Harangszó, 1939
1939-01-08 / 2. szám
30» évfolyam. 1030. Január & 2. szárú. Alapította: KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonos: Dunántúli Luther-Szóvetség. Megjelenik minden vasárnap. Ingytn m«llékl«t tané« alatt kéthatankénf a KIS HARAN6SZÓ. Beolvadt lapok : 1935-ben a Jöjjetek énhozzám 1938-ban a felvidéki Luther. A Harangasó szerkesztő-kiadóhivatala GYŐR II., Petöfi-tér 2. Előfizetési ára : negyedévre 1 P 28 fillér, felévre 2 P 40 fillér, egy évre 4 P so fillér. Csoportos küldéssel 10 %-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér. Postacsekkszámla: 30,526. vTérjetek meg! A megtérés Máté 3, 2. Úgy nem lehet megtérni, hogy cselekedeteimmel akarok a bűnért eleget tenni s megfizetni. Hiszen, mint az írás mondja, természettől a bűn és harag gyermeke vagyok. Bűnt a bűnnel tehát nem tehetem jóvá, sőt csak növelem. Az a megtérés, mikor hiszem Isten igéjét, amely [vádol, hogy Isten előtt elkárhozott bűnös vagyok. í Mikor szívem mélyéig megdöbbenek, hogy Istennel szemben mindenben engedetlen voltam, parancsolataival igazában sohasem törődtem, meg pedig legke- v'ésbbé tartottam azokat. És mégsem esem kétségbe, ^hanem Krisztusra hagyatkozom. Kegyelmet, segedel- . net Nála keresek s találok is, — tudom bizonyosan, f Mert ő az Isten Báránya, ki azért jött, hogy hordozza a világ minden bűnét s halálával megfizessen azért. Ha jogot akarsz, másutt kereskedj. A világi hatóságnál követelheted jussodat ellenségeddel szemben, aki bánt, vagy megrövidít. Itt hivatkozhatsz jogaidra s keresheted igazadat. De Isten ítélőszéke előtt tégy le minden jogról. Inkább tedd magadat jogfosztottá s adj néki igazat, ha egyáltalán kegyelmet akarsz. Imádkozz hát imigyen: „Én jó Uram!, vallom, érzem s hiszem, hogy elkárhozott bűnös vagyok, ezért hozzád könyörgöm: oldozz fel, moss tisztára s keresztelj meg a Krisztusért, mert ha te megkegyelmezel, akkor enyém a bűnbocsánat s hófehér leszek.“ Az ilyen prédikáció sohasem marad gyümölcs nélkül. Mindig akad tanítvány, aki hallatára megtér s újjászületik. Dr. Luther Márton. Akármily sok a mi bűnünk, Még több az Ür kegyelme; Kész Ő mindég, hogy a bűnöst Kezével felemelte. Ö népének hű pásztora, A nyáj az Ő tulajdona, Ö a mi szabadi tónk. Szemelvény a „Jer, örvendjünk keresztyének!' tatossági könyvből. című áhiImádságot- Finn egyházi lapban olvastam ezt t a címet s belém markolt, mert kö- sLjzös kérésünk. Fiatal finn munka- 9 - erők mentek eddig elhagyatott i orosz határvidéki testvérek közé, l.ihogy nélkülözések árán is szolgáli. ják Krisztus evangéliumát. Nem tu- bcídom, hogy milyen eredménnyel dol- ’,1 goznak, de abban bizonyos vagyok, dehogy Isten megáldja munkájukat, íert buzgón imádkozó közösség ill mögöttük. Imádságot kérünk! Fiatal ma- far evangélikus munkaerők mentek ki a magyar pusztákra. Egyre öbb helyen jelennek, meg elhagyatott szórványainkban, hogy Krisztus ügyét szolgálják, össze akarok gyűjteni az eddig nagyrészt >g gondozatlan szórványhíveket a Tiszazug, a viharsarok evangélikussá- fegát, a magyar tanyák elzárt népét seaz Ige hallgatására. Templomot ii visznek a templomtól elzárt nép közé. Értük, munkájukért fohászkodó népet kérünk! 30—40 kilométert biciklizünk egy-két gyermek hitoktatásáért. Kimegyünk a pusztára esőben, sárban, hóban. Órákhosszat gyalogolunk csizmásán, nyakig sárosán a felázott dülőutakon, hátunkon cipeljük a biciklit, ha közben ér az eső s toljuk a motort kilométereken keresztül, ha beleragadunk a sárba. Megindulunk a csípős, sötét hajnalban, hogy időre odaérjünk istentiszteletre a tanyai iskolába. Nem kérünk érte sem jobb fizetést, sem utiátalányt, — csak egyet — Imádságot kérünk! Ássuk a Szentléleknek a csatornát. Szeretnénk, ha ez végighúzódna a magyar pusztákon. Imádkozzatok, hogy a Szentlélek végigfoly- lyék benne! Imádságot kérünk, mert erőtlenek vagyunk. Végigjárjuk a magyar puszta útjait. Imádkozva készülünk igehirdetéseinkre s fiatalos lelkesedéssel indulunk, hogy Igét hirdessünk azok között, akik mesz- sze estek a templomtól. Örömmel indulunk, hogy kimenjünk szórványközpontjainkba, ahol egy-egy 8—10 km-es körzetben 60—120 evangélikus testvérünk lakik. Jó- elöre meghirdettük az istentisztelet helyét és idejét, értesítést küldtünk minden egyes családhoz. S amikor kiérünk — egyetlen lélek sem vár reánk. Úgy látszik, mintha minden hiába volna. Másutt a népes szórványban 2—3 gyermek vár — becsületből. Harmadik helyen nem akarnak velünk bibliát olvasni, mert „most éppen látogatóba igyekeznek.“ S ez így megy néhol 3—4 éve. Váltják egymást s az eredmény ugyanaz. imádságot kérünk, hogy tudjunk mégis továbbra is — ha kell még
