Harangszó, 1939
1939-02-05 / 6. szám
42. HARANGSZÓ 1939. február 5. hányást: engem senki sem figyelmeztetett. Mi igenis őrizői vagyunk egymásnak. Ahogy az ige mondja: „Egymás terhét hordozzátok!“ Osgyáia. (Hazatért.) Az osgyáni egyházközség hamarosan a reformáció után keletkezett, mert földesura Bakoss 1550-ben fogadta el az ágostai hitvallást. Midőn 1596-ban a rimaszombatiak az ágostai hitvallást a helvét hitvallással cserélték fel, papjuk az osgyániakat is ugyanarra ösztönözte, de földesuruk Bakoss az ágostai hitvallásnál tartotta meg őket, melyhez a mai napig hűségesen ragaszkodnak. Első templomuk a kastély feletti dombon a 16. században épült, de a községtől távolabb esvén, a falu közepén építettek egy kis fatemplomot a hétköznapi istentiszteletek számára, melyet 1669- ben szentháromság utáni 5. vasárnapon szenteltek fel. Ez a kis templom 1742-ben leégett s többé fel sem épült. Pár év múlva a hegyen épült nagy templom is összeomlással fenyegetett, azért új templom és torony építéséről gondoskodtak a hívek. A templom részére a telket Korponay Anna- Mária, Képíró generális özvegye adományozta. 1803. május 22.-én hozzáfogtak az építéshez, de a szükséges költségek hiánya miatt csak 1820-ban fejezhették be. Az új templomot 1820. november 28.-án Jo- seffy Pál szuperintendens szentelte fel. E templom rövid idő alatt annyira megrepedezett, hogy már 1840-ben javításra szorult. E munkát Horváth László mérnöknek adták át. Anyagilag báró Szu- csinszky Károly, özv. Korponayné Képiró Anna és Malatinszky-család segítették az egyházat. Az egyház történetéhez tartozik, hogy kebelében két évszázadnál tovább fennállott hires evangélikus gimnáziuma, mely az akkori időben úgyszólván egyetlen volt a Felvidéken. Az osgyáni gimnázium keletkezését osgyáni Bakoss Gábornak köszönheti, aki mikor 1. Rákóczy György a királypárti Fülek városát elfoglalta, a füleld gimnáziumot a 17. század elején Osgyánba, saját várkastélyába helyezte át. Később a kastély alatt az iskolának ^épületet emelt és az intézet fenntartásáig gondoskodott. Halála után Batik, Korponay családok az egyház és kishonti esperes- ség tartották fel, míg 1858-ban a rima- szombati gimnáziummal egyesült. 1929. január 30-án Kemény Lajos lelkész elhalálozván, utódjául az egyház ugyanazon év március hó 24.-én tartott lelkészválasztó gyűlésen Palkovics Pál lelkészt hívta meg. Ez évben több — a lelkészváltozással járó — újítás történt: így a templom előtti teret a hívek 6.973 koronát kitevő gyűjtéséből plani- rozták és kőfalra állított vaskerítéssel kerítették be. A lelkészlakot és melléképületeit, valamint a tanító lakását 10.810 korona költséggel teljesen rendbehozták. 1932-ben — mivel a templom padjai roskadoztak — a „Nőegylet“ magára vállalta az új templomi padok megcsináltatását, a 20 év óta fennálló „Ev. Dalárda“ pedig a templom kifestését és az új ablaknak megcsináltatását. Az evangélikus egyesületek gyönyörű példáján fellelkesülve, az egyháztagok is igyekeztek tehetségük szerint a templom-renoválás költségeihez hozzájárulni. A gyűjtés összege 83.000 koronát tett ki. Az osgyáni egyházközség 1922-ig színmagyar volt, akkor báró Lu- zsánszky birtok parcellázása következtében több szlovák család telepedett Osgyánban. Ma körülbelül 80 a szlovák evangélikusok száma. Az egyház igen nehéz anyagi viszonyok között van. Az egyházi adó igen nagy, a hívek keresete igen csekély. Osgyánban 1932-ig egy tanerős egyA fekete határ mentén ___ S zínmű húrom felvonásban. — Irta: dr Schlitt Gyula. 2 Julis: Olyan nyelven biz én, amit megértenek. Ezer év óta pedig magyar nótát hallgattak. Még a rigóféle is magyarul szól itt. Mi fránya más nyelven dalolhatnék hát, ha nem magyarul? Rodescu (dühvei): Hogy mersz így beszélni!? Tudod ki vagyok? Julis: S ha a bukaresti rendőrfőnök őnagysága is az úr, akkor is így beszélek. Akkor is úgy dalolok, ahogy az anyámtól tanultam. Marusán: Hallgass!! Julis: Nem hallgatok én ... A vérem beszél..., a vérem dalol... Feltör belőlem, mint anyaföldből a tűz... Marusán (ijedten): Fogd be a szádat!! Rodescu: Hadd áradozzon. Élvezem ezt a pufogó lotyo- gást. Ezek a magyarok! Ha beszélni kell, úgy bugyborékol belőlük, mint kéményből a füst. Julis: Hogy bugyborékolna a gégéjükben!! Rodescu: Vigyázz, mert rád tapintok. (Autóbúgás, tülkölés. Majd megáll az autó.) Marusán: Micsoda autó? Muki (Kintről): Elálló... sógorkám ... halló!! Zsuzsi (ki eddig a legnagyobb figyelemmel hallgatta az előbbi jelenetet): Ez Muki!! Rodescu: Hát ezt mi szél hozza, hogy ide merészkedik? Muki (kintről): Sógorkám ... Rodescu: Búj már elő... Mi ütött beléd? 5. JELENET. Muki (jön, kövér, zihál, lomha típus): Melegem van. Hozom sógorkám a tölténytáskádat. Bajban lehettél. Jó, hogy megtaláltam. (Mutat egy muffot.) Rodescu (tapogatja a nyakán lógó töltény táskát): Az én töltény táskám? Marusán: A feleségem muffja...! Muki (bután): Muff...!? Azt hittem, hogy tölténytáska. Zsuzsi: Jó, hogy nem a papa hálósipkáját hozta. Muki: Pedig azt is láttam, de van ám itt golyó is. (Kivesz a muffból valami fehér gömbölyűt): Honnan jött a muffba a golyó? Rodescu: Golyó? Hadd lám! Zsuzsi (kiveszi Muki kezéből. Lefejti róla a papirost és a szájába teszi): Bombon, csokoládé bombon. Muki (még butábban): Bombon...? Azt hittem, hogy puskagolyó! Rodescu: Ezekkel akarsz te medvét lőni? Muki (ijedten): Medvét? Vannak itt medvék? Marusán: De vannak ám!! Zsuzsi: Akkorák, mint az ökör. Muki (ordít): Mimi... Mimi!... 6. JELENET. Mimi (jön): Ne ordíts!! Zsuzsi: Pá, Mimi! Muki: Ne ordítsak, mikor medvék járnak az erdőben!! Mimi: Na és!? ... Muki: Lecsuktad az autót? Már láttam medvét volán előtt ülni. Zsuzsi: Én is. Muki: De csak képen láttam. Zsuzsi: Én nemcsak képen láttam. Muki (buta csodálkozással): Igazán, Zsu?si? Hihetetlen!! A hazatért Osgyán.
