Harangszó, 1939

1939-01-22 / 4. szám

1939. Január 22. HARANGSZÚ 27. oldal. orskérdései feletti tusakodásra — nem enne ma annyi megoldatlan kérdése a íagyar életnek! De aztán a tolvaj kártya nemcsak engeteg időt, rengeteg pénzt is lop az mberektől. Az ördög nagy ravaszul ersze „nem pénzben,“ hanem „felírás-1 a“ kezdeti a nagyszerű szórakozást, zután „gyufa alapra,“ „filléres alapra“ eszi rá áldozatait s amikor már szen- edéllyé tette a kártyát, akkor a lejtőn incs megállás. Gurulni kezdenek a engők ... Vidám cimborák nagy haho- ázás közepette vágják zsebre azokat az isszegeket, amelyek egy kis családot ■oldogíthattak volnd\, ha átváltoznak hes gyermekek kenyerévé, beteg gyer- aek orvosságává, gondokat hordozó fe- eség megelégedett mosolyává ... Minő­bből azonban semmi sem lett. mert or- zágos viszonylatban „szolid, filléres ilapon is“ százezreket lop ki a kártya gyetlen éjszaka ideje alatt „szegény is emberek“ vékony pénztárcájából! A selédet. ha egy pengőt ellopna tőled, .kirúgnád“ a házadból. A tolvaj kár- vát, mely már annyi pengődet elvesz­egette, ott őrződ a fiókban ... Pedig a kártya nem mindig elégszik neg szerény pengőkkel. Sok könnyes, erejtékes örökség, kastélyok, tirádái­nak, ősi kincsek úsztak már el egy-egv ártyás éjszakán. Nagy vagyonú, ín­yeit, neves családokat juttatott koklus- otra, és fogott a számkivetettség ke- erű kenyerére, öregeink ajakáról hul- ó, szomorú mesék s a jelenben a ren- lőrség napi bűnkrónikáia beszél arról. iogy egy minden tolvajnál gonoszabb, akmerőbb ellenséget melengetünk ma­iinknál: a kártyát! Városainkban él egy egészen külön­leges társadalmi réteg, amelynek a kár- va lopja a pénzt. Üzletszerűen, iparsze­ren — kártyáznak. Megélhetésüket a kártyanvereségre“ alapítják s ma még lem nyúlhat hozzájuk a bíróság bün- ető keze! [ó ismerőseit hívja ide nyomba: Így szép dalt szeretnék hegedűmön zengni: ladd ismerje meg e kedves dalt mindenki! \z asszony kiment és ime nemsokára i'ódult a közönség a kicsiny szobába, lyörgy a hegedűjét a kezébe vette :s a szép dallamot énekelni kezdte: „Ki dolgát csak Istenre hagyja És henne remél mindenkor. Azt ő csudaképpen megtartja Minden szomorú ínségkor. Ki magát bízza Istenre, Nem épít az a fövényre." ik a dalt hallgatták, mind könnyezni kezdtek. Vzóta kincse lett a dal sok léleknek ... . a háziasszony szólt: — Uram, úgy éreztem, íogy Istennek lelke lebegett felettem.- Ugy-e ön szerezte ezt a szép éneket, lelynek hangjaira a könnyem megeredt?- Igen — szólt György. — De én csak a hárfa voltam: len lelke zengett a kopott húrokban! Fordította: Várhegyi Iván. De nem védhetjük a kártyát úgy sem, mint egyszerű szórakozási formát. Az istenes ember jól tudja, hogy szó­rakozásainkon is rajta tartja szemét az Ur. Az ítélet napján a pihenés szabad óráiról is számot kell adni. Hogyan adunk számot azokról a szórakozási örömökről, amelyekért itt imádságban nem adtunk hálát? S vájjon lehetne-e imádságban megköszönni Istennek a kártyajáték örömeit? ... Vagy áldhat­juk-e azokat az örömöket, amelyek igen könnyen szégyenbe, gyalázatba dönthe­tik az embert? Minden kártyás először csak „szórakozott“ s amikor a szenve­dély sodra elkapta — már nem volt megállás. így támadnak a sikkasztó!:, akik a más pénzével fizetik a kártya­A hazatért érsekujvári templom. adósságot, vagy tartják az iramot a kártyaasztal mellett. így veszik el a be­csület, a jóhírnév ... még az utódokra is újjal mutogatnak, mert az apát sik­kasztásra, börtönre vitte a kártya. De hogyan megrontja az ördög bib­liája az emberek erkölcsi ítélőképessé­gét is! Az úri becsület szerint a kár­tyaadósságot 24 órán belül rendezni kell, mert különben senki sem fog többé ke­zet az adóssal. Adják el feleségét, gyer­mekeit, de meglegyen az adósság!... De ha valaki kártya nélkül forgatná ki vagyonából felebarátját, mindenki fel­háborodva tiltakoznék... De a kártya — az más! Ha valaki a vagyonát „felettébb“ a szegényeknek osztogaja, azt a törvény gondnokság alá helyezi, de mindent eí- kártyázhat — büntetlenül! íme, hova lesz az ember, a társada­lom erkölcsi ítélőképessége ... Azután hány kártyás éjszaka után tett már pontot a revolver golyó... Minden elúszott! A vagyon, a becsület, a könnyű megélhetés, elpárologtak a jó cimborák is... azután jött az, amiről Arany János énekel a „Hidavatásban.“ az öngyilkosság feneketlen örvénye ... De hirtelen elmondom még azt is, hogy kártya nemcsak az egyes embert, nem­csak a családot teheti tönkre erkölcsi­leg és anyagilag, hanem a nemzetet is. Gondoljuk csak el, micsoda lázító. robbantó erő feszül abban a tényben, hogy annyiak nyomorgása mellett a kártyán még száz ezreket lehet nyerni! Micsoda éket ver ez a tény magyar és magyar közé! Azt meg csak nemrégen hallottam, hogy kártyás szenvedélyünk megtámad­ta már nemzeti becsületünket is... Pár hónappal ezelőtt magyar úri társaság érkezett látogatóba a finn fővárosba. A pompás fogadtatás, a testvéri ölelke­zés után egy finn ember odalépett a fogadtatást rendező finn, evangélikus lelkészhez és így beszélt: „Ezek a ma­gyarok nem érdemelték meg ezt a szép fogadtatást. Egy jó darabig velük utaz­tam s láttam, hogy ezek semmi mást nem tettek — csak kártyáztak!" ... Mi­kor és mivel lehet kireperálni nemzeti becsületünknek ezt a csorbáját?... Igazat mond a magyar elnevezés: a kártya — az ördög bibliája! * ... Lehet, hogy te még csak a leg­elején vagy. Tőled eddig még csak időt lopott a kártya. Ez is pótolhatatlan kár, akkor is, ha nem érzed, ha semmiségnek tartod is. Erősen fogadkozol nagy ígé­retekkel. hogy mindig is megmaradsz a szolid keretek között... Mégis jól vigyázz! mert olyan semmiség az a né­hány hópehely, mely a magas hegyolda­lon lehull a borókafenyő ágáról, de mire a völgybe ér, mindent összetörő, félelmes lavina lesz belőle!... Olyan semmiség volt a járda szélén az a te­nyérnyi jégdarab... a minapában még­is azon csúszott el egyik hívem. Kopo- nvaalapi törést szenvedett s másnap el­temettük ... Lehet, hogy a te kezedben még tény­leg csak ártatlan szórakozás a kártya, mégis tedd le, mert az Isten óvó, fel­oldó kegyelme nélkül halálos örvény le­het a te számodra is! ... És ha a legutolsó történetre gon­dolunk, nem kell-e felkiáltani: Magya­rok! a kártya miatt veszélyben a nem­zeti becsület! Ne kártyázzátok el nem­zetünk becsületében nemzetünk jöven­dőjét! N. M. Érsekújvár. (Hazaiért.) ..Uram, Te voltál nékünk haj­lékunk nemzedékről nemzedékre." Zsolt 90. 1. Szenvedéseken, könnyeken, csalódá­sokon, összetört reményeken át vezetett úgy nemzetünk, valamint az egyes ha­zafi életútja. Erről tesz tanúbizonysá­got a Nyitra folyó partján épült, nagy- multú kisalföldi város: Érsekújvár is, amely a bécsi döntés értelmében ismét magyarrá, édes magyar hazánk jelentős végvárává lett Ennek a városnak haza­térése eszünkbe juttatja katonai erődít­mény jelentőségét, amellyel a 16. és 17. században, de még a 18. század elején is, olyan fontos szerepet töltött be. Jól esik tudnunk, hogy a vallásszabadságért folytatott küzdelmekben 1605 október 17.-én Bocskay István, majd 1619 szep­tember 30.-án Bethlen Gábor, erdélyi fejedelmek kezére került. De azután jöttek a török hódoltság borzalmas évei, amelyek a keresztviselés 22 esztendejét jelentették, míglen 1685 augusztus 19.-én

Next

/
Oldalképek
Tartalom