Harangszó, 1940

1940-07-28 / 30. szám

228.

H Ä feÄ N G i *Ö

1940. julius 28.

iskola diákjai sertést hizlaltak, kereskedtek, hogy két zsellérgyermeket a gimnáziumba segítsenek. Högy honnan vették a szükséges tőkét? Mindegyik diák havonként egyszer lemondott a megszokott mozilátogatásról, s annak árát fordította erre a segítésre. — A fővárosban evang. diákok több ezer pengőt gyűjtöttek, egyik falusi

gyülekezetünkben házakat vettek a telepítésre, hogy az elfogyó evang. gyülekezetei s a magyar fajtát mentsék vele. — Maga a kormány is nagyszerű indítást ad a segítésre a közerővel való aratási munka ellátására kirendelt munkaszolgálatosoknak a segítő szeretet szolgálatába állításával.

Segítsetek! íme jeleket látunk

már arra, hogy a parancsot megértettük, s tudjuk, mi a módja annak, hogy drága magyar népünk nyomorúságait együtt hordozzuk, boldog jövőjét együtt készítgessük testvért látva egymásban — a segítés által. Csak ez a testvériség, ez a segítő készség — krisztusi legyen! L. /.

Körzeti konferenciák.

Tavasztól nyárig két-két naponként a dunántúli kerületben voltak.

Erre az évre ismét véget értek. Akik ott voltak, terhektől szabadultán, megerősödve mentek haza. Testvéri találkozón voltak, a Lélek csendességében zúgó szél zendülését hallgatva forrás mellett ültek s a Lélek kenyeréből ettek és a Lélek italából ittak. Isten közelében pihentek, s fáradt fejüket Isten ölébe hajtva erősödtek.

A körzeti konferenciák — mint mindig — az elcsendesedés, elmélyülés, forrásból merítés, Istennel találkozás drága alkalmai voltak. Pásztoroknak és tanítóknak egyformán hiányozna, ha egyszer is elmaradna.

D. Kapi Béla dunántúli püspök ezért is tartja. Forrás mellé akar papjaival és tanítóival évről-évre telepedni, s ott éhséget verni, szomjúságot oltani, Isten szentségének a fényében állni és Istenáldásra várni. j

Két-két nap történt ez április 16—17-én Sopronban, május 7—

8-án Győrben, május 29—30-án Bonyhádon, június 10—11-én Cell- dömölkön, június 25—26-án Nagykanizsán. *

A konferenciák öszefoglaló témája ez volt: Krisztus szolgái és a Biblia. Ezt a témát a Biblia magyar fordításának 350 éves fordulója, s azon túl ez a mai sajátos helyzet is adta. Népünknek az Ige köré kell gyűlni. Nagy idők nagy feladataihoz nagy erők kellenek. Ezek pedig az Igében vannak.

Az egyházi munkásnak a hivatása és egész szolgálata, egyénisége és életalakulása ezen nyugszik és ettől függ — mondotta Kapi püspök úr őnagyméltósága, amikor a konferenciákról lapunknak nyilatkozott. Biblia nélkül nem lehet Krisztust szolgálni. A pap és tanító egyénisége, jelleme, családi élete, gyülekezeti tevékenysége a Biblia szerint alakul ki.

Ennek a konferenciának is az volt a felépítése, hogy theológiai alapvetést adott azzal, hogy megmutatta, hogy a Biblia Isten könyve s a Biblia az egyház könyve. Azután a lelkészi és tanítói szolgálatra vonatkozólag külön előadásokban részletezte a Bibliának a jelentőségét a lelkész igehirdető és a tanító iskolai munkájában. Második nap személyivé váltak az előadások és két kérdést tárgyaltak: A Biblia Krisztus szolgáinak az életében és a Biblia a belső szobában. Ezeknél az előadásoknál ismét találkozott a két csoport és amint az alapvető kérdésekben ugyanazon irányelvek szerint indult el, éppenúgy a személyi kérdéseknél ugyanazon követeléseket fogadta el. Az áhítatok az előadásoknak alapvetést, keretet és megvilágítást adtak.

