Harangszó, 1939
1939-02-26 / 9. szám
áö. évfolyam. 1939. február 26. 9. szám. Alapította: KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonoa : Dunántúli Luther-Szövetség. Megjelenik minden vasárnap. Ingyin matléklat tanév alatt kéthetinként a KIS HARANGSZÓ. Beolvadt lapok : 1935-ben a Jöjjetek énhozzám 1938-ban a felvidéki Luther. Erős vár a mi Istenünk, Jó fegyverünk és pajzsunk. Ha ő velünk, ki ellenünk? Az Úr a mi oltalmunk! A Harangsió ■zorkesztö-kiadóhivaUlm GYŐR II., Petőfi-tér 2. Előfizetési ára : negyedévre 1 P 28 fillér, felévre 2 P 40 fillér, egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel 10 %-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér. Postacsekkszámla: 30,526. Hittel nézek keresztfádra, Üdvözítő Jézusom, + Értem mentél Golgotára, Hogy Lelkem mennybe jusson. A kísértés elkerülhetetlen. Teljes örömnek tartsátok, atyámfiai, mikor különféle kísértésekbe estek. Tudván, hogy a ti hiteteknek megpróbáltatása kitartást szerez. Jakab levele 1, 2—3. Mivel a próbatétel elkerülhetetlen, várjuk készséggel és fogadjuk bölcsen, mondván: ez az élet, ki tehet róla?! Volt is, lesz is kisértés, — máskép nem lehet. Csak arra segíts, Uram, hogy meg ne ingasson és el ne buktasson. Felmentést alóla senki sem kaphat. Ámde mindenki védekezhetik ellene imádsággal és Isten segít- ségül-hívásával. Régi könyvben olvassuk, hogy egy ifjú szeretett volna megszabadulni bűnös gondolataitól. Mire az öreg bölcs így szólt néki: „Azt nem akadályozhatod meg, hogy a madarak fejed fölött fenn a levegőben el röpüljenek, arról azonban tehetsz, hogy hajadba fészket ne rakjanak.“ Augusztinus is azt mondja, hogy a próbatévő kísértést el nem háríthatjuk, de hogy legyőzzön, azt imádsággal megakadályozhatjuk. De hát mért engedi Isten az embert bűnre csábítani? Hogy megismerje magát is, meg az Istent is. Magát, hogy semmit sem tud, csak vétkezni. Istent, hogy kegyelme erősebb mindennél. Hogy így megtanulja megvetni magát s dicsérni az Isten kegyelmét. Dr. Luther Márton. Kérjed az Istent híven, Buzgó szent imával, Hogy kegyesen ő vigyen A veszélyen által! Istened Ha veled: Az ösvényen ő visz, S oltalmával őriz. Az egyházi esztendő színei. Valamelyik templomunkban az elmúlt év pünkösdjén zöld oltárte- rítőt láttunk. Az meg egészen gyakori jelenség, hogy templomaink oltárain és szószékén egész évben ugyanaz a terítő látható, legfeljebb nagypénteken tesznek fel feketét. Talán nincs is több terítő, mint ez a kettő, vagy ha van is, nem törődnek vele. Hogyan? Hát nem mindegy, hogy milyen terítő van oltárainkon és szószékeinken?! Bizony nem mindegy. A mi egyházunk ugyan sohasem állt meg a külsőségeknél, de nem tűrheti az ízléstelenséget sem. A mi egyházunknak meg vannak az egyházi esztendőhöz igazodó, régi, úgynevezett liturgikus színei, amelyek nem csupán arra valók, hogy díszítsék a templomot, hanem hogy a színek nyelvén kidomborítani segítsenek Isten kegyelmének különböző tényeit. Használjuk ezeket a liturgikus színeket. Hadd hirdesse az oltár már külső köntösében is azt, hogy az egyházi esztendő mely szakában élünk. A gyülekezeti nő- és leányegyletek kedves feladatuknak tekinthetnék ilyen liturgikus színű oltár- és szószékterítők beszerzését. Minden gyülekezetben keresztülvihető ez, ha talán nem is egyszerre. Felhívjuk azonban a figyelmet a következőkre. Az alább felsorolandó színek legyenek a maguk nemében mindig mélyek és melegek. Bizonytalan, fakó színek csúnyákról térítőkbe mintát csak olyannal rajzoltassunk és varrassunk, akinek van képessége és megfelelő ízlése. Mintának használhatók: a kereszt, bárány, kehely, szőlőfürt, búzakalász, töviskoszorú, stb. stb. Ha szöveget akarunk alkalmazni, az csakis szentírási ige legyen, vagy „Erős vár a mi Istenünk!“ Az adományozó semmiképpen se hímeztesse bele a saját nevét. Mielőtt hozzáfognánk a térítők kiválasztásához és mintáinak megállapításához, forduljunk a lelkész úrhoz, aki hozzáértő tanácsával elejét veheti annak, hogy ízléstelen dolgok, egyháziatlan hímzések kerüljenek ki az egyébként jószándékú kezek közül. Liturgikus színek pedig a követ^KWí-tjádventben lila, karácsonytól * » 3 \ __
