Harangszó, 1940

1940-07-28 / 30. szám

3l. évfolyam l94Ó. julius 28, 30. szán). Alapította! KAPI BÉLA 1910-ban Laptulajdonol: Dunántúli Luthsr-8zfivetség. Megjelmik minden visármp. Ingyan malléklat tanév alatt lét hátanként a KIS HARANQSZÓ, Beolvadt lapok: 935-ben a Jöjjetek önhozzám 1938-ban a felvidéki Luther. Erős vár a mi Istenünk, Jó fegyverünk és pajzsunk, Ha ő velünk, ki ellenünk? Az Clr a mi oltalmunk! A Barufai! iiarkaiitl-kladébivatala GYŐR II., Petőfi-tér 2. Előfizetési ára: negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér, egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel 10°/o-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollái; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér. Po8tac8ekkBzámla: 30,626. Jézm sír. És mikor közeledett, látván a várost, síra azon. Mondván: Vajha megismerted volna te is, csak e te mostani napodon is, amik néked a te békességedre valók! de most elrejtettek a te szemeid elől. Lukács 19:41-—42. Ünnep volt Jeruzsálemben, nagy vallásos ünnep. Ünnepi díszben pompázott a templom és ünnepi ru­hába öltözött emberekkel'volt telve a város. Fönt az olajfák hegyén ott ült Jézus és sírt. Szerette ezt a népet és különösen ezt a várost, ahol Isten évezredeken át megjelentette a maga dicsőségét. Harminc éven át megosztott örömöt, bánatot a maga népével. De a nép öröme nagyobb fájdalom volt számára, mint a bánata. Látta hangos ünnepeit, Isten nélkül való vallásosságát, erkölcs nélkül való törvényeskedését, téves utakon járó messiási vára­kozását. Látta, hogy ezeknek nincs szükségük Messiásra, sőt elhatározták, hogy eltávolítják az útból. S tovább látott. Látta annak a következményeit, ha a nép elveti az Isten küldötte Messiást. Látta azt a napot, amikor Isten fenyegetése és büntetése utoléri az ellenszegülőket. Amikor az el­lenség körülveszi a várost és nem hagy követ kövön. Ott állt Jézus tehetetlenül. Most már nem volt semmi mód arra, hogy se­gítsen a maga népén. S ha a szeretet már nem tud segíteni azon, akit szeret s aki halálos veszedelemben van, akkor sírva fakad. Attól a naptól fogva sok város és sok ember fölött hullatott Jézus könnyeket. Nem sír-e valaki miatt itt, a mi házunkban is? Ha sír, akkor azért sír, mert a te szemed elől is rejtve van az, ami békességedre szolgál. Játszhatsz-e, barátom, azzal a bűnnel, amely miatt Jézus sír? Öle Hallesby—Br. Podmaniczky Pál. Segítselek! Szeretnénk, ha ez a sikoltó szó megérintene minden magyar szí­vet, s vallásra, társadalmi osztály­ra, rangra és módra való tekintet nélkül mindenki megértené, ez a kiáltás hozzám van címezve. Ne­kem kell segíteni! A nemzet minden fiának meg kell érteni: rendkívüli időkben nagy nemzeti érdek követeli, hogy segítsünk egymáson! Segítsünk azért, hogy a mai idők nagy nehézségeit a segítő testvér­kéz szorítása, munkája által le tud­juk győzni. Segítsünk azért is, hogy a se­gítségben megmutatkozó nagy ma­gyar egység megteremtése által népünket az álmodott boldog ma­gyar jövőhöz közel tudjuk segí­teni. Segítsünk azért is, hogy lássélc már meg végre, hogy egymásban testvért látunk, egymással sors­közösséget vállalunk, hogy érez- zük, a másik fájdalma az én fáj­dalmam, a másik öröme az én örö­möm. Segítsünk végül azért, hogy lás­sák meg rajtunk, hogy a Krisztus­ban vagyunk egymásnak testvérei, akik nem azért segítenek, mert muszáj, mert ez a magyar mának nagy parancsa, vagy mert segíteni illik, hanem azért, mert ez a se­gítés a keresztyén élet természe­tes tartozéka. Hiányt, ürességet érez az ember, ha nem segíthet s elesik attól a boldogságtól, amit ez jelent: Megosztott öröm kettős öröm, megosztott fájdalom fél fájdalom ! Ennek a boldogság­nak az élése pedig a keresztyén élet! Segítsünk hát egymáson! Most kell, mert most van rá bőségesen alkalom! Itt a legnagyobb munka, az aratás, a cséplés ideje! Isten alkalmat ad ezen kívül is erre. Az embernek felcsillan a szeme, megnő elfogyatkozó reménysége, ha ennek a segítő szeretetnek megnyilatkozásait látja. íme, egy­két példa. Egyik dunántúli falu­ban a vakációra hazamenő diákok az elöljáróságnál jelentkeztek, hogy a bevonult katonák helyett az aratási munkát el fogják végez­ni. — Most olvasom, hogy egy de­rék istenfélő, sokgyermekes, a vi­lágháborút végigküzdött törpe- birtokosnak pár óra leforgása alatt megdöglött a két kis tehene, mely a család megélhetését biztosította. A magyar testvériség nevében most mozgalmat indított néhány ember, hogy a szegény sokgyermekes csa­ládnak tehenet tudjanak venni. — Az ország másik felében egyik ősi

Next

/
Oldalképek
Tartalom