Harangszó, 1939
1939-01-22 / 4. szám
1939. Január 22. HARANGSZÚ 27. oldal. orskérdései feletti tusakodásra — nem enne ma annyi megoldatlan kérdése a íagyar életnek! De aztán a tolvaj kártya nemcsak engeteg időt, rengeteg pénzt is lop az mberektől. Az ördög nagy ravaszul ersze „nem pénzben,“ hanem „felírás-1 a“ kezdeti a nagyszerű szórakozást, zután „gyufa alapra,“ „filléres alapra“ eszi rá áldozatait s amikor már szen- edéllyé tette a kártyát, akkor a lejtőn incs megállás. Gurulni kezdenek a engők ... Vidám cimborák nagy haho- ázás közepette vágják zsebre azokat az isszegeket, amelyek egy kis családot ■oldogíthattak volnd\, ha átváltoznak hes gyermekek kenyerévé, beteg gyer- aek orvosságává, gondokat hordozó fe- eség megelégedett mosolyává ... Minőbből azonban semmi sem lett. mert or- zágos viszonylatban „szolid, filléres ilapon is“ százezreket lop ki a kártya gyetlen éjszaka ideje alatt „szegény is emberek“ vékony pénztárcájából! A selédet. ha egy pengőt ellopna tőled, .kirúgnád“ a házadból. A tolvaj kár- vát, mely már annyi pengődet elveszegette, ott őrződ a fiókban ... Pedig a kártya nem mindig elégszik neg szerény pengőkkel. Sok könnyes, erejtékes örökség, kastélyok, tirádáinak, ősi kincsek úsztak már el egy-egv ártyás éjszakán. Nagy vagyonú, ínyeit, neves családokat juttatott koklus- otra, és fogott a számkivetettség ke- erű kenyerére, öregeink ajakáról hul- ó, szomorú mesék s a jelenben a ren- lőrség napi bűnkrónikáia beszél arról. iogy egy minden tolvajnál gonoszabb, akmerőbb ellenséget melengetünk maiinknál: a kártyát! Városainkban él egy egészen különleges társadalmi réteg, amelynek a kár- va lopja a pénzt. Üzletszerűen, iparszeren — kártyáznak. Megélhetésüket a kártyanvereségre“ alapítják s ma még lem nyúlhat hozzájuk a bíróság bün- ető keze! [ó ismerőseit hívja ide nyomba: Így szép dalt szeretnék hegedűmön zengni: ladd ismerje meg e kedves dalt mindenki! \z asszony kiment és ime nemsokára i'ódult a közönség a kicsiny szobába, lyörgy a hegedűjét a kezébe vette :s a szép dallamot énekelni kezdte: „Ki dolgát csak Istenre hagyja És henne remél mindenkor. Azt ő csudaképpen megtartja Minden szomorú ínségkor. Ki magát bízza Istenre, Nem épít az a fövényre." ik a dalt hallgatták, mind könnyezni kezdtek. Vzóta kincse lett a dal sok léleknek ... . a háziasszony szólt: — Uram, úgy éreztem, íogy Istennek lelke lebegett felettem.- Ugy-e ön szerezte ezt a szép éneket, lelynek hangjaira a könnyem megeredt?- Igen — szólt György. — De én csak a hárfa voltam: len lelke zengett a kopott húrokban! Fordította: Várhegyi Iván. De nem védhetjük a kártyát úgy sem, mint egyszerű szórakozási formát. Az istenes ember jól tudja, hogy szórakozásainkon is rajta tartja szemét az Ur. Az ítélet napján a pihenés szabad óráiról is számot kell adni. Hogyan adunk számot azokról a szórakozási örömökről, amelyekért itt imádságban nem adtunk hálát? S vájjon lehetne-e imádságban megköszönni Istennek a kártyajáték örömeit? ... Vagy áldhatjuk-e azokat az örömöket, amelyek igen könnyen szégyenbe, gyalázatba dönthetik az embert? Minden kártyás először csak „szórakozott“ s amikor a szenvedély sodra elkapta — már nem volt megállás. így támadnak a sikkasztó!:, akik a más pénzével fizetik a kártyaA hazatért érsekujvári templom. adósságot, vagy tartják az iramot a kártyaasztal mellett. így veszik el a becsület, a jóhírnév ... még az utódokra is újjal mutogatnak, mert az apát sikkasztásra, börtönre vitte a kártya. De hogyan megrontja az ördög bibliája az emberek erkölcsi ítélőképességét is! Az úri becsület szerint a kártyaadósságot 24 