Harangszó, 1939
1939-08-20 / 34. szám
augusztus 20. HAftANCSffi 273. len, de ebben a helyzetben mégis akad sok alkalom a lelkésznek, egy kis élettel telíteni meg az elgyötört lelkeket. Ez lenne az egyenkénti pasztorizáció nehéz munkája. Legtöbbször el van hanyagolva, sőt vannak kevésbbé szigorúan felügyelt helyek is ahol a lelkész a munkája elhanyagolásánál, mindennek okául a szigorú betiltásokat hozza fel. Egy jó ok a felelőtlenségre. Ilyen gondokkal küzködik minden egyház a mai Erdélyben, ami mind csak nehezebbé teszi azt az amúgy is járatlan és szoros ösvényt, amelyen keresztül Istenhez lehet jutni. (Lássuk most innen az evangélikusok e csöndes kis fészkéből, hogy mint küszködnek a mi testvéreink is a mai Erdélyben.) Az erdélyi evangélikusság, amint tudvalevő, két részből áll: az országos evangélikus egyház, amelynek székhelye Sze- benben van Glondys püspökkel az élén és a zsinatprezsbiteri egyház, amely a háború után keletkezett a magyar evangélikus egyházközségekből, Frint Lajos szuperintendenssel az élén, mintegy 30 ezer lélekszámmal. Három egyházmegyére van beosztva és összesen 23 egyházközséget foglal magában. Van még 9 magyar egyházközség, amelyek a szász országos egyházhoz tartoznak, köztük Kolozsvár és Marosvásárhely is. Felekezeti elemi iskoláink legtöbb helyen vannak, de középiskolánk nincsen és ezért az evangélikus nevelés már az eleminél megszakad. Szerencse az, hogy a református egyházzal való kapcsolatok, olyan jók, hogy úgy középiskolában, mint tanítóképzőben, meg teológián a reformátusokkal teljesen egyforma elbánásban részesülünk. Az országos egyházzal való kapcsolatoknak eddig semmi féle akadálya nem volt. A magyar egyházközségek teljes szabadságot élveztek az országos egyház keretein belül. Lehet, hogy az egyforma elnyomás tette ezt. De most a szászság teljesen megváltozott. Erőt vett rajta ismét a régi szász gőg, zárkózottság, idegen lenézése. Ez a velük közösségben levő egyházakban is érvényesül. Iskolájukban nem a felekezet alapján, hanem a nemzetiség alapján lehet csak kedvezményben részesülni. Egyetlen reményünk tehát mostan nekünk is az, hogy Isten reátekint az ő idegenben szenvedő legkisebb egyházára és megengedi nekünk is érni azt a napot, amikor drága nemzetünkkel és egyházunkkal újra egyesülni fogunk. Letekint bizonnyal reánk is Isten, mert maga táplálja bennünk a reményt. (Zsoltár 50, 15.) „Hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítalak téged és te dicsőítesz engem.“ V ÉGÉI felkészek figyelmébe! A Harangszó nyomdája keresztelési, esketési és halálozási anyakönyvi kivonat-űrlapokat adott ki. A hivatalos beosztású űrlapok darabonként 4 fillérért kaphatók. 50 vagy több példány rendelése esetén a nyomda portót nem számit. Megrendelhető a Harangszónál vagy közvetlenül nyomdánktól: Baross - nyomda Győr, Andrássy-út 24. Apró történetek. j-1 legnagyobb felíedexés. Newton, a híres természetvizsgáló élete végén így nyilatkozott: „Kettőt tanultam meg életemben: az egyik, hogy én nagy bűnös vagyok, a másik pedig, hogy Jézus még nagyobb Megváltó." A beresxifa. Egy bölcstől megkérdezték, hogy a gyümölcsfák közül, melyiket tartja a legméltóbbnak arra, hogy az egész világon elterjesszék. Mire az így felelt: „A keresztfát ajánlom, mert az egymaga több gyümölcsöt terem, mint a többiek együttvéve." Telepítsük az anyagyülekezetbe a szórványhiveket! Hálájsak lehetünk a „Ha'rangszó“- nak, hogy felvetette a szórvány-kérdést. Állandóan kell vele foglalkoznunk. Szerintem most volna rá alkalmunk, hogy sok szórvány-hívünket az ainya- gyülekezetbe telepítsük. Mindet nem tudjuk, mert vannak, akiket a hivatásuk a szórványhoz köt, de jó részét behozhatjuk. Rövid időn belül — reméljük — tető alá jut az új földreform törvény. Ezzel kapcsolatban a falusi lakosság jó részét áttelepíthetnénk az anyagyülekezetekbe. Községünkben például egészen bizonyos, hogy a földreform törvény az uradalmat megszünteti. Falunk lakossága már vett a múlt