menten fellázadna a nép. Amúgy is háborog! Az érsek átlátja a másik igazát. Hátrálni azonban nem akar. Szólásra emeli kezét, a hóhérok megállnak. — Túl kellemes lenne számotokra a bitófa — dörgi —, túl gyors halál! — szünetet tart. — Mást határoztam. Az evezők mellett fogjátok kiadni párátokat lassú, lélekőrlő pusztulással. Gályarabok lesztek! — Krisztus! — sikolt fel Gyurka boldogan. Magában dicséri atyját, hogy ellenállt a csábításnak. — Más börtönökbe mentek — hirdeti ki Kollonics az érsek parancsára. — Berencsre, Komáromba, Földvárra. — Listát vesz elő és felolvassa, ki hová kerül.