*

Minden konferencián teljes számban vettek részt a lelkészek és tanítók. Minden konferenciát a köszönő szavak elhangzása után az úrvacsoravétel zárta be. Mikor a

Az első leánykonferencia résztvevői Gyenesdiáson.

Kerekes Gyurka.

Történeti Ifjúsági regény. 33

Irta: Mohr Gedeon, Kassa.

Hatalmas ütésre ívelte szablyáját. De még mielőtt lesújthatott volna, Gyurka oldalba taszította a félelmetesen közelítő vasat. Mihály választhatott: vagy ujjai roppannak szét a maga akarta irtózatos lendületben, vagy pedig hagyja repülni fegyverét. Mihálynak mégis csak drágább volt a keze épsége. A fiú táncoló pengéje előtt védtelen, fedetlen domborodott melle. Csak döfni kellene s Mihály befejezné gonosz életét örökre.

— Enyém a bosszú, én megfizetek, mondja az Ür — élt az ige Gyurka keblében. Még most is higgadt maradt.

A kiütött penge pedig nagy zúgó, zengő repüléssel szár nyalt át a légen. Villanó oldalán a hold csuszkáit végig. Ügy lebegett, mintha boszorkányok vezetnék és szabnák meg irányát. Gyurkában elhült a vér egy pillanatra. Amint Mihálytól undorral elfordult és a kard után nézett, látja, hogy a murányiak egészen a közeibe nyomultak. Legelői pejkója hátán Hédi szívszorongva nézi bajvívásuk végét.

Egy szemvillanás volt az egész. Keringő, forgó bizonytalan pályán futott át a szablya, mintha egyenesen Hedviget keresné.

Gyurka szívverése kihagyott egy pillanatra. Hát ez lesz a vége? Róza tante felsikoltott, az apródok szájtátva néznek, Joáchimot ideges köhögési roham rázza s a kard mélyen fúródik a Hédi pejkója szügyébe. Az állat tétován felnyerít, remegés rázza a testét. Mintha futni akarna a halál elől,

egyet előre ^ép és összerogy. Vége, Hédi könnyedén szökik mellette talpra.

Ki volt, aki a gyilkos fegyvert ép feléje vezette? Ki volt, aki a pengét a lány helyett mégis lovára fordította, aki az ifjú életet élni engedte?

— Jézus! — suttogta Gyurka és mélyet lélegzett —. Mily nagy a te hatalmad és mily kegyelmes vagy. Életet életért. A bosszú nem az enyém!

Vájjon, ha Mihályt leszúrja, megmenekül-e Hédi? — tűnődött magában, ahogy az egyik apród lovát a lánynak adja és maga felszáll egyik társa mögé. Mihály is dermedten állt egy percig. Tétován lépett a kimúlt pejkóhoz. Kardiát réve- tegen húzta ki, mintha álomban tenné. Csendben, engedelmesen, vissza sem nézve szegődött a távozó labancok nyomába.

Gáspár messze oldalgott el tőle. Hát ennek adta el magát! Ezzel a szörnnyel lesz élete egybekapcsolva. Ez lesz az új gyámja és apja? Borzongás vonaglott végig a hátán. Oldalról Hédit figyelte. Nyugodtan, higgadtan ült a lován, mint aki tudja, hogy legigazabb feladatát teljesíti. Büszke tartással és mégis kecsesen tartott ki ménje mellett. Látszott rajta, hogy megelégedett, mert megtalált valamit. A halálveszedelem nem hagyott nyomot benne. Mit jelent a vész, ha a halál ura veszi oltalmába és rendel mellé igaz élettársat!

— Vissza fog jönni! — gondolja örömmel.

Gáspár kitalálja a lány érzéseit.

— Nem engedlek! — mormogja —. Nem! Azért sem! — visszalovagol Mihály gazdához —.

— Hogy megszelídült az ocsmány vadkan — értette Ádám Demetert, mikor magukra maradtak.