Harangszó, 1939

1939-09-10 / 36. szám

1338, szeptember 10. HAKANGIS3 287. A 40 filléres bélyeget Lorántfy Zsu­zsanna arcképe díszíti. Mint I. Rákóczi György hitvese a legnagyobb erdélyi fe- .iedelemasszony volt, a sárospataki isko­lának fejedelmi pártfogója. 1600-tól 1660-ig élt. A bélyegképet még a Lo­rántfy címer is díszíti, egy fatörzsből kisarjadó két hársfalevél. A nagyon sikerült bélyegképek Lég- rády Sándor alkotásai. A bélyegek szep­tember hónapban fognak megjelenni. E bélyegsorozat első az egész világon, mely reformátorokat, biblia- és zsoltár- fordítókat ábrázol. E bélyegek iránt a tengerentúli magyarság és a protestáns államok gyűjtői is nagyon fognak érdek­lődni. Csak 200.000 sort ad ki a posta s csak teljes sorozatban árusítja. Egy so­rozat ára 162 fillér. Remélhetőleg min­den magyar és protestáns család meg fogja becsülni ezeket a szép és értékes emlékeket. A 32 filléres bélyeg Bethlen Gábor lovas alakjával felár nélkül tömbbélyeg­ként is meg fog jelenni. A bélyeg balol­dalát egykorú magyar címer díszíti, amelyen a címert sasfejű, szárnyas orosz­lánok tartják. Ilyen címert találunk Ká- roli Gáspár által Vizsolyban 1590-ben, Szenczi Molnár Albert által Hanoviában 1608-ban kiadott bibliafordítások, to­vábbá az 1624-ben megjelent Institutiók címlapjain. A bélyeg jobboldalán Bethlen Gábor fejedelem ősi családi címere fog­lal helyet. Két hattyú, melyeknek nyakát egy nyílvessző lőtte át. A tömbbélyeget a protestáns napok­kal kapcsolatos kiállítás 1 pengős belé­pőjegyének szelvénye ellenében árusítja a posta. Egy tömbbélyeg tehát 132 fil­lérbe kerül. A bélyeg százezer példány­ban készül s csak a kiállítás helyén és napjain 1939. október 25.-től november 2.-ig lesz kapható. Aki csak a kiállítást óhajtja megnézni és tömbbélyeget nem akar, az kedvezményes jegyet válthat. Vas: Szabad időnkben megtesszük. Pista: Hát rabiósdit nem játszotok? Vas: Azt nem. De azért játszunk, csakhogy szebb játékot. Pista: Hát verekedni szabad? Vas: Azt már nem! Aki verekszik, azt kizárjuk. S akit kizárunk, az nem lehet tagja az ifjúsági egyesületnek, ha kimarad az iskolából. Pista: Akkor én nem lépek be! Vas: Megteheted. Pista: Nem is lépek be! Inkább el­megyek a tóra csúszkálni. Már befagyott a víz. Többet ér ott, mint közietek! Tóth: Mit szól ehhez édesapád? Pista: Mit? Hát semmit! Vermes: Megengedi? Pista: Nem tudja ám, hogy ott va­gyok! Zsoldos: Hát csak' megkérdi, hogy hol voltál? Pista: Meg hát. Csakhogy ő napszám­ba jár, este jön meg, akkorra meg már én odahaza vagyok. Sebő: Hát te azt hiszed, szép dolog az, ha édesapád háta mögött ilyeneket csinálsz? Pista: Mondtam már, hogy nem tud róla! Ha meg megkérdi, hát letagadom! Vas: Szóval, hazudsz is. Ha apád nem tud erről, tudja ám a jó Isten! Pista: Az nem mondja meg apám­nak! Nem árul be! A protestáns napok és kiállítás alatt alkalmi postahivatalok fognak működni, melyek alkalmi lebetűzőket fognak hasz­nálni. Dr. Jáky Gyula. WVVVVSAWVS.VWVVV.Wt.VV.'; S í HALOTTI BESZÉD A HULLÓ LEVELEKNEK. Látjátok feleim, hogy mik vagyunk? Bizony bíbor és bronz és arany És örökkévaló szent szépség vagyunk. Ahogy halódunk, hullunk nesztelen: Bizony, e világ döre, esztelen Pompájánál nagyobb pompa vagyunk. Nem történhetik velünk semmi sem, Mi megronthatná szép, igaz-magunk. Míg a fán vagyunk: napban ragyogunk S ha alászállunk: vár a hűs avar, Testvér-levél testvér-lombot takar, Ott is otthon vagyunk. Ha megkeményedünk és megfagyunk: Zúzmara csillog rajtunk: hermelin. Bíbor után a fehér hermelin. Bizony szépek vagyunk. Látjátok feleim, hogy mik vagyunk? Ha végre földanyánk része leszünk, Ott is szépek leszünk, Ott is otthon leszünk. És árvaság csak egy van, feleim: Az erdőn kívül lenni. Otthontalannak, hazátlannak lenni. Nagyvárosok rideg uccakövén A széltől