Harangszó, 1939
1939-03-26 / 13. szám
3Ö. évfolyam. 1939 március 26. '13. szám. Alapította: KAP1 BÉLA 19iu-ben. Laptulajdonos : Dunántúli Luther-Szövetség. Megjelenik minden vasárnap. Ingyen melléklet tanév alatt kóthatankénf a KIS HARANÜSZÓ. Beolvadt lapok : 1935-ben a Jöjjetek enhozzám 1938-ban a felvidéki Luther. Erős vár a mi Istenünk, Jó fegyverünk és pajzsunk. Ha ő velünk, ki ellenünk? Az Ür a mi oltalmunk! A Harang« *6 ■serkesztó-kiadóhivatala GYŐR II., Petőfi-tér 2. Előfizetési ára : negyedovrt* 1 P 28 fillér, íeievre 2 P 4« fillér, egy evro 4 P öo fillér. Csoportos küldéssel 10 %-os kedvezmény. Amerikába egesz évre 2 dollar; az utódallamokba negyedévre 1 P tiO fillér. Postacsekkszámla: 30,520. Átokká lelt érettünk. Krisztus váltott meg minket a törvény átkától, átokká lévén érettünk; mert meg van írva: Átkozott minden, aki fán függ. Galáciai levél 3, 13. Ki botránkoznék meg ezek után a kereszten? Ki állítaná Krisztus halálát csúfosnak? Ki ne adna hálát szívből az Istennek, hogy Fia kereszten függ s az átkot, mely bűneink miatt minket illetne, magára veszi?! Függ, mint egy elátkozott, kinek ellensége az Isten s engedi, hogy gyalázatos nyomorúságba és szoron- gattatásba jusson. Mindez azonban értem s érted történik, hogy miénk legyen az áldás. Tanulj meg hát különbséget tenni s ne aszerint ítélj, amit a szemed lát, hanem amit Isten igéje mond. Látszatra Krisztus halála gyalázatos, sőt átkozott halál. A fa, melyen meghal, átkozott fa. De csak azért, mert minden mi bűnünk rajta van. Átkozott a fa, átkozott, aki rajta függ, mert átkozott az ok, amely reá juttatta. Az átok a bűnt illeti s minél több bűnt hordoz az Ur, annál nagyobb az átok is. Számunkra azonban üdvösséges a halála, mert leveszi rólunk az átkot s áldást ad helyébe. Dr. Luther Márton. De ne csak kínod tudjam, Okát is megértsem. Hogy te gúnyt s halált. Uram, Szenvedtél énértem. Oka annak én vagyok, Fá/dal mid ezért nagyok; Én és tenger vétkem, S célja: üdvösségem. Őrségváltáskor! Isten váltja az egyházi posztok őreit. Egyeseket átcsoportosít, másokat hazahív. Ezek azok az alkalmak, amelyeket közönségesen állásüresedésnek nevezünk. Az állásokat Isten üresíti meg s néki az új állásra mindig meg van a maga jelöltje. Az embereknek az üres állások betöltésénél — az egyházfiállás betöltésétől a püspökválasz- tásig — voltaképpen csak egyetlen egy teendője van: szorgalmasan tudakozni az Isten akaratát s azután engedelmesen meghajolva engedni, hogy Isten akarata minden körülmények között keresztül menjen. Ez az, ami — sajnos — nem így történik mindig. Nagyon szomorú és kimondhatatlanul káros visszaélést és elfajulást tapasztalunk néha egy-egy újabb választásnál. Rokonsági alapon akarnak választani, holott a legfőbb érdek az egyház érdeke. Alantas kortesfogások harsognak, holott elcsendesedve Isten akaratára kellene figyelmezni. önismeret hiányában leledző, féktelen egyéni becsvágy szemérmetlenke- dik, holott az egyház nem érvényesülési vadászterület. Mérhetetlen károk származtak már abból, hogy valamely posztra nem az került, aki Isten jelöltjeként igazán odavaló lett volna. Nagy lelkiismeretlenség és Isten akarata komolyságának könnyelmű semmibe-vevése kell ahhoz, hogy valaki emberi érdekek szerint igyekezzék eldönteni egy-egy válasz- tást, 3 A P ( református főiskola ) V* .. k fits' Ez a kérdés mindig időszerű, mert egyházunk területén valahol mindig van valamilyen választás. Nagyon komolyan figyelmeztetjük a mindenkori választókat: vizsgálják meg magukat, hogy milyen szempontok irányítják szavazatukat. Isten imádságos tusakodásban meglátott akarata-e, avagy emberi szempontok? Mert Isten olykor döbbenetesen megmutatja, hogy ő végül is mégis érvényesítheti akaratát, ha akarja. Ha .máskép nem, hát úgy, hogy kigyomlálja és elteszi az útból azokat, akiket az emberi elgondolás szent akaratának útjába akadályul odaerőltetett! Sz. Hittel nézek keresztiádra, Üdvözítő Jézusom, Értem mentél Golgotára, Hogy Lelkem mennybe jusson.--------------------------------------------------------------------------------1