órán belül rendezni kell, mert különben senki sem fog többé kezet az adóssal. Adják el feleségét, gyermekeit, de meglegyen az adósság!... De ha valaki kártya nélkül forgatná ki vagyonából felebarátját, mindenki felháborodva tiltakoznék... De a kártya — az más! Ha valaki a vagyonát „felettébb“ a szegényeknek osztogaja, azt a törvény gondnokság alá helyezi, de mindent eí- kártyázhat — büntetlenül! íme, hova lesz az ember, a társadalom erkölcsi ítélőképessége ... Azután hány kártyás éjszaka után tett már pontot a revolver golyó... Minden elúszott! A vagyon, a becsület, a könnyű megélhetés, elpárologtak a jó cimborák is... azután jött az, amiről Arany János énekel a „Hidavatásban.“ az öngyilkosság feneketlen örvénye ... De hirtelen elmondom még azt is, hogy kártya nemcsak az egyes embert, nemcsak a családot teheti tönkre erkölcsileg és anyagilag, hanem a nemzetet is. Gondoljuk csak el, micsoda lázító. robbantó erő feszül abban a tényben, hogy annyiak nyomorgása mellett a kártyán még száz ezreket lehet nyerni! Micsoda éket ver ez a tény magyar és magyar közé! Azt meg csak nemrégen hallottam, hogy kártyás szenvedélyünk megtámadta már nemzeti becsületünket is... Pár hónappal ezelőtt magyar úri társaság érkezett látogatóba a finn fővárosba. A pompás fogadtatás, a testvéri ölelkezés után egy finn ember odalépett a fogadtatást rendező finn, evangélikus lelkészhez és így beszélt: „Ezek a magyarok nem érdemelték meg ezt a szép fogadtatást. Egy jó darabig velük utaztam s láttam, hogy ezek semmi mást nem tettek — csak kártyáztak!" ... Mikor és mivel lehet kireperálni nemzeti becsületünknek ezt a csorbáját?... Igazat mond a magyar elnevezés: a kártya — az ördög bibliája! * ... Lehet, hogy te még csak a legelején vagy. Tőled eddig még csak időt lopott a kártya. Ez is pótolhatatlan kár, akkor is, ha nem érzed, ha semmiségnek tartod is. Erősen fogadkozol nagy ígéretekkel. hogy mindig is megmaradsz a szolid keretek között... Mégis jól vigyázz! mert olyan semmiség az a néhány hópehely, mely a magas hegyoldalon lehull a borókafenyő ágáról, de mire a völgybe ér, mindent összetörő, félelmes lavina lesz belőle!... Olyan semmiség volt a járda szélén az a tenyérnyi jégdarab... a minapában mégis azon csúszott el egyik hívem. Kopo- nvaalapi törést szenvedett s másnap eltemettük ... Lehet, hogy a te kezedben még tényleg csak ártatlan szórakozás a kártya, mégis tedd le, mert az Isten óvó, feloldó kegyelme nélkül halálos örvény lehet a te számodra is! ... És ha a legutolsó történetre gondolunk, nem kell-e felkiáltani: Magyarok! a kártya miatt veszélyben a nemzeti becsület! Ne kártyázzátok el nemzetünk becsületében nemzetünk jövendőjét! N. M. Érsekújvár. (Hazaiért.) ..Uram, Te voltál nékünk hajlékunk nemzedékről nemzedékre." Zsolt 90. 1. Szenvedéseken, könnyeken, csalódásokon, összetört reményeken át vezetett úgy nemzetünk, valamint az egyes hazafi életútja. Erről tesz tanúbizonyságot a Nyitra folyó partján épült, nagy- multú kisalföldi város: Érsekújvár is, amely a bécsi döntés értelmében ismét magyarrá, édes magyar hazánk jelentős végvárává lett Ennek a városnak hazatérése eszünkbe juttatja katonai erődítmény jelentőségét, amellyel a 16. és 17. században, de még a 18. század elején is, olyan fontos szerepet töltött be. Jól esik tudnunk, hogy a vallásszabadságért folytatott küzdelmekben 1605 október 17.-én Bocskay István, majd 1619 szeptember 30.-án Bethlen Gábor, erdélyi fejedelmek kezére került. De azután jöttek a török hódoltság borzalmas évei, amelyek a keresztviselés 22 esztendejét jelentették, míglen 1685 augusztus 19.-én
