Harangszó, 1940
1940-10-27 / 43. szám
31. évfolyam. 1040. október 27. 43. szám, KAPI BÉLA L.aptnlajdonoa Dunántúli Luther-Szöveiség. Megjelenik minden vasárnap. Inpyan malléklit tanév alatt (*.hálánkén! a KIS HARANU8ZÚ. Beolvadt lapok : 935-ben a Jöjjetek ónhozzóm 1938-ban a felvidéki Luther A flaraaflaal a*«rk*a*UWl»J4ku«<ftJt GYŐR II., Petófi-tér 2. Klöflzotéai ára negyedévre 1 P 28 fiPéf. félévre 2 P 41) fillér, egy évre 4 P 80 fillér Csoportos kflldéeeel 10 •/•-ob fcedvetmény. Amerikába egész évre ? dolláu; az utódállamokba negyedévre l P 60 fillér. Poatacsekkszámla: 30,526 Erős vár a mi Istenünk! Az adakozásról. ... ez a szegény özvegy asszony többet vetett, hogynem mind a többi, akik a perselybe vetettek vala. Mert azok mindnyájan a fölöslegükből vetőnek; ez pedig az ő szegénységéből, amije csak volt, mind bevető, az ő egész vagyonát. Márk 12, 43—44. Ezekben a gazdasági tekintetben oly nehéz időkben sok az olyan ember, aki csak keveset adhat. Sőt mintha egyenesen kínos dolog volna az offertórium, amikor az embernek elő kell lépnie és nyilvánvalóvá tennie a maga szegénységét. Nem, Jézus nem azt akarja, hogy pironkodjál. Ö ma is ott ül a persely mellett. S tudja, milyen kevés az, amit adhatsz. Szakasztott úgy, mint ahogy akkor tudta, hogy az özvegy asszonynak nincs több pénze, mint amennyit odaad. S lásd, Jézus mégis megörült s odahívta tanítványait is, hogy azoknak is részük legyen örömében. Ha kevés is az, amit adhatsz, csak add örvendezéssel a magad kicsiny adományát. Te azonban, aki kicsiny adományt adsz, noha a fölöslegedből adod, ne felejtsd, hogy Jézus ott ül a persely mellett és reád szegzi tekintetét, valahányszor odajárulsz a magad adományával. S kicsiny, fukar adományod elszomorítja. Mert megmutatja szíved állapotát. Megmutatja, hogy nem szereted sem őt, sem az embereket. Szíved elzárkózik a nyomorúság elől. Csak magadnak és a tieidnek élsz. És nem is hiszel. Nem hiszed, hogy Isten megtartja ígéreteit. Ezért vagy olyan bátortalan az adakozásban. Azt tartod, veszedelmes dolog adakozni s ezért adsz olyan keveset, amikor pedig tisztességesen adakozhatnál. Ma szelíden, de komolyan figyelmeztet az ige: Nemcsak az adományodnak, hanem a szívednek is meg kell változnia. Kérd Jézustól azt a kegyelmet, hogy láthasd őt, aki egyre csak adott, míg végre odaadta érted utolsó csepp vérét is. így majd megváltoztatja szívedet. Adakozó érzületet ad belé. így leszel majd a jókedvű adakozók egyike. Akkor aztán Istent is meg fogod örvendeztetni és sok embert is meg fogsz örvendeztetni adományaiddal. De neked magadnak lesz a legnagyobb örömöd. Mert: „Jobb adni, mint kapni.“ Ólé Hallesby — Br. Podmaniczky Pál. Azt tartják, hogy Luther Márton előtt száz esztendővel élt egy Márton nevű szerzetes, aki szintén rábukkant arra a világrengető igazságra, hogy az igaz ember hitből él. Csakhogy az a száz évvel korábbi Márton barát annyira megijedt ettől az igazságtól, hogy fogott egy darab papirost, ráírta ezt a nevezetes tételt, azután eldugta a cellájában egy tégla alá. Megsejtette, hogy az igazságnak ebben a világban nem nagy kelete van; az igazságot hangoztatni veszedelmes dolog, mert szólj igazat, betörik a fejed. Abból az ijedős Márton barátból hiányzott az, ami Lutherünkben hiánytalanul meg volt, tudniillik először is a bátorság ahhoz, hogy a felismert igazság oldalán nyíltan kiáll jón az egész világ ellen, másodszor az a felelősségérzet, hogy amit mint igazságot megissafxty-azt^mbertársaival /í7I7r,\ ( REFORMÁTUS FŐISKOLA ) azoknak javára közölje és így szabadokká tegye őket. Mindennemű tévelygésnek, féligazságnak és félhazugságnak, hazugságnak és köpönyegforgatásnak ugyanis abban nyilvánul az ördögi hatalma, hogy az embert a szolgaság lealacsonyító igájába hajtja, emberi méltóságától megfosztja. Az igazság pedig szabaddá tesz. A világ és az ördög semmit sem gyűlöl jobban, mint a szabad embert. Az ördög, Luther. Irta: Németh Károly.
