Harangszó, 1939
1939-08-06 / 32. szám
254. HXRXNG1I3 1939. augusztus 6.*. maga helyén és idejében kell ezt megtennem.) Adjunk hálát Istennek, hogy a lélek nem alszik! A református egyház csak most kezdi feldolgozni szórványadatait. A róm. katolikusok erre még nem is gondoltak, hisz ők nem hajlandók egy szerény paraszthajlékban misézni! Nékünk pedig imádkoznunk kell... többet kell imádkoznunk, hogy az Isten küldjön munkásokat az Ő aratásába. Imádkoznunk kell, hogy elhanyagolt fi- liáknak immár igére is igénytelen evangélikusai újra szomjúhozó lélekkel várják Isten szolgáinak megjelenéséti Bácsi Sándor. Látogatás Mandzsúriában működő magyar misszionáriusnál. Irta: Kunos Jenő Kínából. A Harangszó olvasótábora tud is, nem is a Hulánban, Mandzsúriában működő erdélyi magyar misszionáriusról. Babos Sándor és felesége az erdélyi ref. egyház és a skót egyház küldöttei. Meleg meghívásnak engedve a háromhetes vakációt náluk töltöttem. Amikor Babosék a Hajnalból értesültek Kínába küldetésemről, rögtön felvettük a levélbeli kapcsolatot. Mindjárt az első levelükben kifejezték azt a reménységüket, hogy nekünk találkoznunk kell addig, amíg én észak Kínában vagyok, mert később a délkínai Hunan tartományból majdnem lehetetlen lesz MandÉszaki levelek. Irta: Lukácsy Dezső téti lelkész. 4. Finnország a csillagtalan nyári éjszakák hazája. Július 24.-én éjjel láttuk meg újra a csillagos magyar eget, mert ekkor érkeztünk vissza Németországon keresztül hazánkba.-Mindig szépnek láttam esténként, vagy éjszakánként a csillagos eget. Sokszor elgyönyörködtem már abban a csillagos égboltban, amelyet Isten keze olyan gazdagon tűzdelt tele apró, fénylő égitestekkel, de talán sohasem ragyogtak felettem oly fénylőn az esti csillagok, mint július 24.-én éjjel. Ahogy a robogó vonat ablakából néztem a száguldani látszó csillagokat, úgy éreztem, hogy Isten nemcsak a magyar eget népesítette be csillagokkal, hanem a magyar földet is teleszórja csillogó arannyal, mert a látóhatáron földet értek a csillagok. Azért néztem csodálattal a csillagos eget, mert egy hónapig Finnországban nem láttam csillagot. Ne gondolja senkise, hogy Finnországban mindig borús volt az ég és fekete fellegek takarták el szemünk elől áttüze- sedett madarait. Azt sem szabad feltételezni, hogy ott olyan rövidek voltak az éjszakák, hogy a csillagoknak nem volt idejük az átpirosodásra. Finnországban nem ragyoghattak nekünk a csillagok, zsuriába eljutni és nem láthatnám meg egy másik missziótársulat munkáját. Előzőleg mi nem ismertük és nem is láttuk egymást. Erdélytől igen hosszú az út Dunántúlig és fordítva. Vagy talán semmivel sem hosszabb mint Pekingiül Hulánig. És mégis a nagy közbeeső távolság, az egymás nem ismerés ellenére is rögtön jó szomszédokká lettünk. Mi hozott közel bennünket egymáshoz? Nemcsak a magyarságunk. Hiszen Pekingben nap-nap mellett találkozhattam magyarokkal. Sokkal inkább a közös lélek volt az, amely leküzdötte az akadályokat. A testvéregyházak fiai akartak itt találkozni. A találkozást még drágábbá tette az a tény, hogy június utolsó vasárnapján megkeresztelhettem Babos Lászlót, az ő második kisfiúkat. Utazás Pekingből Hulánba. Az utazáshoz itten nemcsupán vasúti jegyre van szükség, az útiköltséget készek lettek volna egészen ők fedezni!, — hanem még egy csomó iratra és fényképre. Mandzsúria régebben Kínához tartozott, de ma japán fennhatóság alatt álló független császárság. Jóllehet lakói a kínaiakkal azonos nyelvet beszélik, a nemzetizászlójukon ugyanaz az öt szín ékeskedik, csak kissé megváltoztatott beosztással és nincsenek diplomáciai kapcsolataik egymással, mégis szükség van vízumra, amikor valaki át akarja lépni a határt. A vízumot a pekingi mandzsu külkereskedelmi bizottság adja pontos személyleírás, 3 fénykép és a vízumdíj ellenében. A pekingi rendőrség ugyancsak illeték és 3 fénykép ellenében adja az u. n. „utazási vízumot“. Szükség van ezenkívül himlő és tífuszoltásról szóló bizonyítványra, amelyeket minden évben meg kell újítani. mert a lenyugodott nap sugarai egész éjjel annyira megvilágították- az égboltot, hogy nem lehetett rajta látni egyetlen csillagot. Alig várom már a hosszú, téli magyar éjszakákat, mert ezután még szebben ragyognak felettem a magyar csillagok. Finnország a fiatalok hazája. