Harangszó, 1940
1940-05-05 / 18. szám
132. HARANGSZÓ 194Ö. május 5. anyám, ezután a kezedet fogom szeretni legjobban.“ Amikor ma, szülők napján felénk hangzik a fievelmeztetés: Gyermekek! Kicsiny és nagy gyermekek! Csókoljátok meg szüléitek kezét! És a mi szívünkben fölvetődik a kérdés, hogy miért kelljen azt megcselekednünk, akkor gondoljunk mindannyian ennek a Zsuzsikának az édesanyjára, aki a maga két kezével mentette ki a halálból gyermekét és tartotta meg az élet számára. A mi édesanyánk ő, mindenki édesanyja. Mert a szülők naponként ezt a szolgálatot végzik gyermekeik körül: Állandóan a halálból mentik ki őket kezük munkájával. Nem mindegyik szülő ragadta ki éppen égő házból a maga gyermekét, de igenis minden szülő százszor és ezerszer is megtartotta már gyermeke életét. Gyermeke életét munkálja a szülő akkor, amikor két kezével dolgozik érte. Hiszen ha nem kerítené elő a szükséges élelmet, éhen veszne az a magáról gondoskodni nem tudó gyermek. Pedig sokszor nehéz az a munka. De nagyon elcsúful benne a kéz. Mindegy. A szülő nem törődik vele, hanem örül, hogy áldozatot hozhat gyermekéért. Gyermekek! Csókoljátok meg szüléitek kezét! Gyermeke életét munkálja a szülő akkor, amikor betegségében ápolja őt. De sok gyermek elpusztulna és de sokan nem élpálcát vesz a kezébe, amikor büntet. Hány gyermek kallódott el végleg és merült el a bűn mindent elnyelő posványában csak azért, mert nem volt szülői kéz, mely alkalmas időben megfenyítette volna. Ha ma emberek, tisztelt és szeretett, boldog emberek vagyunk, úgy csókoljuk meg jó szüléink áldott kezét azért, amiért nemcsak simogatni, hanem fenyíteni is tudott. Gyermeke életét munkálja a szülő keze akkor is, amikor odahaza előveszi az énekeskönyvet, amikor megnyitja gyermeke előtt a bibliát, hogy az Isten örökéletet biztosító tudományára oktassa azt. Áldott, ezerszer áldott szülői kéz az, mely nemcsak kenyeret és játékot, hanem Igét is tudott nyújtani gyermekének. Ma, a szülők napján hangzik a felhívás: Gyermekek! Csókoljátok meg szüléitek kezét! Ne mulassza el senki megtenni hálás szívvel, aki még megteheti. Mert senki sem tudja, lesz-e még holnap is erre alkalma s nem kell-e már csak azt a másik, fájó intést hallgatnia: Sirassátok meg ... Dedinszky Gyula. Szülőig napján 9st<?n ozí üzeni: Tiszfelä atyaäat ós anyaäat, hogv hosszú iäeig élj azon a föläön, amelyet az Hr, a te 9s- tened ád íenéked! nénk már a föld színén, ha édesanyánk annakidején, amikor nehéz betegség szakadt reánk, nem virrasztóit volna éjszakákon át felettünk és nem ápolt volna hűségesen fáradhatatlan két kezével. Minden drága orvosságnál többet ér az édesanyai kéz gondos ápolása. Ma, szülők napján gondoljunk erre és csókoljuk meg jó szüléink kezét. Gyermeke életét munkálja a szülő akkor, amikor megfenyíti rossz útra tévedt gyermekét. Amikor Csókoljátok meg! Kerekes Gyurka. Történeti ifjúsági regény. 21 Irta: Mohi Gedeon, Kassa. Gyors és kiszámított volt a támadás minden mozzanata. Az a húsz legény, mintha a magasból kormányoznák őket, körülfogta az urakat és az apródokat és már hajtották is magukkal a kuruc tábor felé. Mihály kábán nézte az eseményeket. Joáchim úr pogá- nyul érezte magát s mind a hölgyeket leste. Siralmasan sopánkodott. Hédi azt hitte, hogy az egész csak előre elkészített móka az ő szórakoztatására és erősen élvezte. Különösképpen megakadt a szeme az egyik fiatal legényen. Szürke volt a lova, fehéren csillogó a nyerge. Szeme tűzben égett, barna haja süvege alól is homlokába csapzott. — Ez az igazi hős! — gondolta magában. Gyurka pedig, aki e műveletet végezte, a gyors hirtelenségben még arra is talált időt, hogy vele foglalkozzék. Szürkéjén melléje lovagolt, biztatóan ránézett és kedvesen bátorította, hogy mitől se féljen. A következő percben már az apródok között volt. — Ákos, jó cimbora, hűtlen lettél hozzánk! — kiáltott régi barátjára. — Gyurka — örvendezett a másik — minket senki sem választ el! Lovát megsarkantyuzva követte társát. Mihály időközben magához tért. Egy buta vérhullám támadt a szívének s lélegzését is erősen fojtotta. — Kígyó, tolvaj fajzati sziszegte, ahogy Gyurkát a Csillag hátán meglátta. A düh és a méreg először letörte. Így tönkretenni az ő szép terveit! De azután, mint egy kettőzötten, tért vissza ereje. Kardját kirántva bőszült ordítással rontott a terelő legényekre. Kardjával Gyurka felé sújtott. Ö azonban, vagy inkább az okos Csillag, félreugrott s a szablya csak a levegőt érte. A fiú megmenekült, de megfutott Mihály is. A pillanatnyi döbbenetben áttörte a terelők sorfalát és már is száguldott felfelé a völgyön a vezető nélkül maradt harcoló katonákhoz. A többi fogoly nem gondolt ellenállásra. Heiler, Rothold, az apródok megadták magukat. Gyurka ugyan szívesen eredt volna a gazda nyomába, de ha neki más volt a megbízatása. örvendező lélekkel kísérte foglyait, Ákossal oldalán a kuruc táborba. — Nem felejtetted el eperjesi fogadalmad? — fordult Gyurka társához. — Soha sem is felejtem! Murányban nem labancnak, csak katonának tanultam. Most már vissza sem térek többé. Veletek maradok! — Áldjon meg az Isten! — fogadta Gyurka régi barátsággal és kezét nyújtotta neki, melybe Ákos derekasan belecsapott. Gáspár szótlanul, komoran lovagolt Hédi mellett. Bántotta őt nagyon a Gyurka győzelme, mert az egyúttal az ő kudarca is volt. Félszemmel figyelte a leányt, mint vet titkon egy-egy pillantást Gyurkára. Évek során eltemetett ellenszenve újabb táplálékot talált. Sötét harag marta a bensőjét.
