Harangszó, 1939
1939-10-29 / 43. szám
30. évfolyam, 1939 októbér 29. 43. f2ám, Alapította: E API BÉLA 1910-bsn. Laptulajdono*: Dunántúli luther-8zflv*tsíg. Megjelenik minden vasárnap. Ingyin melléklet tini* alatt Uth«t>nUnf i KIS HARANQ8ZÓ. Beolvadt lapok: 935-ben a Jöjjetek önhozzém 1938-ban a felvidéki Luther. Erős vár a ml Istenünk, Jó fegyverünk és pajzsunk. Ha 6 velünk, ki ellenünk? Az Or a ml oltalmunkl A Harangnó —tri.««yi-HB.-iAh|Tttalr 6 YéR Petöfi-tér r Előfizetési ára: negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér, egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel 10 %-08 kedvezmény. Amerikáim egész évre x dollái; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér. Postacsekkszájnia: 30,620. Az igazi egyház. A ti éltetek el van rejtve együtt a Krisztussal az Istenben. Kofosséi levél 3, 3. Az egyházat a Szentlélek kormányozza. A szenteket is a Szentlélek ihleti és vezeti. Krisztus pedig a világ végezetéig egyházával marad. Kérdés azonban, hogy amit egyháznak tartanak, egyház-e valóban, vagy pedig sokan holtuk napjáig tévednek e kérdésben? Lám — Illés próféta idejében a zsidók közt any- nyira megromlott s bálványimádásba süllyedt a kormány, tanítói hivatal s minden ami szent volt és magasztos, hogy Illés azt hitte: egyedül maradt. A seregek Ura mégis megtartott magának hétezer lelket. Igen, de ki ismerte őket és ki látta rajtuk, hogy csakugyan Isten népe? Ugyanígy volt Krisztus korában is. Valamennyi apostol megbotránkozott és elbukott. Egy egész, nagy dicső nép megtagadta, elvetette, elátkozta, megfeszítette Krisztust. Alig egy-kettő maradt meg. Nikodé- mus, József, Mária, meg a lator. Hát akkor nem is volt tán népe Istennek? Odalett tán az egyház? Semmiképpen. Akkor is volt népe Istennek. Csak névtelen volt és láthatatlan. Világkezdet óta mindig így volt. Voltak, akiket Isten népének, szenteknek tartottak s nem voltak Isten népe. Viszont voltak — kicsi, megvetett maradékcsapat, akiket nem tartottak Isten népének és mégis Isten népe voltak. Dr. Luther Márton. Bízzál, ügyed az Istené, Ne félj, hogy porba ejtené Drágán szerzett egyházát! Majd rendel Gedeont melléd, Ki vészben, viharban megvéd Téged s evangyéljomát. Az ős ellenség. Luther egyháza, a reformáció egyháza harcoló egyház. Ez nem pusztán a harcos nagy reformátor öröksége. Ez az egyház Urának, a Krisztusnak akarata. „Nem azért jöttem, hogy békességet bocsássák a földre, hanem hogy fegyvert.“ (Mt 10:34.) Luther élete nem azért volt tele harccal és küzdelemmel, mintha békételen vagy nyughatatlan természet lett volna, hanem azért mert tudta, hogy a Jézus Krisztus jó vitézének szüntelen harcban kell állania az ős ellenséggel: az ördöggel. Nem emberekkel, földi hatalmasságokkal viaskodott tehát Luther. Minden emberi ármány és támadás mögött ott !látta az ördög cselvetését. Tudta, hogy Krisztus egyházának nem emberekkel kell hadakoznia, hanem a sötétség fejedelmével, a gonoszság leikeivel, melyek a magasságban vannak. Ezt a harcot a reformáció egyházának mindenkor vállalnia kell. Ebben a harcban áll és él az egyház. Amely percben lábhoz eresztette' a fegyvert, fegyverszünetet kért, vagy alkudozásba bocsátkozott, — a harc máris elveszett számára. Ebben a harcban az ős ellenség nagy sereggel és sok csalárdsággal vonul fel. Tudja, hogy a győzelem kérdése az egyes katonák helytállásán, vagy meghátrálásán múlik. Ezért az egyes keresztyén embert támadja, engem támad és téged támad Mindig a legsebezhetőbb pontot választja ki, ahol leggyöngébbek vagyunk. Hol jó sorssal, örömökkel csábít, hol nyomorúsággal, szenvedéssel próbál. Minden kísértésének egy a célja: hitünket akarja elpusztítani. Istentől akar elszakítani, az ö igéjébe vetett bizalmunkat akarja megingatni. Ügy akar mindnyájunkkal cselekedni, ahogyan egykor Ádámmal és Évával cselekedett, ö az ős ellenség. Ezzel az ős ellenséggel szemben mi tehetetlenek vagyunk. „Erőnk magában mit sem ér.“ Emberi bátorság, bölcseség minden fegyvertára hajítófát sem ér az ördöggel szemben, ö a rettentő Góliát, mig rajtunk kicsiny Dávidokon szánalmasan csörömpöl a nem ránkszabott sauli fegyverzet (I. Sám. 17:38—39.) El kellene vesznünk, ha nem küzdene érettünk Jézus Krisztus, az Isten fia. ö azért jött, hogy az ördög munkáit lerontsa, ö a mi diadalmunk! ö áll mellettünk az ördöggel vívott minden harcunkban. Bár nem láthatjuk, kezét meg nem foghatjuk, köntösébe sem fogózhatunk, mégis valósággal jelen van. Az igében van jelen. Az ige az egyetlen fegyver, amelyet kezünkbe ad. Mindent ami tőlünk való el kell dobnunk, hogy megragadhassuk mindkét kezünkkel ezt az igazi kétkézi szerszámot: az igét. Paizs és kard ez egyben. Erős vár, biztos menedék az ördög minden in- cselkedésével szemben. Páratlan harci készség, amely elől fut az ördög. Mert az igében maga Krisztus van, ő védelmez és ő csatázik. Ezért áll meg kőszálként az ige, megpróbáltatások zivatarában. „E világ minden ördöge, ha elnyelni akarna, minket ez nem rettentene, mirajtunk nincs hatalma!“ Ezt az egyetlen fegyvert, az igét forgatni kell. A kard is belerozsdásodik hüvelyébe, ha csupán falidísznek lógatják a szobában. A bibliát sem azért adta az Isten, hogy a mestergerendán porosodjék, hanem, hogy forgassuk és éljünk vele és belőle. Jaj annak, aki az ige fegyverét kiejti kezéből! Azon könnyen erőt vesz az ördög, amikor nem is várja. Az ördög e világ fejedelme, de Jézus Krisztusnak adatott minden hatalom mennyen és földön. Bolond ember az, aki el sem hiszi a kísértő létezését Ezzel csak neki tesz jó szolgálatot, mert az a legravaszabb csalása, hogy elhiteti velünk azt, hogy ő nincsen. A keresztyén ember azért komolyan veszi az ördög hatalmát, de nem fél tőle. Felkészül a harcra a biztos győzelem tudatában. Hiszen a világ fejedelme már megítéltetett. Az ige porba dönti. Dühös támadásával megsebezhet, sok földi jótól megfoszthat, de le nem győzhet. Amig az ige fegyverünk, a Krisztus oltalmaz minket s „mienk a menny örökre“. Reformáció népe, evangélikus magyar nép, read is vár ez a harc az ős ellenség-
