Harangszó, 1939

1939-09-10 / 36. szám

288 HÁfU&úfiftd 1S39. szeptember 10. az igaz emberbaráti szeretet feltűnés és zaj nélkül úgy, hogy még a balkéz se tudja meg a jót, mit a jobb kéz művel. Adományait legtöbbször titokban és má­sok közvetítésével nyújtotta. Az ő ado­mánya soha sem volt csak pénz, az ő szerető leikéből is jutott minden egyes pártfogoltjának egy-egy sugár, jutott részvét, érdeklődés, szeretet. A jótékonyság nemes virága szeré­nyen szokott tenyészni, mint az ibolya és az igazi jószív nem szeret hivalkodni. Megelégszik azzal a jóleső öntudattal, amely a kötelességteljesítésének nemes érzéséből fakad. A jót lelkiszükségletből, önmagáért cselekszi, annak nem csinál cégért s nem számít a világ elismerésére. Csupa lélek, csupa szív volt ez az asz- szony, aki csak egy célt, egy akaratot ismert: jót tenni a segélyre szorulók­kal. Hozzá elmehetett a fáradt vándor, elpanaszolhatta baját, kiönthette szíve keservét, mert megértő helyre talált. Valóságos égi küldött volt, aki a se­gélyre szorulóknak nemcsak alamizsnát adott, hanem vallásos lelkének melegé­vel vigasztalást is tudott nyújtani. Gondolkodóba esik az ember, vájjon lehet-e manapság, az önzés korában, a szívről beszélni? Manapság, mikor ha akarunk is hinni, kételkedünk sok min­denben. Manapság, mikor a napfényben is foltokat kutatunk. Lehet-e ma a szív­ről beszélni?... Lehet! — Sőt kell is. Egy eszményi nagyasszony szellem­alakja áll előttünk, akinek a teste elosz­lott, porrá vált, egyesült az anyafölddel. És minél apróbb részecskékre bomlik: a szíve, a lelke, annál nagyobbra nő előt­tünk. Áldásos élete arra int bennünket: legyünk emberek, testvérek, szeressük egymást. Él bennünk a hit, hogy lesznek is mindig emberek, akikben valamivel több van az isteni szikrából, mint az em­beri állatból; — lesznek emberek, akik szívük mélyén ápolják az eszményeket, amik nélkül az ember élete üres semmi­ség, tartalmatlan, céltalan anyagi élet volna! Martíny Julia 1817-ben, Modorban született. Leánya volt Martiny-Kovács nevű pozsonyi tanárnak. Anyja Zech- meiszter Rozina, győri származású nő volt. Szüleitől nagy vagyont örökölt, amely főleg házakból és földekből állott. Győri ingatlanai miatt költözött szülei­nek halála után Győrbe. Itteni rokonai is csábították Győrbe. Saját tekintélyes vagyonának kezelése elég dolgot adott neki, de folyton kereste a munkát ezen felül is. Font, szabott, varrt, kötögetett, hímzett, nemcsak a maga számára, ha­nem ismerőseinek is. Díszmunkák készí­tésében művészi jártassága volt. Nagyon szerette a virágokat. Tágas kertjében a virágok minden fajtáját tenyésztette. Szeretett festeni is; rokoni rendelésre arcképeket fest és másol. Nagy rajon­gója volt a zenének. Nagyon természe­tes, hogy olvasni is szeretett. Szerette különösen a vallástörténelmi és költői műveket. Legszívesebben azonban prédi- kációs gyűjteményeket olvasott. Maga is kiadott a saját költségén egy ilyen prédikációs munkát. Vallásosságára na­gyon jellemző, hogy saját költségén vá­sárolt bibliákat és énekeskönyveket, me­lyeket aztán szétosztott az evangélikus hívek között. Julia mint vagyonos nő, kényelemben élhetett volna, de egész nap elfoglalta magát valami hasznos munkával. Búsko­morságra való hajlamát küszöbölte ki leikéből azzal a lázas elfoglaltsággal, amelyet folytatott. Nagyon árvának érezte magát a világban. Naplójában megjegyzi egy helyen: „Boldogult szü­leim és testvéreim szeretete utáni vágyó­dásom összetöri szívemet.“ 1851-ben egy orvos kérte meg kezét, de nem ment hozzá, úgy gondolta, hogy Istennek más szándéka van ő vele. Ettől fogva életét méginkább a jótékonyság gyakorlásának szentelte. Győri Kálvária-utcai házában a városrész területén lakó szegényeket sokszor megvendégelte. Minden vasár­nap három szegénynek adott ebédet. De nemcsak a szegényeket látta vendégül, hanem a szegénysorsú diákokat is, és az akkori evangélikus kisgimnáziumból az úgynevezett alumnistákat. Az alumneumi intézmény abban állott, hogy két-két szegénysorsú győri evangélikus diák fel­váltva, mindennap más és más evangéli­kus családnál kapott ingyen ebédet. Ily- módon 10—12 szegény fiút is el lehetett látni. Az ebédadás eszméje később mind­jobban meghonosodott úgy, hogy ez a vándor-étkező szervezet általános jóté­teménnyé vált a győri gyülekezetben. Az alumnisták ellenszolgáltatásul, temeté­seknél a kántornak az éneklésben voltak kötelesek segíteni. Martiny Júlia, ez az áldozatos lélek, 1870. június hó 28.