sepertetni. Sok más szeméttel összekevertetni. Árvaság csak ez egy van, feleim. Amíg itthon vagyunk: Bizony bíbor és bronz és arany És örökkévaló szent szépség vagyunk. Reményik Sándor. Vas: Ne kísértsd az Istent! Megbün­tet akkor, amikor nem is várod! Pista: (Vállat von.) Tóth: Micsoda vásottság! Vermes: Nincs ebben semmi jóság! Zsoldos: De szeretet se az apja iránt! Sebő: Nem fél ez se embert, se Istent! Pista: Nem ám, mert elfutok tőle! Vas: Ember elől elfuthatsz, de Isten elől nem! ő adta az életedet, de ő el is veheti! Nem gondolsz erre? Pista: Eddig nem gondoltam rá. Vas: Hát ezután gondolj rá. Térj a jó útra! Kövesd Jézust s akkor nem fogsz a jó útról letérni. Légy jó fiú, hogy az édesapád büszke lehessen rád! Légy szelíd és szeress minket s meglá­tod, mi is szeretni fogunk s jól fogod érezni magadat közöttünk. Akarsz hát közénk állani? Pista: (Dacosan.) Nem akarok közé­tek állani! Vas: S miért nem? Pista: Mert ti csak énekeltek, imád­koztok. Vas: Érted is fogunk imádkozni, hogy megjavulj. Pista: Értem ne imádkozzatok! In­kább gyertek velem birkózni! Majd meg­látjátok, úgy váglak benneteket sorra a földhöz, hogy csak úgy nyekkentek! Egy eszményien szép női lélek. Martiny Júlia, az áldozatkészség; mintaképe. Művelt, lelkes nőkben soha nem volt szegény a magyar társadalom. Történeti múltúnk tanúskodik róla, mily nagy sze­repet vitt a magyar nő mindig a nemzet életében. Nem azokról a történelmi nevű asszonyokról szólunk, kik a női gyen­gédséggel férfiúi erélyt párosítva, vezér­lő tényezők voltak a nemzet jó és bal­sorsában. Nem azokról, akik bölcs szó­val folytak be az ország dolgaiba: azok­ról beszélünk, kik női véralkatuknak in­kább megfelelő csendes, áldozatos mun­kával, az emberszeretet terén szereztek maguknak nem múló érdemeket. Ezek között az elsők sorába kell helyeznünk azt az áldozatos lelkű nagyasszonyt, aki­ről alább szólni kívánunk. Selejteztem egy Győrött megjelenő napilap régebbi számait. Megakadt sze­mem az egyik lappéldány cikkének eme címén: „Egy szép lélek vallomásai“. (Martiny Julia naplója.) A cikk győri vonatkozásokat is tartalmazván, kiván­csivá tett, hogy lényegét megismerjem. Elolvastam a hosszabb lélekzetű, folyta­tásokban közölt cikket. Nagy meglepe­tésemre, egy hajdan Győrben élt áldo­zatos lelkű nagyasszonyról szól az, aki­nek jócselekedetei el nem halványuló fénnyel övezik nevét. Vallásos érzelmek­től hevített lelke tette mélységessé igaz női lelkének ama fenségesen szép voná­sát, amely a szenvedők, a szerencsétle­nek és árvák iránt való részvétben nyi­latkozott. Nemes szíve kiapadhatatlan forrásként bőségesen osztotta a szere­tet éltető sugarát. Ez a nemes érzésű nő példát adott a hasonló lelkiségfi neme- belieknek abban, hogy miként működik Tóth: Ismered Dávid és Góliát tör­ténetét? Pista: Nem én! Sohse hallottam róla! Vermes: Pedig tanultad a második osztályban. Pista: Nem tanultam én ilyent! Zsoldos: Majd elmondom röviden. Góliát nagy és erős ember volt s csak az erejében bízott. Dávid meg pásztor­fiú volt, de ő az Istenben bízott. És le­győzte Góliátot. Pista: (Neki gyürkőzve.) Hát gyere ki velem, ha mersz! Sebő: Kár erre minden szót veszte­getni. Pista: Nektek csak a szátok jár! ösz- sze-vissza beszéltek! Nem is hallgatlak tovább benneteket! Inkább megyek a tóra csúszkálni. Vas: Te Pista! Óva intelek, ne menj a tóra! Az idő felengedett, hát a jég is bizonyosan meglazult. Beszakadhat alat­tad. Pista: Hadd szakadjon! Azért is el­megyek! Vas: Hát csak eredj! Erővel nem tarthatlak vissza! Pista: (Hetykén.) Nem is ajánlom! Vas: Azt látom, a virtuskodásban el­ső vagy! A nyelved is jól forog! Maid meglátom, hogy forog holnap a leckénél? Pista: Semmi közöd hozzá! Be! (Ki­ölti a nyelvét és kifut.) (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom