Harangszó, 1939
1939-01-08 / 2. szám
10 HARANGSZÖ 1939. január 8. egy-két évtizedig is — mindig újult erővel törni az ugart s végezni a nagy magyar alföld pogánymisz- szióját. Imádságot kérünk, mert hisszük, hogy az imádságnak ereje van. Tudjuk, hogy Isten Szentlelke hatalmas külmissziói megmozdulásokat indított meg és munkált imádságok nyomában. Isten megengedte, hogy határáthelyezés történjék, hogy egymillió testvérünk Csehszlovákiából Magyarországba kerüljön. Hisszük, hogy Isten tud a magyar pusztán is határáthelyezést csinálni s szórványaink népe át fog kerülni ebből az önzésnek, földimádatnak, közömbösségnek honából az ő szent Fiának országába. Imádságot kérünk, mert bizonyosak vagyunk afelől, hogy Isten várja tőlünk az ezért való buzgóságos könyörgést. Koren Emil. Alsószeli. (Hazatért). A feltámadt, új életre kelt magyar igazság dicsőséges diadalát érte- és ülte meg Alsószeli kérges tenyerű, de becsületes szívű, magyar evangélikus népe is 1938. november 9.-én. Húsz esztendeig tartó gyászos magyar éjszakára fölvirradt a szebb jövendő mosolyt fakasztó hajnala. Istenünk, aki bűneink miatt próbált, vétkeink miatt megalázott, látva Történetek a külmlsszló mezejéről. összeállította: Zarándi Attila. A láthatatlan őrizők. Van Asselt misszionárius volt az első európai, aki 1856-ban Sumatrába jött a batakoknak akkor még vad népéhez. Kunyhót épített magának, de sokszor feleségével együtt névtelen félelem fogta el, különösen éjszakánként. Mindketten fölkeltek és a mindenható Istenhez kiáltottak oltalomért. Évek múltán meglátogatta egy bennszülött és megkérdezte, micsoda őröket állít éjszakai védelemül a ház körül. Amikor van Asselt biztosította, hogy csak egy fiú és a szakács van a házban, megvallotta: „Amikor először jöttél hozzánk, összeesküdtünk, hogy megölünk téged és feleségedet is. Többször házad elé vonultunk éjszaka idején: de mindig két sor őrség állt házad körül, csillogó fegyverekkel. Végül is letettünk szándékunkról, hogy téged megöljünk.“ A misszionárius mély megin- dultsággal hozta elő bibliáját és beszélt a pogánynak a nagy Istenről, Aki elküldi angyalait övéi oltalmazására. — Nem hiábavaló, ha este igy imádkozunk: „Urunk, adj nékünk csöndes álmot, állítsd ágyunk köré angyalaid seregét.“ ♦ töredelmünket, hallva esdő fohászunkat: „szánd meg Isten a magyart“ kegyelmesen felénk nyújtotta segítő kezét és hallatta égi szózatát: „én népem eleget szenvedtél, kelj fel és járj.“ — Nincs toll, mely le tudná írni, nincs ajk, amely ki tudná fejezni azt a lelki gyönyörűséget, az örömnek, a lelkesedésnek azt a határtalan, boldogító ünnepi hangulatát, mely mint egy hatalmas áradat magával ragadta a kis gyermeket épúgy, mint az őszfürtű aggot, mikor Endrey István százados, határőr százada élén, megérkezett a fölállított diadalív alá. A hazatért alsószeli templom. Késői gyümölcs. Az afrikai aranyparton munkálkodó missziói kereskedő egy fekete fiút fogadott magához házi szolgálatra. Jóval a világháború előtt volt. A fiú kezdetben hozzáférhetetlennek látszott Isten igéje számára. Nemsokára kedvezőtlenül fejlődött, olyan szemtelennek és lustának mutatkozott, hogy kénytelen volt elbocsátani. Minden lelkigondozói fáradság visszapattanj látszott a fiú könyelműsé- géről. A missziói kereskedő kénytelen volt betegsége miatt még a háború előtt visszatérni hazájába. 