-án, életének 53. esz­tendejében távozott el az élők sorából. Házát az evangélikus gyülekezetre hagy­ta. Ebbe helyezte el a gyülekezet az ár­vákat és az önhibájukon kívül szeren­csétlenné lett elaggott férfiakat és nő­ket. Ez volt magja ott a Péterfy Sándor úton emelkedő, homlokzatával büszkén a Rábára néző áldásos jóléti intézmény­nek, a győri Evangélikus Szeretetház- nak, amely ma egyúttal a diakonissza­nővéreknek magyarországi anyaháza is. A közvetlen mellette épült Gusztáv Adolf Otthonnal menedéket ád nem­csak a mindkét nembeli árváknak, elag­A Harangszó augusztus hó 6., 13. és 20.-Í számaiban megjelent, a szórvány­gondozást szorgalmazó cikkek, szívem- lelkem..szeript valók. Szívbe markoló és a tizenkettedik órában felelősségrevonó figyelmeztetések ezek, miket Bácsi Sán­dor tollából tanulságul, kemény, de igazságos leckéül kell elfogadnunk! A fent nevezett napokon megjelent Harangszó példányokban jelzett és aján­lott szórványgondozási módokban én a missziós lelkészi állások szervezését ajánlanám! Milyen hasznos munkát vé­geznek pl. a méhészeti vándortanítók és legújabban az alföldi tanyákon szerve­zett állami elemi iskolai vándrtanítói ál­lásokat betöltő tanítók! Nem elég itt azzal érvelni —- mit na­gyon helyesen jegyez meg Bácsi Sán­dor —, hogy tessék minden vasárnap 6—10 km-re lévő filiáról vagy szórvány­ról bejönni a templomba, hisz’ nyitva van ez minden hívő számára! Itt csak egyéni módszerrel lehet 40— 50 év mulasztásait némileg pótolni. Még az évenként párszor tartandó u. n. val­lásos-esték sem vezetnek célhoz. Meg­gótt és munkaképtelenné vált hitsorso- soknak, hanem mérsékelt díj fizetése ellenében, magános nőknek és férfiak­nak is. Az intézet falai között, a Győrött magasabb fokú intézetekben tanuló leánynövendékek számára internátus is létesült, amely hasonlóképpen mérsékelt díjért nyújt a benne lakóknak teljes el­látást. Az egész jóléti intézmény diako­nisszanővérek vezetése alatt végzi áldá­sos munkáját. Az intézet igazgatója és vallásos életének irányítója, az egyház- község vezetőlelkésze. íme, a Martiny Julia által elvetett mustármagból áldást osztó terebélyes fa nőtt. Martiny Julia immár 69 éve alussza örök álmát a győrbelvárosi régi temető­ben. Sírja behorpadt, koporsója elkor­hadt, hamvai egyesültek az édes anya­földdel, de emlékét az idők árja sem moshatja el annak, kinek egész lelke csak szeretetből, gyengédségből, jóság­ból állott. Azt gondolom, nem végeztem felesle­ges munkát, amikor a Harangszó olvasói előtt felidéztem ennek a finomlelkű, val­lásos nőnek emlékét, mint olyanét, aki­nek élete, vallásossága, mártai munkája, áldozatkészsége minden idők női előtt követendő mintaképül áll!*) Benedek Vince. *) A Martiny Júliára vonatkozó ada­tok az általa vezetett s díszkötésben megörökített Naplóból valók. A Napló Martiny Julia halála után dr. Schmidt Károly Jenő pozsonyi evangélikus espe­res birtokába jutott, önála tett baráti látogatása alkalmából később Lám Fri­gyes győri leánygimnáziumi c. igazgató kezébe került, aki a jelzettem győri na­pilap hasábjain meleghangú cikk kereté­ben közölt abból Győrre vonatkozó sze­melvényeket. E közlemény írója innét ültette át a szorosan győri egyházunkat érintő adatokat a Harangszó hasábjaira. próbáltuk. Mindig azok maradtak távol, kikre leginkább ráfért volna egy kis lelkitáplálék. Egyénenkint kell eltántorodott, név­leges híveinkkel foglalkozni és saját la­kásukon felkeresni, mert sajnosán ta­pasztaljuk, hogy még a testvéregyház is szívesen könyörül ilyen elhagyatott hí­vünkön és minden alkalmat megragad, hogy szeretetből keblére ölelje! A missziót, vagy mondjuk: szórvány­gondozó lelkészi állásokat gazdagabb anyaegyházak anyagi támogatásával, kerületi gyámintézeti hozzájárulásokkal és államsegéllyel kellene megszervezni, a szórványhívek megterheltetése nélkül, mert sajnosán tapasztaljuk, hogy 1 P évi egyháziadó behajtásánál áttéréssel fe­nyegetőznek. Jesztrebényi Kálmán. OLVASD ÉS TERJESZD A I HARANGSZÓT! Néhány szó a szórványgondozás kérdéséhez.

Next

/
Oldalképek
Tartalom