Harangszó, 1940
1940-05-05 / 18. szám
1940. május 5. 18. szám, Alapította! KAPI BÉLA 1910-ben Laptulajdonol: Dunántúli Luther~8zövetség. Megjelenik minden vasárnap. Ingytn malléklat tané» alatt Kéthatankónf a KIS HARANQSZÓ. Beolvadt lapok : 935-ben a Jöjjetek énhozzám 1938-ban a felvidéki Luther. 31. évfolyam. ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS KEPES NÉPLAP. Erős vár a ml Istenünk, Jó fegyverünk és pajzsunk. Ha 6 velünk, ki ellenünk? Az Or a ml oltalmunk! A Harangasó •zarkaaztö-kladóblvatala GYŐR II., Petőfi-tér 2. Előfizetési ára: negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér, egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel 10 °/o-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollái; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér. Postacsekkszámla: 30,626. Bizonyságlevés és szenvedés. ... jön idő, hogy aki öldököl titeket, mind azt hiszi, hogy isteni tiszteletet cselekszik. Ján. 16:2. Ebben a mai vasárnapra rendelt textusban Jézus azokról a szenvedésekről szól, amelyek azért várnak a tanítványokra, mert bizonyságot tesznek róla. S az apostolok története megmutatja nekünk a belső összefüggést, amely a bizonyságtevés és a szenvedés között van. Alig kezdtek az apostolok bizonyságot tenni Megváltójukról Jeruzsálemben, máris elkövetkezett számukra a szenvedés. Abban az üldöztetésben érte el csúcspontját, amely István megköveztetésével kezdődött. De ez az üldöztetés ugyancsak nagy jelentőségre tett szert bizonyságtevésük szempontjából, mert a keresztyéneket szétszórta Palesztina és Szíria területén. Most már itt tettek bizonyságot s bizonyság- tételük nyomán virágzó gyülekezetek keletkeztek. Sőt éppen ezek a gyülekezetek küldték ki az első misszionáriusokat. S több-kevesebb szenvedés között elterjedt az evangélium a római birodalom összes főbb tartományaiban. A római állam kezdetben nagyon türelmes volt a keresztyénséggel szemben. Amint azonban észrevette, hogy ez a vallás veszedelmes a római államvallásnak és egyenest a római állam fundamentomai- nak a szempontjából, nagy és véres üldözéseket indított. De ezeknek az üldözéseknek olyasmi lett az eredménye, ami egyáltalában nem volt szándéka Rómának. Olyan bizonyságtevőket támasztottak, akik a maguk véres, de győzedelmes halálával véghezvitték azt, amit életükben nem vihettek volna véghez. S ez megismétlődött a keresztyén egyház egész története folyamán. Ha Krisztus ellenségei az ő gyülekezete ellen fordulnak, olyan bizonyságtevők kerülnek ki ennek soraiból, akik egyenest győzhetetlenek. Látjuk ezt napjainkban Oroszországban. A- kik ott ma a hatalmat kezükben tartják, megindították a legnagyobb keresztyénüldözést, amit a történelem ismer. De minél több keresztyént ölnek meg, annál .nagyobb hatalommá lesz a keresztyénség az orosz nép körében. Öle Hallesby—Br. Podmaniczky Pál. ' Csókoljátok meg ! A tanítók arra nevelik a gyermekeket az iskolában, hogy amikor reggel hazulról eljönnek, vagy amikor a tanítás után az iskolából hazatérnek, mindig csókoljanak kezét szüleiknek. A gyermekek közül nem egy nyűgnek érzi ezt és el is mulasztja nagyon sokszor. Nem tudja megérteni, hogy miért is van erre szükség? Erre a kérdésre, hogy miért kell megcsókolnunk szüléink kezét, ad feleletet egy kisleánynak az alábbi esete. A kis Zsuzsika — a leánygyermek módján — hízelegve kapaszkodott édesanyja nyakába, azt mondva: „Olyan nagyon-nagyon szeretlek, édesanyám!“ De amikor édesanyja kezével meg akarta simogatni a kis Zsuzsika fejét, az eltolta magától édesanyja kezét és azt mondotta: „A kezedet azonban nem szeretem, mert az nagyon csúnya.“ Az édesanyának könny szökött a szemébe erre a gyermeki beszédre és a következőket mondotta el leánykájának. Amikor még bölcsőben fekvő kisgyermek voltál, egy délelőtt, mialatt te mit sem tudva csendesen aludtál odahaza, én odakint dolgoztam a mezőn. Egyszerre csak arra lettem figyelmes, hogy a faluban félreverik a harangot. Tűz van valahol. Azonnal te jutottál az eszembe. Nem késlekedtem sokáig, hanem futva indultam hazafelé. Csakhamar kétségbeesve vettem észre, hogy éppen a mi házunk ég, amelybeníji-muigüdXah pihen- A p ( REFORMÁTUS FŐISKOLA tél. A házhoz érve már nagy pusztulást találtam. A tető leégett, az üszkös gerendák szanaszét hevertek, minden pillanatban várni lehetett, hogy beszakad a tető. Senki sem mert az égő házhoz közeledni. Akkor én mit sem törődve, odarohantam az ajtóhoz. Puszta két kezemmel hárítottam el utániból az égő gerendákat, majd befutottam a házba s karjaimba kapva téged, úgy hoztalak ki a lobogó lángokon keresztül. Sikerült megmenteni téged. Akkor égtek össze kezeim s lettek örökre ilyen csúnyák, sebhelyesek. A kis Zsuzsika tágranyitott szemmel hallgatta édesanyja elbeszélését, majd megfogta kezecskéjével édesanyja csúnya, sebhelyes kezét, megcsókolta és így szólt: „Édes-