1923-ban, 15 évvel később, levelet kapott Afrikából. Régi pártfogoltja írt neki elsőízben. A fiatal ember közben vámhivatalnok lett. Köszönetét mondott minden szeretetért és türelemért. Nem felejtette el a kegyes kereskedőt, aki mégiscsak elvezette az Üdvözítőhöz. Most már nem tudná elviselni a gondolatot, hogy régi gazdája öreg napjaiban éhezzék a pénzromlás következtében. Azért egyelőre csekket mellékel 25 fontról ("500 márka) és kéri. hogy közölje vele, ha többre van szüksége. Késő, de annál szebb gyümölcs. * Hogyan talált az indián békességet. Egy indián hallott Jézusról a misz- sziói állomáson. Szíve szeretetre gyulladt iránta és mindenáron tanítványa akart teppj. Áspisán Wápyjptt nála a 1 Száz nemzetiviseletű árvalányhajas legény, hófehérlelkű leány, mint egy nagy virágkoszorú fonta körül a sóvárogva várt felszabadító honvédeket. Csák a Mindenható a megmondhatója, hogy az ünnepélyes fogadtatásnál miből volt több; az örömkönnyből, az ősz élő virágából, vagy az acélsisakos drága testvéreket elhalmozó meleg szeretetből? Jó Istenünk, ezért a feledhetetlen történelmi napért, amíg szívünk érezni fog, lelkünk pedig az imádság szárnyán Hozzád emelkedik, mindig áldani fogunk, örökké hálásak leszünk. Óh van okunk a hálára! Van, mert ha egyházunk évszázados történelmén \ végigfutunk, mindenütt meglátjuk Iste-jM nünk gondviselő szeretetének áldásod nyomait. Alsószeli keletkezésének kétfrS séget kizáró adataira rátalálni nem tuajü dunk. Az azonban bizonyos, hogy a reV( formáció áldott szelleme, a lutheri esz- * mék lelkekbe világító fénye, már mostani helyén találta a szélieket. Bennük lelkes követőket, megértő híveket nyert. Elősegítője volt ennek a község ura, az evangélikus Thurzó család, akinek így jobbágyai is csakhamar ‘ evangélikusok lettek. Szeli vidékén a reformáció olyan jó talajra talált, hogy 1570 körül római katolikus már alig volt itt. Az evangélikus hitélet korát 1660 után fölváltotta az üldözés és elnyomatás sötét időszaka. Egész Pozsony-me- gyében csak Pusztafödémes maradt az az artikuláris evangélikus egyház, hová ^ a hívek 20 kilométeres járatlan útakon í még télvíz idején is, kitartóan eljártak nyilvános istentiszteletekre. Az elhintett jómagot, a reformáció igazságát, az ellenreformáció minden elképzelhető eszköze sem tudta a széliek szívéből kiölni. Számuk igaz megfogyott, de azok, akik életükkel is vallották Lubűnbocsánat bizonyossága és a teljes békesség. „Adok valamit az, Üdvözítőnek,“ gondolta, „akkor talán megnyerem a békességet.“ Tarka toliakból álló fejdíszét odatette a kis kápolna oltárára. A békesség azonban nem jött el. „Valami jobbnak kell lennie,“ gondolta és melléje tette gyapjú takaróját. „Üdvözítőm, ez egyetlen ruházatom, adj. békességet.“ A békesség azonban elmaradt. Most már odavitte vadász készségét, utolsó vagyonát, élete fönntartóját. Minden úgy maradt mint azelőtt. Akkor összetört a kereszt előtt, ezzel a kéréssel: „Uram, semmim sincs már, de Te véredet ontottad a bűnösökért. Hiszem, hogy Üdvözítőm vagy, az én bűnömért is bűnhődtél.“ A csodá megtörtént. Mély békesség árja ömlött az indián leikébe. Megigazult a Megfeszítettben való hit által. Most már megértette az Igét: „ő a mi békességünk.“ Érted-e te is? Amikor az Ujtestamentum ment meg a testi haláltól. A kínai zavargások idején egy Csang nevű katona fogságba került és agyon kellett volna lövettetnie. Mielőtt kivitték, egyenruháját lehúzták és félredobták. Nemsokkal utóbb bejött a parancsnok. Amikor az egyenruhát meglátta, lábával félrerugta és megparancsolta, hogy vigyék e|. A rúgásnál egy Kis KOnyv
