Harangszó, 1939
1939-08-06 / 32. szám
30. évfolyam 1939. augusztus 6, 32. szám. Alapította: IAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonoe : Dunántúli Luther-8zövatség. Megjelenik minden vasárnap. Ingyan malléklat tanév alatt kéthatankónf a KI8 HARANQSZÖ. Beolvadt lapok : 1935-ben a Jöjjetek énhozzám 1938-ban a felvidéki Luther. Erős vár a ml Istenünk, Jó fegyverünk és pajzsunk. Ha 6 velünk, ki ellenünk? Az Ür a ml oltalmunkl A Haranfasó uerkasitO-kiauóhlTatala GYŐR Petőfi-tér 2. Előfizetési ára: negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér, egy évre 4 P 8() fillér. Csoportos küldéssel 10 0/o-o8 kedvezmény. Amerikába egész évre x dollái; az utódállamokba negyedévre l P 60 fillér. PoBtacsekkszámla: 30,520. Munkánk Isién alkalma. Uram ... minden dolgainkat megcselekedted értünk. Ésaiás 26, 12. Minden munkánk, melyet a mezőn, kertben, otthon s egyebütt végzünk, nem egyéb kisgyerek művénél, mellyel Isten akar ajándékot osztani mezőnek, kertnek, háznak, — szerteszét. Isten álcái ezek, melyek alá rejtőzve, végzi minden munkáját. Ha Gedeon a maga részéről Midián ellen hadba nem szállt volna, a győzelem elmaradt volna. Pedig Isten Gedeon nélkül is meg tudta volna verni a midia- nitákat. Tudna ugyan minden te szántó-vető munkád nélkül is adni gabonát és gyümölcsöt, — de nem akar. Azt sem akarja, hogy a te munkád adjon gabonát és gyümölcsöt. Hanem azt akarja, hogy szánts-vess s Tőle könyörögj rá áldást: most, Uram Isten, Te gondoskodj; adj gabonát és gyümölcsöt. Mert az én munkámtól hiába várom; minden a Te ajándékod. Isten ad mindent, de neked is hozzá kell látnod s két kézzel megragadnod az ekeszarvát. Tehát dolgoznod kell, hogy vele Istennek módot, — alkalmat adj! Dr. Luther Márton. Add meg a mi kenyerünket, Tárházadból táplálj minket. Munkánk sikerrel koronázd Távoztass tőlünk bajt s viszályt, Hogy csendes béke, szeretet örvendeztesse népedet. Erősítsük meg a leánygyülekezeteket ! Lapunk előző számában Veöreös Imre szórványgondozó lelkész ijesztő képet rajzolt az evangélikus szórványokban való elvérzésünkről. A kép azért ijesztő, mert igaz! De az is igaz, hogy a legtöbb helyen a vészérzet cselekvésre pirongatott bennünket legalább a tizenkettedik órában. A veszprémi egyházmegyében pl. a szórványgondozás hat lelkészt állított bele az Isten szántóföldjébe. Jó lenne, ha mindenhol így állanánk, de mi lenne, ha evangélikus lelkészeink ezelőtt úgy 50—60 esztendővel felébredtek volna erre az élet-halál munkára!? (A pápai gyülekezetben ma legalább egyezer lélekkel többen dicsérnék az Urat!) Nem szabad azonban elfeledkeznünk, hogy a lélekmentés harca nem a külső fronton, a szórványokban dől el, hanem a belső fronton, az anya- és leánygyülekezetekben. A világháborút sem a sáncárokban vesztettük el, hanem a belső összeroppanás után kellett kint is mindennek összeroskadni! A szórványokban, mint egyházunk legszélső hadállásaiban annyi erő van, amennyit a leány- és anyagyülekezetekből magával vitt az evangélikus lélek! Tapasztalat szerint a házasság és munkakeresés az anyagyülekezetből először a leánygyülekezetbe, azután a leánygyülekezetből a szórványokba sodorja híveinket. Anyagyülekezetben élő evangélikus a filiákba még azzal a belenyugvással költözik, hogy ott legalább evangélikus iskola van. A filiák fogyatékos lelki gondozása leszállítja lassanként azt az igényét, hogy Isten igéjét minél gyakrabban hallgassa és ha az élet úgy hozza magával igen könnyen megy tovább a szórványba. Miért? Mert a filiák fogyatékos lelki gondozása teljesen elszoktatta Isten igéjére való szomjúságától és igénytelenné tette az úrvacsora szentségével szemben is. Azzal az ellenérvvel ma már csak a farizeusok hadakoznak, hogy tessék minden vasárnap a 6—10 km-re lévő fiijából bejönni templomba, mert imé a régiek is el tudtak jönni! El ám nagyünnepeken: a zöme minden vasárnap otthon maradt! Éppen ezért fogyott el a 18. században jórésze az evangélikus- ságnak! A szórványgondozás harcának közvetlen lelki hadtáptere tehát a leánygyülekezeti gondozás, főhadiszállása pedig az anyagyülekezetnek Isten igéje szerint való élete. Tiltakozom most az evangélium szelleme nevében mindazon meghatározások ellen, amely a szórványhívőt úgy tekinti, mint az anyagyülekezetnek megmentendő fiát, akinek adóját elnézzük, akinek hiterősítő könyveket adunk azért, hogy ki ne térjen, vagy reverzálist ne adjon. Az egyházunk ilyenformán lelki gyámolda és kórházi intézmény lenne ott is, ahol pedig bizonyságtevőket, hősöket és egészséges fejlődést várunk. Az egyház is, de a szórványhívő is vegye tudomásul, hogy a szórvány a Krisztus akarata szerint egyházunk előretolt hadállása, a szórványhívő pedig evangélikus egyházunk előőrse, akire hősök feladata nehezedik! Mihelyt egészséges testvéri viszony lesz, anyagyülekezet, filia és szórvány között, akkor a szórványhívőnek ez a bibliai átértékelése öntudatává, vérévé és tettévé fog válni! A szórványhivő, mint előőrs mögött azonban a közvetlen rohamcsapat a leánygyülekezet. Ha ebben nincs lélek, ha ez nem kap kegyelmi és fegyelmi erőket az anyagyülekezettől, a főhadiszállásról, akkor csak keserves kis hadállásaink védekezésére gondolhatunk, de támadásba sohasem lendülünk. Pedig egyetlen sikeres védekezés van: a támadás. Mihelyt megszervezett szórványgondozásunk lesz; meg kell kezdenünk a helyes szórványküzdelmet és az evangélium harsonáját meg kell fújnunk! Ehhez azonban olyan filia-gondozás és missziói lélek kell, amely feszíti és szinte előredobja a szórvány evangélikus előőrsét. Leánygyülekezeteink gondozása ma még szégyenletes! Szívesen beigazolom, hogy 300—400 lelkes filiák nem hallgatnak annyi igehirdetést, mint a megkezdett szórványgondozás területén 18—20 lélek. Itt most nem folytatom tovább, mert a Harangszót szelídszavú édesanyának tartom, amelyik nem lázadhat és nem lázíthat és nem személyeskedhetik. (A
