Harangszó, 1939

1939-12-24 / 51. szám

1939. december 24. HARANGSZÓ 381. Gyermek adatik nékünk . . . Az ószövetség prófétája messze előre tekint és Isten Lelke csodála­tos jövendőt mutat neki: „gyermek adatik nékünk..és amikor az Ígé­ret valóra vált, a bethlehemi éjsza­kában az angyalok dicsérete és öröm­hirdetése nem gyermekről beszél, ha­nem a Megtartóról, aki Úr és Krisz­tus. Melyik az igazság? Gyermek és Úr? Magamagával tehetetlen csecsemő és megszámlálhatatlan tömegek Meg­tartója? Bölcső és világuralom? Hihe­tetlen és mégis: szent és drága valóság mindkettő. Nézd, ki­csiny gyermek, mint annyi más, és nem tudja senki, mi­lyen csoda vált valóra benne; csak a régmúlt prófétája és az angyalsereg a bethlehemi éj­szakában tudják, kit rejt az is- táló jászola. Mária csak sejtett valamit a szent titokból, Jó­zsef a csodát látta érthetetle­nül. — És mit látunk mi a ka­rácsonyi bölcsőben? Ki és mi számunkra a Gyermek? Gyer­mek, aki a legdrágábbja volt valakinek, gyermek, akit nem kértünk, nem akartunk, hanem aki úgy adatott nekünk, aján­dékképp, érdemtelenül kaptuk és gyermek, akit mi, bűnös, méltatlan emberek kaptunk. Drága, szent Gyermek, Akinek célját az angyal jelentette meg: megtartásra küldetett el hoz­zánk, nekünk. Mert téged, meg engem meg kell tartani vala­kinek, mert veszni indultunk; téged és engem meg kell sza­badítani valakinek, mert a bűnnek, a Sátánnak foglyai vagyunk. Megtartani és megszabadítani egyesegyedül az a két kis kéz tud, amely felénk nyúlik a já­szolbölcsőből és bocsánatot, kegyelmet csak a szent Gyermek könyöröghet szá­munkra Atyjától. Hiszel-e a gyenge, kicsi kezek meg­tartó erejében? Hiszel-e a Gyermek megváltó szeretetében? Akkor bizonnyal felcsendül a te aj­kadon is a boldog, ujjongó karácsonyi örömhír: „született ma a Megtartó“ és feltör szívedből, telkedből a magaszta­lás: „dicsőség, bizony dicsőség ezért Istennek!“ Napkeletről bölcsek jöttek. A pásztorok után Krisztus első imá­dói a napkeleti bölcsek voltak. Bennük a pogány világ kerekedik fel s indul el a világ Megtartójához. Ki indította útnak a bölcseket. A csil­lag? Az, aki a csillagoknak is teremtő Ura: Isten. Aki azt akarta, hogy min­den ember üdvözöljön és az igazság is­meretére eljusson. Kiilmissziót ma is csak Isten végez­het. A pogány szívek kulcsa egyedül az Ő kezében van. És Ő nyitogatja ma is a pogány szívek ajtaját. Ha Európára, a fehér emberekre, — reánk volna bízva a misszió ügye, akkor ma nagyon rosz- szul állna a misszió ügye. Hiszen ha a pogány világ ma a vérben álló Európára néz, akkor ugyancsak elmehet kedve az európai keresztyénségtől. Isten azonban a kefesztyénséget meg­csúfoló Európa ellenére is tudja foly­tatni mentő misszióját a pogányok kö­zött. A napkeleti bölcsek története ma is megismétlődik. 3*ÍOC«C«Ki*.-, Finnország — hősök földje — kéri testvér-szivek imádságát és testvér-kezek segítését! JELEN, MÚLT, JÖVŐ. . . akkor, régen így volt: Szentkarácsony este, gazdag is, szegény is, a Jézuskát leste. Mindentbirásunkban nem is kellett kérni, Jézuska gondja volt, hova, mit kell vinni ? Istenházába is buzgón el-eljártunk, szegénység, baj, bánat, oly ritkán volt nálunk. Ádventi Királynak úgy vártuk a szavát: »Vágjátok a fény ót! Gyújtsatok rá gyertyát!