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy Finnországban nincsen öreg ember, tehát mindenki elmegy az élők sorából mielőtt elérné a tehetetlenség, vagy panaszoskenyér sorsa. Nem! Arról sem hallottam, hogy a fiatalság kikényszerítette volna a munkahelyekről az idősebb nemzedéket. De viszont azt sem lehet állítani, hogy ott annyira könnyű lenne a megélhetés, hogy az idősebb embereknek már nem kell ragaszkodniok a kereseti lehetőségekhez, tehát önként engedték át helyüket a fiatalabbaknak. Abban az értelemben mondható Finnország a fiatalok hazájának, hogy a finn ember idősebb, mint amennyinek a magyar ember gondolja. Több év van már mögötte, mint amennyi az orcájára íródott az esztendők hosszú sora alatt. Mit gondolsz, mi a finn rokonaink fiatalítója? Nem az, hogy nekik talán nem kell az éjszakát is nappallá tenniök. Nem is az, hogy idő előtt nem görnyednek meg az élet súlyos terhei alatt. Nem a munka teszi az embert koravénné, hanem a gondok I Ezek a kemény életekék szántják Alig robog ki az állomásról az áram vonalas, ventillátorokkal, papucsokkal és minden kényelemmel ellátott vonat, hogy mást ne is említsek, a harmadosztályú kocsik ülései is bőrözöttek, azután minden másfél, kétórában forróvízbe mártott tiszta törülközőt kap minden utas keze és arca megtörlésére — máris jön az orosz származású útlevélvizsgáló, aki kikérdezi az utazás célját, állandó lakcímet stb. Ugyanez megismétlődik az átszállás után. Harbinban pedig úgy a vonatérkezés után, mint pedig egy óra múlva a másik vonat indulása előtt, ki kell tölteni 8—10 kérdésre a választ és le kell pecsételtetni az útlevelet. Egy nap alatt tehát hatszor voltak kiváncsiak az útlevelemre és a 28 órás utazás után még fel sem ébredtem, amikor a következő reggelen az előzékeny rendőrségi tisztviselő újra útlevelemet silabizálta. Szegénynek úgylátszik igen nehéz volt kiigazodnia benne, mert másnap újra ki kellett egészítenie a felvett adatokat. Mivel pedig éppen légvédelmi gyakorlat is volt azokban a napokban, vonatok és állomások teljes elsötítésével, az embernek az az érzése támadt, hogy hadszíntéren mozog. Mindezekhez mégis némi magyarázatul szolgál az orosz fennhatóság alatti külső mongoliai hadsereg néhány hét előtti támadása a mandzsu határőrség ellen. A légvédelmi hét elmúltával azt az incidenst már el is felejtették az emberek. Majdnem az egész Mandzsúriát behálózzák a skót misszió állomásai. Azt az országot, amely ugyanolyan szélességi körön fekszik, mint Magyarország. 30 millió lakosa jóval nagyobb területen él, mint a háború előtti Magyarország. Éghajlata hozzávetőlegesen azonos a mienkkel, csak a tél szigorúbb. Most júniusban errefelé is minden zöld: a olyan barázdássá az ember orcáját. A gondokat pedig nem az Isten, és nem is a körülmények csinálják nekünk, hanem magunk nyomorítjuk meg életünket ezekkel a kínos terhekkel akkor, amikor mentesíteni akarjuk magunkat a terhektől. Az Istent kihagyjuk a számításunkból, és saját erőnkkel akarunn minden nehézséget eltávolítani. A finn testvéreinket olyannak ismertem meg, mint akiknek az élete bizonyság arról, hogy nem lehetnek nékik akkora megpróbáltatásaik, amelyeknél nagyobb ne lenne az Isten szeretete, és gondviselése. Magyar testvérem, aki olyan sokszor kietlennek, és elviselhetetlennek látod az életed nehézségeit, bízzál jobban, erősebb hittel az Istenben. Ha majd nekünk is élő hitünk lesz, hogy az Úr gondot visel, akkor eljárhatnak felttünk az életévek, testben és lélekben mi is mindig fiatalok maradunk! Finnország a nyugodt emberek hazája. Ugy-e arra gondolsz most testvérem, mikor ezt a mondatot olvasod, hogy milyen jó nékik, mert talán nem leselkedik rájuk a háború réme, ami olyan elviselhetetlenül idegessé teszi ennek a világnak az embereit. Nem kell arra gondol- niok, hogy egyszercsak lángba borul ez a vén Európa, és vértengerbe fojtja azokat az életeket, amelyeknek már egyszer át kellett élniök a nagy világégés rettenetességeit. Ne képzeld ezt test«
