Harangszó, 1939
1939-02-05 / 6. szám
30. évfolyam. 1939. február 5. 6. szám. Alapította: KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonos : Dunántúli Luther-Szövetség. Megjelenik minden vasárnap. Ingftn malléklat tanév alatt kóthatankanf a KIS HARANGSZÓ, Beolvadt lapok : 1935-ben a Jöjjetek énhozzám 1938-ban a felvidéki Luther. ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS KÉPES NÉPLAP. Erős vár a mi Istenünk, Jó fegyverünk és pajzsunk. Ha ö velünk, ki ellenünk? Az Ür a mi oltalmunk! K Harangsxó aierksszM-UadóhlvaUla GYŐR II., Petófi-tér 2. Előfizetési ára: negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér, egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel 10%-os kedvezmény. Amerikába egéBZ évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér. Postacsekkszámla: 30,526. Ö választott minket. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket. János 15, 16. Ezzel az igével tőből lemetszi és kárhozatra veti az ál-szentek minden Isten-ellenes kevélységét, mintha ők valami sokat tennének s érdemükkel engesztelhetnék ki s tehetnék barátjukká az Istent. Mi mást tesznek az ilyenek, mint hogy ők szeretnék a kiválasztást kezdeményezni?! Elsők akarnak lenni, hogy önérdemük legyen az első lépés az üdvösség útján, Isten kegyelme pedig csak ez után kullogjon. Azt szeretnék, hogy ne Isten válasszon ki minket, hanem mi keressük Istent s tegyük barátunkká. Mert dicsekedni szeretnének, hogy Isten kapott tőlük valamit. így szeretné a világ tulajdon elsődleges cselekedeteivel kiérdemelni az Isten kegyelmét. Pedig a helyzet ez: „Nem ti választottatok engem." Azaz: nem ti-magatokért, hanem énérettem lettetek barátaim. Mert ha ti-magatokért lettetek volna azzá, akkor érdemetekre kellett volna néznem. Holott nem arra néztem, hanem egyedül én kezdtem s vittem véghez a kiengesztelést. Én vonlak titeket magamhoz, én ajándékozom néktek mindenemet, hogy se a magatok, se a világ jócselekedeteivel és érdemével ne dicsekedhessetek, hanem egyedül az én kegyelmes sze- retetemmel. Mert nem ti találtatok meg engem, hanem nekem kellett titeket megkeresnem s hazahoznom, mikor Isten ismeretétől távol idegenben tévelyegtetek s kárhozatban ültetek, mint a többiek. Én akkor eljöttem s előhívtalak benneteket a sötétből előbb, mint ti azt kértétek, vagy érte valamit is tettetek volna, így lettünk barátok. Tehát ti vettetek tőlem s nem én tőletek. S mindazt, amit kaptatok, ingyen, — tiszta irgalomból kaptátok. Dr. Luther Márton. Krisztus te értem megholtál, Kárhozatból megváltottál; A törvényt értem betöltéd, Atyádat megengeszteléd. Egymás lerhéí hordozzátok! Egy jómódú asszony szomorú eveiét olvassuk. Házasságkötésekor — ezelőtt 12 évvel — eladta gyermekei hitét. Most azon kese- 'eg, hogy tettét rettenetesen megadnia és boldogtalan. „Mintha tőr aasítana szívembe — írja —, mikor skolából hazajövő kisleányom azt kérdezi tőlem: „Édesanyám, maga nért eretnek? Mert azt mondták az skolában, hogy az evangélikusok iretnekek.“ A levél legfájóbb mondata így íangzik: „ ... ha akkor engem va- aki erre figyelmeztetett volna! klem tagadtam volna meg a hite- net!“ S éppen ez az a mondat, ímelyhez néhány gondolatot sze- •etnénk fűzni. A magyar törvény a reverzális megkötésének időpontját a házasságkötés elé teszi. Arra az időre, amikor a jegyesektől legkevésbbé lehet elvárni a józan megfontolást. Kétségkívül ez az az időpont, amikor a legény, vagy leány legköny- nyebben követ el meggondolatlanságot. A jegyesek közül a reverzá- liskérdésben rendszerint az győz, amelyik erőszakosabb tud lenni és nagyobb a rábeszélőképessége. Az azonban egészen bizonyos, hogy ilyen esetben az ostromlott evangélikus félnek nagy erősítést jelent, ha egy hittestvére melléje áll és figyelmezteti lépésének komolyságára. Ez a figyelmeztetés pedig nem csupán a lelkész kötelessége, hanem minden evangélikus, egyháztagé. A lelkész nem ^úthatp el mindenhova. Minden evangélikus ember őrálló az egyház vártáján. Mindnyájan felelősek vagyunk egymásért. Aki valamely készülő házasság esetében reverzális veszélyről értesül, az egyetemes papság evangéliomi elve alapján lépjen azonnal munkába. Szóljon a lelkésznek vagy személyesen keresse fel az illető evangélikus jegyest, igyekezvén azt hitében, hűségében megerősíteni. Nem akarunk egyebet, mint megtartani a magunkét. A legteljesebb mértékben össze kell fognunk, hogy megtartsuk azt, ami veszni készül. Ne legyen egyetlen evangélikus leány és legény, aki utólagos ftálíatHí&serűségével tehet szemre-
