Harangszó, 1939
1939-07-16 / 29. szám
232 HXRANGSZŐ 1939. július 16. tés az ő hitükért. Itt ül előttünk a templomban egy asszony. Gyermekkorában mindennapos látogatója volt az Ur házának. S azután eltelt húsz hosszú év. Azalatt be nem tehette ide a lábát. A férje miatt. Eltudod-e képzelni az üldöztetésnél sokkal fájdalmasabb és keservesebb lelki vívódásait? Mi az oka annak, hogy az, akivel naponta együtt élek, akiért sokat imádkozom, nem jut el a Krisztus megismerésére. Itt a pogá- nyok között nem egy keresztyént éltet az a szent reménység, amit Pál apostol I. Kor. 7. r. 16. v.-ben juttat kifejezésre: „Mert mit tudod te asszony, hogy megmentheted-e a te férjedet; vagy mit tudod te férfiú, hogy megmentheted-e a te feleségedet?“ S így alakulnak át a családi közösség adta nehézségek missziói felelősséggé és missziói lehetőséggé. Csak Isten a megmondhatója annak, hogy hány lélekkel gyarapodott a Krisztus élő egyháza az ilyen keresztyénekkel megelegyltett po- gány-családok soraiból. Kínában is tények beszélnek erről. Tsang Kai Shek és felesége ma mindketten naponta bibliát olvasó keresztyének. Tizenöt évvel ezelőtt csak a tábornok felesége volt Krisztus követője. Maga a tábornok meggyőződésből olyan években lett keresztyénné, amikor a keresztyénellenes lázítás és forrongás legveszettebben dúlt és amikor nem volt nagy megtiszteltetés keresztyénnek lenne. — Van Pe- kingben egy kedves tanító-család. Évtizedeken keresztül „vegyesházasságban“ éltek. A férj idegenkedett a keresztyén- ségtől, az asszony pedig megtapasztalta a Krisztus szeretetének valóságát. Yé tanítónő és még sokak imádságának megA „drága“ Lettország. Egy és fél napos gyorsvonaton való utazás után kedden délben átfutott vonatunk a lett határon. Lettországban hamarosan elértük a fővárost, a Düna torkolatánál, a Keleti tenger partjához közel eső Rigát. Lettország tájai még Lengyelországénál is sivárabb képet mutattak kevés és gyenge kis gabonaterméssel és sok vízöntéses, sovány réttel, kevés fával. Ez magyarázza meg azt a megállapításunkat, hogy Riga és vele együtt Lettország a legdrágább országok egyike. A rigai kirakatokban pl. 1 kg cseresznye ára 5—6 pengőnek, egy kg földieperé 6—8 pengőnek felel meg. Hat órai rigai tartózkodásunk alatt egy nagyon is polgáriasnak látszó étteremben megvacsoráztunk. Budapest óta az első meleg étel. Egy csésze levest és egy fél- tenyérnyi húst ettünk közel 3 pengőért. Lettország drága ország és az a csodálatos, hogy a lakosság mégis megelégedettnek látszik. Kérdésünkre érdekes magyarázatát adták ennek maguk a lettek. Lettország olyan kicsi, hogy az államfő minden sarokba ellát és észreveszi a bajt. De nemcsak észreveszi, hanem orvosolja is. Irigylésre méltó lettek. Boldogok, hogy ezt elmondhatják. Isten tartsa meg ezt a boldogságukat minél tovább. A napsütéses Észtország. Mintha csak az időjárás is azt akarta volna, hogy az eddigi kellemetlen és borongás emlékek után kellemes napsugaras órák és napok is várjanak ránk! Lettországban elállt az eső s mire Észthallgatása volt az, hogy Yé tanítónkat is megkeresztelték ez év elején. — S az ilyen csendes bizonyságtevők sorából hadd emeljek még ki egyet, akit személyesen megismerhettem és akinek rövid életrajzát mandzsuriai tartózkodásom alatt Babos Sándor erdélyi református lelkész-misszionárius beszélte el. Ezzel az asszonnyal akkor találkoztunk, amikor vidékről bejött a missziói állomásra, hogy meghívjon bennünket unokaöccse esküvőjére. Keresztyén esküvőre mentünk tehát olyan családba, ahol röviddel ezelőtt még a kétnejüség sem volt ritkaság. Ma pedig több mint negyvenen keresztyének. S nem csodálatos-e az, hogy ennek a kis keresztyén közösségnek az első tagja, misszionáriusa egy igénytelen aszonyka, aki testi nyavalyájával bekerült a hulani skót missziói kórházba. S ott történt az ő megtérése, amint már olyan sokaké. Hazament és elkezdett beszélni arról, amit az ő Ura tett vele. Kitartott akkor is, amikor a családban a megpróbáltatások egymást érték és hullottak reá a vádak, hogy mindez az ősök hitétől való elhajlás miatt éri a családi közösséget. Az élő Isten nem engedte megszégyenülni az ő hitét, melynek gyümölcse az a negy- venegynéhány tagot magábazáró kis közösség. Az 1938-as esztendő alkonyán megtartott indiai missziói világgyűlés többek között kimondotta azt is, hogy az egyszerű emberek keresetlen bizonyságtevését nem lehet kiszorítani a hivatásos igehirdetők sokkal művészibb felépítésű és kidolgozott prédikációival. Szerte a világon, pogányok között munkálkodó miszionáriusok meggyőződtek arról, országba értünk, kisütött a nap. Bár kissé hűvös és csípős levegőben, de fényes napsütésben érkeztünk meg Észtország fővárosába, Tallinba. Itt már nyoma sem volt a gyanakvásnak és idegességnek. Testvérek vártak ránk testvéri szeretettel. Az állomáson autók vártak ránk és kitüntető fogadtatásban, az egész idő alatt fejedelmi ellátásban részesítettek bennünket észt testvéreink. Itteni tartózkodásunk egész idején az észt konzisztóriumnak (egyházi főhatóság) voltunk a vendégei, még pedig olyan kedves vendégei, hogy a legelőkelőbb szállóban kaptunk ellátást és még a borravalót is a konzisztórium fizette ki helyettünk. Egy napi itteni tartózkodásunk idején megtekintettük Tallint, Észtország gyönyörű fővárosát. Az egész város szinte virágtengerben úszik, pedig a tavasz itt még nem is olyan régen tartotta bevonulását. A szebbnél szebb parkokban most virágzik pl. az orgona, a labdarózsa, a pünkösdi rózsa, a tulipán és az árvácska. Tallin utcáin az az érzésünk, hogy Isten kegyelméből mi egy évben két tavaszt értünk, egyet Magyar- országon, egyet itt északon. Fokozza ezt az érzést a levegő csípős hűvössége is. Tallinban megismerkedtünk az észt evangélikus egyház szervezetével. Ebben nagy segítségünkre volt a szabadságon levő Rahamäki püspököt helyettesítő Soomre püspöki helytartó, R. Ki- viranna titkár, aki néhány éve feleségestül egy évet töltött Magyarországon és jól beszél magyarul és az ugyancsak távollevő tallini lelkész: Tallmeister bahogy amint az apostoli keresztyénség idejében, úgy a mi korunkban is, az első szeretettől-fűtött Krisztus-követők szinte ragályossá tették keresztyénségüket, amellyel megfertőztették környezetüket. A só ízes volt. A gyertya világított, égett és lángra lobbantott közönyös és hideg életeket. Testvér! Lekicsinyelt vagy talán saját családi környezetedben is élő keresz- tyénséged miatt. Ne add fel a harcot és ne csüggedj! A föld túlsó oldalán is sok testvérnek ez jutott és ez jut osztályrészül. Mi teljes szívvel hihetünk abban, hogy Isten nem tévedett akkor, amikor felébresztett Téged a közönyösség álmából. S teljes alázatossággal elfogadjuk azt a szolgálatot is, hogy Isten rajtunk keresztül is adhasson valamit az egész családi közösségünknek is. Istennek különös kegyelme megnyet- heti az egész családot a Krisztus számára Magyarországon is és Kínában is! 1939. júniusában. Kunos Jenő. Apró történetek. A polcol felé. Egy este egy ember dülöngélve ment az úton és nem tudta megtalálni a haza vezető utat. Nagyon káromkodott és így szólt egy arra menőhöz: hova megyek én tulajdonképpen? A kérdezett így válaszolt: „A pokolba." A támolygó megdöbbenve nézett rá, aztán hörögve így válaszolt: „Úgy van." Nem tudta többé elfelejteni ezt a szót — pokolba. — Megutálta eddigi életét, Istenhez körátságos felesége. Kedves vendéglátóink kíséretében megtekintettük a konzisztórium hatalmas épületét, ahol a többdc közt megfordultunk az észt „Harangszó“ az „Eesti kirik“, és egyéb vallásos folyóiratok szerkesztőségében. Ezután egymásután kerültek sorra az érdekesebbnél érdekesebb templomok. A legmeg- hatóbb számunkra az volt, amikor a hatalmas Károly templomba beléptünk, abban a pillanatban megszólalt a hatalmas orgona és az „Erős vár a mi Istenünk“ dallama töltötte be a hatalmas és gyönyörű templomot. Nekünk vendégeknek és vendéglátó észt testvéreinknek is könnyek csillantak meg szemeinkben, amikor ki ki a maga nyelvén énekelte ezt a hatalmas himnuszt, amelynek dallama országhatárok és vámsorompók felett olvasztja össze és foglalja egységbe az evangélium népét Az eddigi rázós és kemény deszka derékaljak után Tallinban puha papla- nos ágyban pihentük ki az eddigi fáradalmakat és amikor csütörtökön reggel kedves testvéreinktől elbúcsúzva hajóra szálltunk, éreztük, hogy a harmadik tavasznak, a Lélek tavaszának szele is megcsapta lelkünket, azé a tavaszé, amelynek mindennél szebb és üdébb, színesebb és elragadóbb virága a szeretet. Ezt a szeretetet hoztuk Magyar- országból északi rokonainkhoz, ezt a szeretetet virágoztattuk ki Észtországban,ezt a kivirágzott szeretetet visszük Isten kegyelméből tovább Finnországba azzal a boldog érzéssel, hogy a szeretet soha el nem fogy. (Folytatjuk.) jü Dr. Győrffy Béla.