évben 200 hold földet a telepítési törvény alapján (a 620 pengős kát. hol- dankénti vételár egyharmadát előre kellett fizetni, kétharmadát 20 év alatt kell); így az egész parcellázandó nagy birtokot valószínűleg nem tudja megvenni; telepesek kellenek a községbe. Arra természetesen vigyáznunk kell, hogy evangélikus telepesek jöjjenek. így nálunk — valószínűleg igen sok helyen az országban — sok szórványhívünk talál megélhetést (nem csupán földmíves, hanem asztalos, pék, stb. is). A földreformmal kapcsolatban volna alkalmunk arra is, hogy Amerikában élő hittestvéreinket hazatelepítsük. Elég nagy baj, hogy hazánkban nem tudtak megélhetést találni. Jöjjenek vissza közénk. A második, harmadik amerikai nemzetség már elveszik számunkra. Minden gyülekezet már előre készüljön, már most írja össze és értesítse az amerikai testvéreket, hogy legyenek készen a földek megvételére, vagy bérbe-vételére. Sürgősen cselekednünk kell! Nagyveleg, (Fejér megye.) Görög Ernő. Rádiós Islenllsxielel. Aug. 20.-án, 11.15 órakor evangélikus isten- tisztelet a Bécsikapu-téri templomból. Prédikál: D. Kapi Béla dunántúli püspök. Orgonái: Várkonyi Endre. Nyári istentiszteletek. Az iskolák kapui mikor bezárultak, a tanuló ifjúság egy évi munkájának látható eredményével, a szélrózsa minden irányában szétrebbent. A szülők közül is többen, mikor fiaik, vagy leányaik bemutatták az értesítőt, melyben az is áll, hogy felsőbb osztályba léphet, vidékre költöztek, hogy egy szép szőlőskertben és gyümölcstermő faluban, vagy egy balatoni fürdőn töltsék jól megérdemelt szabadságukat. Esetleg valamilyen testi betegségre keresnek gyógyúlást. Ilyenkor szokott előfordulni, hogy a lelkiek kissé háttérbe szorulnak. Hangzottak el panaszos szavak, hogy nyáron a hívek nem járnak templomba. Hála Isten abban a gyülekezetben, amelyikhez én tartozom nyáron is megtelik a templom. Talán csak azok hiányoznak, akik valahol vidéken nyaralnak. Sőt azt is merem hinni hogy ők ott ahol vannak, ha alkalom van rá, szintén elmennek templomba. Egyik hazai gyógyfürdőn voltam, ahol vasárnaponként 60—70-en jöttünk össze istentiszteletre, örvendetes szép eredmény. Voltak, akik nagyobb távolságra is elmentek istentiszteletre, hova vonaton, autóbuszon és gyalog, poros úton lehetett eljutni, júliusi 30 fokos melegben. A vonatban megszólítottam egy Luther rózsát viselő középiskolás fiút. Ekkor kitűnt, hogy a fülkében heten voltunk evangélikusok. A gyógyfürdőn az istentiszteleten is találkoztunk. A nyár elején egyik középiskolás fiamat elvittem egy jelenleg Németországhoz tartozó faluba. Ott elmentem templomba. A prédikáció nagyon szép volt s mikor kijöttünk megkérdeztem, hogv miért voltak olyan kevesen templomba? A felelet a következő volt: templomba csak mi öregek járunk, a fiatalok nem járnak templomba. Ezt hallottam más német faluban is. Ki a hibás, hogy azok az ifjak nem járnak templomba? Azok akik megengedik, vagy tűrik, hogy a fiatalság nem jár templomba. Ifjú koromban, sőt a katonaságnál is találkoztam olyanakkal, akik sem írni, sem olvasni nem tudtak. Ki volt a hibás? Nem az aki nem tudott írni, hanem azok, akik megengedték, hogy ne tudjon írni. Ma a törvény rendeli, hogy mindenki tudjon írni és olvasni. A törvény azt is rendeli, hogy a tanuló ifjúság templomba járjon. Van azonban egy felsőbb törvény, amely rendeli, hogy mindenki járjon templomba. Mintha most is hallanám a német evangélikus lelkész szavát. Jézus hív. Jézus Tégedet hív! Jézus mindenkit hív. Ne mondd, hogy szántóföldedet nézed meg. Ne mondd, hogy feleséget vettél. Jézus hív! Sokszor lehet hallani, hogy nyáron a nagy melegben nem kellene olyan hosz- szú istentiszteletet tartani. Ez igaz. Rádió közvetítéssel tartott istentiszteletek egy óra hosszat tartanak. Úgy hiszem ezt még senkisem kifogásolta. Miért ne lehetne mindig és mindenhol egy órás istentiszteletet tartani? 20 perces prédikáción sokszor többet épül az ember, mint egy 45 percesen. Lehet, hogy az