Harangszó, 1940
1940-08-18 / 33. szám
1940. augusztus 1Ő. SS szám. AUflUIUi KAPI BÉLA 1911-bia Linptulajdenos : Dunántúli Luthar>8zAvatség. Magjelanlk minden visárnip. Ing7«n mallékltt tanét alatt feéthetankénf a KI8 HARANQS2Ó. Beolvadt lapok: 935-ben a Jöjjetek énhozzAm 1938-ban a felvidéki Luther. 3l. évfolyárti. ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS KÉPES NÉPLAP. Erős vár a mi Istenünk, Jó fegyverünk és pajzsunk, Ha ő velünk, ki ellenünk? Az Űr a mi oltalmunk! A Baraa|ail ■■erkaiitl-kUMfclTatala GYŐR 11., Petéfi-tér 2. ElOfUetéli ára: negyedévre 1 H 28 ftl.tér, félévre 2 P 40 fillér, egy évre 4 P 80 fillér. Cioportoi küldésiéi 10 •/•-oi kedvezmény. Amerikába egéiz évre 2dollái; az utódállam >kbi negyedévre 1 P 80 Bllér. Posta csekkszámla: 30,12*. Add meg magad ! Az pedig igazolni akarván magát, monda Jézusnak: De ki az én felebarátom? Lukács 10, 29. Ez a törvénytudó leginkább abban hasonlít hozzánk, hogy fogas, elméleti kérdésen való vitatkozással ki akarta kerülni azt a szembeszökő igazságot, amellyel Jézus szembeállította. Mindnyájan vitatkozunk Istennel. Nemcsak azért, mert meghasonlottunk vele, hanem azért is, hogy elhárítsuk magunktól azt az igazságot, amely a maga igaz voltáról meggyőzött ugyan bennünket, amely előtt azonban nem akarunk meghajlani. Sok ember egész életén át nem tesz egyebet, mint vitatkozik Istennel. Némelyek hangosan, kiabálva cselekszik ezt újságokban, folyóiratokban, könyvekben. Mások csöndesen, de vitatkozásuk hangja épp oly szenvedélyes. Be akarják bizonyítani saját maguk előtt, menynyire igazuk van, amikor folytatják a maguk régi, önző életét. Vannak emberek, akik abbahagyták ezt a vitatkozást. Ezeket nevezi a biblia Isten gyermekeinek. Mert Isten gyermekei épp azok az emberek, akik megadták magukat, akik nem akarnak tovább vitatkozni Istennel. Igazat adtak Istennek s elismerték nemcsak a maguk bűneit, hanem azt is, hogy csökönyösen vitatkoztak Isten Szent Leikével. Isten gyermekei azok az emberek, akik nap-nap mellett megadják magukat Istennek, akik nap-nap mellett abbahagyják Istennel való vitatkozásukat. Valahányszor szól hozzájuk a Lélek lelkiismeretükben bűneik felől, megadják magukat s a kereszthez kúsznak, a Krisztus keresztjéhez. Békességet találnak ott Istennel a vele való folytonos harc helyett. Azokat az embereket, akik megadják magukat, Isten szívére öleli és kibeszélhetetlen vigasztalást és nyugalmat ad nekik. A biblia beszél megtéretlen emberekről. Ezek azok az emberek, akik folytonosan vitatkoznak Istennel és nem akarják megadni magukat. Barátom, add meg magad és adj igazat Istennek! Öle Hallesby — Br. Podmaniczky Pál. Szülő és gyermek. Irta: Kuszák István. 9. A szülő és a vallásos nevelés. A vallás Isten felséges adománya. A legnagyobb, legcsodálatosabb adomány. A Mindenség hatalmas Ura és az esendő ember között teremt áldott, szent viszonyt. Bölcseségre tanít és gyámolít. Minden megpróbáltatás elviselésére erőt, reményt és vigasztalást nyújt. Egyedüli kútforrása a földi boldogságnak és útmutató az örök üdvösségre. Nem kétséges tehát, hogy a szülő, aki életével, példájával, tanításával nem segíti elő gyermeke vallásos nevelését, a legdrágább javaiban károsítja meg őt s élte koronájából kitördeli a legszebb gyémántköveket. A vallásos nevelésnek nem az az első kérdése, hogy mikor kezdjük, vagy hogyan végezzük azt. A gyermeknél nem elkezdeni kell a vallásos nevelést, hanem bele kell neki születnie a vallásos légkörbe, amely egyedüli biztosítéka — ebben a vonatkozásban is — a lélek helyes irányban való fejlődésének. A gyermek közelebb áll az Istenhez, mint a felnőtt. Ha nem ez volna a valóság, miért mnndojia. Jézus tanítványainak: „Ha olyanok nem lesztek, mint a kis gyermek, semmiképpen nem mehettek be a mennyek országába.“ A lélek előbb volt az anyagnál s az eszményi régibb a kézzelfoghatónál. A gyermekhez is közelebb áll a legmagasabb, mint a legalacsonyabb. Ezért már a legparányibb lélek is az Alkotó felé mutat csodálatos odahajlást, ahonnét jött, s ahová titkon mindig visszavágyik. Ezt bizonyítja az is, hogy képzelete mindenkor hajlandó a látható, mindennapi világon felülemelkedni a láthatatlan, az érzékfölötti világba. Sőt értelmi úton is, úgyszólván önmagától jut el — már a 3—4 éves gyermek — a Mindenség Alkotójához, az Isten fogalmához. Oki gondolkozása segíti ebben. Kérdései minduntalan azt mutatják, hogy szeretne a természeten túl, egy bizonytalanul érzett okozati összefüggéshez jutni. A dolgok eredetére, lényegére kíváncsi leginkább, mintha csak lelke szomjaznék a csodásra, a mindennapin fölül lévő dolgokra. Nem kell különösebben --bizonyítani azt, hogy a vallásosságnak a gyermeki
