Harangszó, 1939
1939-12-24 / 51. szám
HARANGSZŐ 1S39. december 24. bennünk, ha karácsony ünnepén kezünk összekulcsolódik és ajkunkról feltör az alázatos, dicsérő, kifogyhatatlan hálaadás és Isten kibeszélhetetlen ajándékáért. Áldott karácsonyt, testvér a végeken! Járjanak közötted hangos szóval Isten örömmondó küldöttei, keltsen a Szentlélek benned túláradó örömöt Megtartód születésének láttára és az Istent dicsérő, Krisztust imádó karácsonyi meny- nyei énekbe csendüljön bele a te imádságod és éneked is. Áldott karácsonyt, testvér a végeken! Ha lesz szórvány istentisztelet a közelben, menj oda karácsonyt váró lélekkel. Próbáld kihallani a prédikátor túlságosan szép vagy egyszerűen szürke, világos vagy nehézkes, többé vagy kevésbbé Szentlélektől indított szavaiból a karácsonyi örömhírt! Ne tagadd magad előtt elesettségedet, bűneidet, fájdalmaidat, gyengeségedet! Lásd meg az igehirdetés tört foglalatában Azt, aki a szegényeknek örömöt mond, a megtört szívüeket bekötözi, a foglyokat megszabadítja, a megkötözöttet megoldja, a gyászolókat megvigasztalja! Teljék meg szíved nagy örömmel és imádd ujjongó szívvel az Istent, Krisztusban adott megtartó kegyelméért! Örömöd és magasztalásod emelje fel lelkedet a gyülekezet karácsonyi énekének szárnyaira és forrassza oda gondolataidat a lelkész imádságához! Legyen számodra a szórványistentisztelet angyaljárás, nagy öröm és Jézus imádása: igazi karácsony. Áldott karácsonyt, testvér a végeken, akkor is, ha az egyház szolgái ezen a karácsonyon nem jutnak el hozzád! Lehet karácsonyod istentisztelet nélkül is. Gyüjtsd össze családod tagjait vagy kevésszámú hittestvéredet a falúból. Vegyétek elő a biliát. Olvassa fel valaki közületek Lukács evangélumának 2. részéből (ha nem vagy járatos a bibliában, a tartalomjegyzék alapján könnyen megtalálod) 1—21. versét s ha még többet akartok hallani a karácsonyi örömhírből, akkor üssétek fel Máté evangéliumának 1. részét é9 onnan olvassátok el a 18—25. verseket, vagy Pál apostolnak Titushoz irt levele 2. részének 11—14. verseit, azután Lukács evangéliumának 1. részéből a 26. verstől az 56. versig terjedő részt, vagy 2. részének 25—32. versét. Ezeken az igéken keresztöl a karácsonyi Isten szól hozzátok. Nyomukban angyal járás lehet szobátokban. Azután vegyétek elő énekeskönyvünket. A tartalom jegyzékben keressétek ki a „karácsonyi énekeket“. Olvassátok hangosan: amelyiknek dallamát ismeritek, énekeljétek. Ezek az énekek tele vannak örvendezéssel és Isten imádásával a karácsonyi kegyelemért. Ha tetszik az Istennek, ébresztői lehetnek bennetek is a karácsonyi örömnek és serkenthetnek Isten dicsérésére. Istentisztelet nélkül maradt testvér a végeken, adjon az Isten néked is áldott karácsonyt bibliádon és énekeskönyveden keresztül: angyal járást, örvendezést és Isten magasztalását! Veöreös Imre. génységbő! menekülni, vagy éppen valamely rossz szokásától elszakadni. Számtalan körülmény, tény van az életünkben, amitől szabadulni szeretnénk s ez mind összefoglalható ebben az egy szóban: bűn. Nincsen minékünk más bajunk, mint amelybe a bűn döntött bennünket és ha ebből sikerült ki- lábolnunk, akkor hátunk mögött hagytunk minden rosszat, bajt, keserűséget. Sokan megkíséreltük már ezt. de minden egyes kísérlet után csalódva éreztük gyengeségünket. Hiába részünkről minden erőfeszítés, a bűn erősebb, mint mi vagyunk s hatalmában tart bennünket, gyötrel- mes, megalázó rabságban. Ebből a rabságból akar minket kiszabadítni az eljövendő Ür Jézus. Látjuk-e már karácsonyi örömünk igazi okát? Látjuk-e