Harangszó, 1939
1939-10-29 / 43. szám
326. H'ÄRXNGSZÖ 1939. október 29. gel. Vállald és álld keményen. Nehéz időkben, mint mostan is, megsokasodik az ördög cselvetése, ellankadnak a szívek és megfogyatkozik a hit Azért vigyázzatok! Ha az igétől el nem álltok, majd megtapasztaljátok, hogy „erős várunk nekünk az Isten!" Groó Gyula. LUTHER SZERSZÁMA. Nem hirtelen jött ötletből kapott a nyélhez. Elébb rászakadt csillagok haragja. Szent búsúlási élő Istenének, Ki nincs viaszból gyúrva, se fából faragva. Igaz Bíró. A Bírája! Ö gyújtott tüzet alája. Nézd, hogy riadoz remegve: Elébe állni nem mer — s nem futhat Előle! Egyre vadabbul vájja Vétkeinek kínja, tudott bűne tőre. Ifjúság, szépség, láz, tudomány munka — Csekély, hogy tövisét tövestül kirántsa. Társtalan a forgatagban, idegen ül otthon. Rémülete evesedik, Az sem tud írt, ez sem segít, — Nincsen e világnak, nincs egy ép tanácsa! Több kell: áldozat, teljesen elégő. Drága az üdvösség, gyúródni kell érte: Görnyesszen böjt, alázat nyomjon térdre, Tunyuló testre csapdosson ostor... Tett kell! Mennyországnyitó, világhagyó lemondás. Ez is megcsalja. A kolostor. S még nő az árnyék és az átok. Már a pokol torka tátog, Ásít reá éhes fogakkal, — Reményvesztettség, kétségbeesés. Mennyi elég hát, ha ez is kevés?! Lulher és Eck. Luthernak a reformáció kezdeti időszakában szenvedélyes vitákban kellett az igazságot megvédelmeznie. Az egyik leghevesebb ilyen vita 1519. junius 27— julius 16-ig folyt le Lipcsében. Luther ellenfele e vitában Eck János ingolstadti tanár, dominikánus-rendi szerzetes volt. Lipcse nem volt a legalkalmasabb hely Luther vitája számára. A reformátor wittenbergi egyetemi tanár volt, a lipcsei egyetem pedig nagyban félté- kenykedett a wittenbergire. Tetzel Jánosnak, a bűnbocsátó cédulák árulójának is Lipcse volt a hazája. Luther megérkezése valósággal forradalmi lázba hozta a várost. Külön rendőrségnek kellett a rendet fenntartani. A két vitázó egyéniségét egy szemtanú a következőképpen jellemezte: „Luther középtermetű, vézna, testét a tanulás és gondok annyira kimerítették, hogy közelről nézve csontjait meg lehetne számolni. Érett korában van, hangja átható és tiszta. Bámulatraméltó ta- nultsága és a szt.-irásbeli járatossága, melynek minden egyes versét ismeri, valamint gondolatainak és kifejezéseinek gazdagsága. Érintkezéseiben könnyed és Nekünk mi szent, jó — Előtte csuparossz. Az ember anyja méhétől gonosz, És irgalmatlanul halálig az, — Hogyan lehet még patyolat-igaz?! Üj teremtésre kicsoda erős? Aki kárhoztat, az a felelős! Mért élni? Soha nem születni! Inkább az lett volna jó. Csodát lát mégis a villámvert hajó. Egy Kéz nyúl érte le. A villámot vető, A fenyegető, Lecsapó, sebosztó, hullámba-temető!... Ki győzné neveit? Ugyanaz a Kéz: Öl és — megelevenít! Óh hinni, hinni, hinni a csodát, Beleiogózni kábult értelemmel, Mert értés, szív s erő felett való: A Nagyharagú békül kegyelemmel, Magaszántából megbocsát! Óh hinni, hinni, hogy rontva gyógyít; Sírba visz, de visszahozza A göröngyházak por lakóit. Hinni a Kereszt két beszédét: Emberi terv — s isteni szándék, ítélettartás — és ajándék, Elvetemültség, szörnyű gazság, — De feltámadás is, menekülés is, Leszakadt s visszaszállt igazság! Nem tenni! Hinni!! Nála is mit ért akarat, elszánás, Vakon felcsúszni száz garádicson? Isten kivert kezéből minden fegyvert, — S most nyílt meg neki a Paradicsom. Egész világ is megtudja, higgye, lássa: Sár minden tette, gyöngye, szemforgatása; Csak egy Tett van, megváltó, égigérő, — A Krisztus Fája, Mentő Gerenda, Mit maga Isten ácsolt... És akkor, — Akkor kapta fel Luther a kalapácsot! Solt László. udvarias; nem merev; mindig ember a talpán; társaságban vidám