* Most is van karácsony, hej! de más mint régen, felettünk csillag is alig van az égen. Pásztorok éneke oly szomorún szól ma . . . — cigánynak is mindig fönt a sordinója. — Szentkarácsony este legények, leányok templomba is talpig feketébe járnak. Sóhajtva hallgatjuk kis harangunk szavát: » Vágjatok csak fenyőt l Gyújtsatok rá. gxiertyát /c De lesz még karácsony ! Lesz itt csak várjatok! — szemfedőt minekünk hiába varrtatok — Erdélyi kopjafák sorra megmozdulnak, lesznek kik örülnek, lesznek kik jajgatnak. Zúzmaráé esteien a Hargitá alatt, Ősikben—Háromszékben mélyebbet sóhajtnak. . Lesik: Mi borzolja Olt—Küküllő habját?: »Vágjátok a fenyőt! Készítsetek gyertyát!* Lesz itt még karácsony, Megváltót ünneplés . . . nem eshet hiába annyi könny, szenvedés! Törcsvárhoz — Gyimeshez székely áll majd újra, — hideg a Nemere, »Más* soká nem bírja — Kolozsvár utcáin kisértetek járnak, elmúlt századokból visszaszállt Titánok, titkos szellemkezük a telkekbe irkái... : »Vágjátok a fenyőt! Készítsetek gyertyát!* Értsétek a szavát erdőnek, mezőnek, omladó síroknak, gyöpös temetőknek.. . régi csatatérnek, ledöntött szobroknak, — nekünk magyaroknak, legeslegdrágábbnak — Nézzetek az égre! Csillagok mutatják székelynek segítést hozó Hadak-útját . . . magyar reményeink valóra-válását , . .: »Vágjatok csak fenyőt! Gyújtsatok rá gyertyát !* Orbán Károly Magyarok a finnekért! Szeretetszirmok a limitéiben. Magyar karácsonyfa. Híveimnek leg­kedvesebb hétköznapja: péntek, — ak­kor viszi a postás a Harang­szót. A lap „finn“ száma egész lelki forrongás volt s sokan annak örülnek: most legalább mi is segíthetünk valamivel. — Egyik buzgó hívem kipirult arccal jön; öt pengőt tesz le az asztalra. — Azt mondja: „Nagytiszteletű úr! Elhatároz­ta a családunk, hogy az idén nem állítunk karácsonyfát, ha­nem az árát odaadjuk a mi finn testvéreinknek!“ — Imé, egy újfajta karácsonyfa, a ma­gyar lélek karácsonyfája; nincs rajta dísz, mégis ragyog, nem ég rajta gyertya, mégis vilá­gít a szeretettől. Pápa. Bácsi Sándor. * Gyüjtsünk búzát! Nagyveleg gyülekezet a finn testvérek ré­szére 546 kiló búzát és 1.60 P készpénzt, összesen 110 pen­gőt gyűjtött. — A falu népe csak gabonában tud igazán adakozni. Pénze nincs. Pénz­beli adakozással tizedrésze se jött volna össze. Offertóriumból meg századrésze. Nagyveleg. Görög Ernő. * Egy névtelen csomag, amely 2 pengőt és egy arany női karórát tartalmazott. A drága finn testvéreinknek, kimond­hatatlan sok szeretettel. Először sajná­lom, hogy nincsenek ékszereim; forró imádságokkal toldom meg ezt a keveset. Mezőnagymihály. „Atom." * Most, hogy megindul a segélynyújtás, az istentelenek által embertelen módon megtámadott finn testvéreink számára szerény képességeinkhez képest küldöm én is tiszta szívből e csekély összeget, 10 pengőt. Harcoljunk a sátán ellen! Magyaróvár. Erdős János. * Gecse-Szerecsen. Mikor megkaptuk Püspök Ur gyűjtésére szóló felhívását, azonnal neki iáttunk a gyűjtés előkészí­tésének. Énekkarunk még aznap este két finn éneket megtanult a másnap ren­dezendő finn-estre. Az ifjúsági egyesü­leti fiú- és leánytagok jól tudják itt nálunk is, hogy a finn testvéreinknek na­gyon gyors segítségre van szükségük, azért nem tétováztunk sokáig, hanem igazi amerikai gyors tempóban megren­deztük az ünnepséget és a gyűjtést. Nyolc római katolikus és nyolc evangé­Napkeletről bölcsek jöttek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom