Harangszó, 1940
1940-05-05 / 18. szám
134. HARANGSZÓ 1940. május 5. Szülök napfa. Először volt az anyák napja. Egy amerikai kisleány kezdte. Azóta világszerte megtartják május első, vagy második vasárnapján. Helyesebb azonban szülők napját tartani. Mert ha meg hál ál hatatlanul sokkal tartozunk édesanyánknak, éppen annyival tartozunk az édesapánknak is. Még helyesebb, ha nemcsak egy napot szentelünk szüléinknek, hanem minden nap az övék. A leghelyesebb pedig az, ha nem szavakkal és virágokkal, hanem életünkkel mutatjuk meg hálánkat! Anyák napján. Károly: Nagyszerű idő van, menjünk valamerre, Menjünk a határba, menjünk ki a rétre. Jóska: Nem merek, pajtás, templomba kell mennem, S nem lehet atyámat becsapni e téren. Károly: Csak mondd, hogy ott voltál, én is bizonyítom, Nem is fog rájönni, sose a világon. A templomba ülni mégis csak kár lenne, Mikor a játék hív, a fiúk mindene. Jóska: Igaz, de hazudni, azt nem igen merek, A szülőjét még se csapja be a gyerek. S ha senki más nem is, Isten azért tudja, Előtte világos minden ember útja. Károly: Mennék én is pajtás, de nézd a ruhámat, Szégyellem ott magam és emészt a bánat. Nem kell a szegénynek ima — apám mondja — Imától nem lesz még selyemmé a rongya. Jóska: Mi sem vagyunk, Károly, valami gazdagok, Ilyen nagy panaszra még sem volt soha ok; Csak kenyerünk legyen s hozzá jó egészség, . Minden egyéb semmi, csak baj és vesződség. (Jön Gyuri virágcsokorral.) Károly: Nézd itt a Gyuricát, ő a gazdag fajta, Üj ruha, új cipő, minden ragyog rajta. Ő néki érdemes imádkozni közben, Két kézzel szórta rá áldását az Isten. Gyuri: Ne kívánd az áldást, ami én rám hullott, Ne hidd, hogy a vagyon ád csak boldogságot, Van, ami százszor többet ér aranynál, Van, amit az élet semmi pénzért kínál, Van s ha az életed adnád érte oda, Mégsem tér már vissza, nem tér vissza soha. Van egy kis könny, forró, égeti a lelket És semilyen kinccsel oltani nem lehet. Mindenem a tiéd. Ruhám, cipőm, minden. Csak e könnynek tüzét oltsad ki szívemben. Jóska: Ne bánkódj, Gyurica, Károly nem rossz fiú, Csak szegénység nyomja és elfogta a bú. Asztaluknál szűkén mérik a kenyeret, Szegény Károly, hidd el, csak ezért kesereg. Gyuri: Károly, ha kicsiny is a kenyér falatja, Csak édesanyádnak drága keze adja; Édes lesz e kézből a keserű kenyér És fehér kalácsnál is, hidd el, többet ér. Károly: Bocsáss meg, Gyurica, gonosz voltam hozzád, Bocsáss meg, a nyomor sokszor biz rosszul lát. De hová mégy, mondd csak, a virágcsokorral, Névnapot köszöntesz, ha a szemem nem csal? Gyuri: Ma van anyák napja, gyermekek ünnepe, Hívnak a harangok istentiszteletre. Téged is, engem is, boldogot és árvát, Menjünk jó pajtások, te is Károly, jöjj hát. Ti boldogok hálát adjatok Istennek. Szívsebemre én meg majd balzsamot kérek. S aztán haza mentek, anyátok ölébe, Én meg kimegyek a csendes temetőbe. Titeket otthon csók vár s ölelő karok, Anyámnak én már csak virágot adhatok. De ezt sem tehetem drága, jó kezébe, Majd csak a sírjára, keresztje tövébe. Jóska: Mi bajod Károly? Könnyes a két szemed? Károly: Áldom én, áldom én a szegénységemet Dr. Schlitt Gyula. Konfirmációi levél. Kérjük kedves Olvasóinkat, hogy adják oda ezt a levelet konfirmandus rokonuknak, ismerősüknek; nekik is szól ez, hadd olvassák! Kedves Konfirmandus Gyermekem! Legjobb szeretném, ha most személyesen kereshetnélek fel és úgy beszélgethetnénk életednek nagy fordulójáról. De addig is, míg ezt megtehetem, fogadd szeretettel levelemet. Azt mondottad a legutóbbi óránkon, hogy miért is konfirmálkodunk, mikor olyan erőtelenek vagyunk és — tudom — maradunk is mindannak megtartására, amit ott szent szavakkal megígérünk? Példát is mondtál, hogy egyik rokonotok milyen közömbös, sőt hittagadó szívvel csúfolta meg konfirmációi ígéretét. Minek akkor ez az ünnepélyes Ígérgetés, vagy éppen fogadalom, ha úgyis köny- nyen megbirkózik velünk az ördög, a világ és a saját testünk? Hiszen, nem mondom, jogosak ezek a kérdéseid. De csak addig állanak meg ezek, mint ahogyan pár szóval már az órán is mondottam, ha azt gondoljuk: a konfirmáció lényege az ígéret és a fogadalom. No éppen ebből származik nagyon sok tévedés. A konfirmáció Isten megerősítő munkája mirajtunk és mi- bennünk. Ha a konfirmáció olyan fogadkozás, mint Péteré volt, mikor Jézus Krisztus megjövendölte a szenvedését és halálát, akkor annak könnyen elbukás lesz a vége. Mert igaz ez az ige: „Aki áll, vigyázzon, hogy el ne essék." Tehát nem fogadkozásnak, hanem az alázatnak és a bünbánatnak a drága alkalma elsősorban a konfirmáció. Mert hiszen csak annak van szüksége erősítésre, aki gyenge. Ugyan, Isten előtt melyikünk ne volna nagyon gyenge, sőt nyomorult bűnös ember? Viszont ugyanakkor az ellenkezőt is tudnunk, hinnünk és vallanunk kell: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít!" A kereszteléskor nem azt ígérték a keresztszüleid, hogy te büntelen, tökéletes ember leszel, hanem azt, hogy a keresztyén hitben nevelnek. Ezért te sem azt ígéred mostan, hogy tökéletes ember leszel, hanem azt mondod el, hogy látod és bánod a bűneidet és hogy Krisztus nélkül semmit sem cselekedhetsz. Ebben a hitedben, hogy Krisztus váltott meg tégedet, ebben erősít meg az Űr, mikor bűneidet megbocsátja, mikor belép hozzád az ő szent vacsorájában és Szentlel kével. Te kegyelemből élsz, mint az a fogoly, aki a börtönből szabadult ki. Te a bűn börtönéből kiszabadultál. Ezért vagy boldog, ha úgy élhetsz most már, mint Krisztus igaz tanítványa. Arra kérlek, kedves Gyermekem: Ne feledd el tehát, hogy a konfirmációval nem vagy kész keresztyén. Majd akkor leszünk készen mindnyájan, amikor az Isten az Ö mennyei angyalai közé állít minket. Éppen ezért az igazi konfirmandus egész életében konfirmandus marad. Most már ugyan nem konfirmáció-órákra jár el, hanem állandóan résztvesz a templomi életben, a gyülekezetében, segít a lelkipásztorának, ha kérdései vannak, vagy bajai, mindig felkeresi bizalommal és a keresztyén testvéreivel együtt bibliaórákon és más alkalmakon foglalatos marad az Atya dolgaiban. Ezekre vállalkozzál, kedvesem. Ezekre nemcsak neked, hanem mindnyájunknak szükségünk van, hogy egymás hitén épüljünk. Imádkozom éretted. Adja az Isten, hogy valóban olyan hited legyen, mely megtart téged és amelyet te is boldogan vallasz a magadénak. Hittestvéri szeretettel üdvözöl: Erős vár a mi Istenünk! hű lelkipásztorod. A pápai Evangélikus Diákszövetség április 28-án vallásos estet rendezett, melyen előadást tartott Veöreös Imre egy- házker. missz. másodlelkész. Szavalt Bertalan István és Kovács Erzsébet. Énekelt Rózsa János ig.-tanitó és Ágoston József karnagy. Vonósnégyes. Előadták: Udvarnoki Zoltán, Szombathy István, Síkos Endre, Bolla Sándor.