milyen feneketlen mélységből akar bennünket kimenteni a mi Megtartónk? Látjuk-e, hogyha engedjük magunkat Ő általa kirgadni a bűn karmaiból, akkor a halál sem rettenthet többé minket, hiszen a halál a bűnnek zsoldja? íme, milyen nagy Istennek irántunk való kegyelme és szeretete! Lehetetlen ez elől a nagy szeretet elől ridegen elzárkóznunk, lehetetlen, hogy fel ne olvadjon szívünk jégpáncélja ennek a szeretetnek tűzében. Ne ellenkezzünk hát tovább Testvéreim, hanem engedjük át magunkat a mi Megtartónknak és ajkunk, szívünk, életünk újjongva zengje: „Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek!“ Sághy Jenő. Diósgyőrvasgyár. A Nőegylet, Leány- és Ifjúsági Egyesület december 20.-án ádventi estét rendezett, melyen műsor keretében Túróczy Zoltán püspök tartott előadást. — Az E. K. I.E. f. hó 13.-án finn estet rendezett. Imádkozott és Szentírást magyarázott dr. Vető Lajos lelkész. Szavaltak: Molnár Margit, Lopatovszky Ede és Schuszter József. Előadást tartott: Hamm István ifj. elnök „Finn testvéreinkről“ címen. Az előadás után az énekkar a finn Himnuszt énekelte. Megtartó születik. Küszöbön van karácsony ünnepe. Nagy örömünnep, tudja ezt jól minden keresztyén ember. Csak az a kérdés, vájjon helyesen fogjuk-e fel karácsonyi örömünk okát. Ha a karácsony szót halljuk, legtöbbször egészen mellékes dolgok ötlenek eszünkbe: karácsonyfa, rajta szikrázó csillagszórók, aranyfüst, csillogó-ragyogó csecsebecsék, alatta hasznos vagy kevésbbé hasznos ajándékok sokasága; mindezekre pedig rávetődik az apró színes gyertyák hangulatos, imbolygó fénye. Hát még az milyen szép, amikor az egész család ott lehet a karácsonyfa körül és pici gyermekek csengő-bongó versikéket szavalnak a kicsi Jézuskáról, aki ezen az estén született meg s most ott fekszik a bethlehemi jászolban, sugárzó fénytől övezettem Milyen szép mindez, milyen kedves és milyen hangulatos! Igaz, vannak nyomorral küzdő, szegény testvéreink, akiknek nem kerül karácsonyfára, gyertyára, de azért ők sem maradhatnak ki az általános örvendezésből, hiszen az megrontaná a mi örömünket is. Különféle egyházi és jótékonysági egyesületek szeretet- csomagok százait, ezreit indítják útnak karácsony ünnepe előtt s a kis fenyőgallyas csomagok valóban örömöt lopnak be pár percre még a leginkább lakhatatlan odúkba is. Nagyos helyes és szép szokások ezek, de magukban véve még nem jelentenek karácsonyt. Pusztán ezek által a cselekedetek által semmi lényeges különbség sem adódik, amely a nem keresztyén emberektől megkülönböztetne bennünket. A karácsony lényege, igazi értelme, a karácsonyi nagy örvendezés oka nem az ajándékok tömege, nem a gyertyafényes, angyalhajas karácsonyfa, még csak nem is a jótékonyság gyakorlása, hanem az a tény, melyet Isten igaz és megdönthetetlen beszéde így ad tudomásunkra: „Született néktek ma a Megtartó.“ (Lukács 2, 11.) Ez a mi nagy örömünknek az igazi oka Testvéreim, ez azonban olyan nagy ok, hogy karácsonyi örömujjongásunk nem is férhet el karácsony ünnepének időileg szűkreszabott keretei között, hanem igénybeveszi az egész esztendőnAz ige testté lett. két, sőt egész életünket. Nem is csoda. Mi után sóvárog minden ember és minden teremtett lény? Szabadítás, megmentés, megtartás után. Ha megkérdeznének bennünket külön-külön, hogy ki mitől szeretne megszabadulni, akkor valószínűleg annyiféle feleletet adnánk, ahányan vagyunk. Egyikünk talán számára kellemetlen embertársától szeretne megszabadulni, a másik foglalkozását szeretné megváltoztatni. Van, aki súlyos betegségéből kívánna felépülni, a sze