és szereti a tréfát; élénk arcán az öröm kifejezésével, dacára ellenfelei ádáz fenyegetéseinek: nyilvánvaló, hogy egy ilyen ember nem vállalkozhatik oly nagy dologra Isten segedelme nélkül. Eck termete magas, teste erős és szögletes, hangja teljes, nem hiába, hogy roppant bordák közül tör elő, melyekkel nem csupán egy színész, de akármilyen ordítozó beérhetné. Szája és szemei s egyáltalán minden vonása inkább egy mészárosnak, mint egy hittudósnak valók. Szellemi tehetségeit illetőleg hatalmas emlékező erővel bír, mely őt kitűnő emberré teheti vala, ha ez hasonló erejű értelem szolgálatában áll De sem élénk felfogásra, sem finom ítéletre nem képes, melyek nélkül pedig a többi képesség mind meddő marad. Csak az idézeteket igyekszik felhalmozni, anélkül hogy ügyelne, vájjon illenek-e azok tárgyához. Vegyük ehhez hihetetlenséggel határos vakmerőségét, mely nem csekélyebb mérvű ravaszsága alatt rejlik. Ha azt érzi, hogy meg van fogva, akkor vagy másfelé csavarja a beszédét, vagy ellenfele nézetét ragadja meg s azt szavaiba öltöztetvén, magának tulajdonítja Egy „kisgyülekezet“ rövid története. Bizonyára sokan hallottak már a „kisgyülekezetekről“. Mégis, mielőtt a tulajdonképpeni tárgyra térnék, előbb pár szót szólok a „kisgyülekezetekről“ vagy más néven „iskolai gyülekezetekről“. A kisgyülekezetek ma már szerte az egész országban megtalálhatók. Az iskolás gyermekek között alakultak. A nagy gyülekezeteknek kicsinyített másai. A kisgyülekezetek célja az, hogy belőle a kis gyermekek játszva növekedjenek bele az egyházba. A kisgyüleke- zetben kicsinyített formában megismerik a nagy gyülekezet életét. A kis iskolás gyermekek már zsenge korukban világosan meghallják azt, hogy mit kíván az egyház Ura és Pásztora az ő nyájának kicsiny báránykáitól. Általa a kicsi kezek és a kicsi szívek is tevékeny részt vesznek az egyház áldott munkájában. Szegényebb gyermekek segítségével, a külmisszió vagy a belmisszió céljaira való adakozással megtanulják azt, hogy egymásnak testvérei vagyunk és egymást szeretni tartozunk. Akinek látó szem van és aki szereti a gyermeket, annak meg kell látnia, hogy eképen napjainkban a gyermek hogyan válik egyre nagyobb és nagyobb fontosságúvá Isten országa, Krisztus földi egyháza szempontjából. Senki ezen a földön még annyira nem szerette és olyan sokra nem értékelte a gyermeket, mint az Ur Jézus Krisztus. Hiszen még a tanítványai, az apostolok elé is egy kis gyermeket állított példaképül. Mi se becsüljük a kis gyermeket kevesebbre. Hiszen Krisztusnak az a parancsa: „Engedjétek hozzám jőni a gyermekeket és ne tiltsátok el őket“, éppen olyan életbevágóan lényeges parancs, mint az, hogy „Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangyéliomot minden teremtésnek...“ Mindegyik parancsot a és visszautasítja rá saját gondolatait, minden belőle kivonható badarságokkal.“ Eck János mindenképpen arra törekedett, hogy rásüthesse Lutherra az eretnekség vádját. Mikor Húsz János tanainak boncolása közben Luther azt mondotta, hogy „Húsznak nem minden tanítása tévelygés“, — Eck mint a karvaly csapott le rá. — „De hiszen a pápák kivétel nélkül elitélték Húsz tanait!“ — „Igen, de a pápák és zsinatok tévedhetnek.“ Ezzel vége is volt a vitának. Eck János sietett Rómába s átkot eszközölt ki Luther ellen, hacsak 60 napon belül vissza nem vonja tanait. * Luther jól ismerte bibliáját. Eck minden ravasz vádjára Isten igéjével válaszolt. A bibliás Luther evangélikus népe vájjon él-e ma is rendszeresen Isten igéjével? Luther bátran megállt az igazság mellett. Meggyőződését nem rejtette véka alá. Mindent vállalt a Krisztusért. A sziklaszilárd Luther evangélikus népe vájjon meg tud-e állni ma is az igazság mellett?
