Harangszó, 1939

1939-07-09 / 28. szám

1939. július1 9.

HARANGSZŐ

223.

utána következő századokban is sok szenvedés és harc árán jutottak csak egyházaink templomhoz, orgonához. Még inkább a németséggel határos részeken, így előnyös helyzete volt Sopronnak, ahol már a 16. század orgonásairól is tudunk s ahova egészen a legutolsó korig úgy tekinthettünk, mint az evangélikus orgonamuzsika gazdag tanyájára. A legutóbbi időkig ott szolgálatot teljesítő Altdörfer Viktor művészete egész Dunántúlt beragyogta.

A hazai protestantizmus orgonazenéjének legnagyobb kárára orgonáink legnagyobb része — Árokháty Béla megállapítása szerint, különösen a református egyház orgonái — abban a korban épült, amikor az orgonaépítészet letért a legnemesebb irányról s új utakat, új határokat keresve, az orgonaépítészet hanyatlását idézte elő. Minden, ami ebben a kérdésben a magyar protestantizmus körében történt, egy-két nagy gyülekezet s egy-két igyekvő ember előre törte- tése volt. Ami engemet ebben a kérdésben érdekel, az a magyarországi protestánsok összességének a zenei helyzete. És itt az orgonák kérdése összeolvad az orgonások kérdésével.

Ez felületes számítás szerint sem lehet ma sem kielégítő. Mert bármilyen jóindulatúlag készüljenek is fel a képzőben a jövendőbeli falusi orgonások, ott sem idejük, sem módjuk nem lehet arra, hogy mint művészetet kezeljék ezt a kérdést. Pedig 1873-ig csak a tanítóképzőkben készülhettek fel hazai orgonásaink. Ebben az évben a Nemzeti Zenedében, és 1882-ben Liszt Ferenc kezdeményezésére a zeneművészeti főiskolán állítottak fel orgonatanszakot, ahonnan azóta aztán sok kitűnő művész jutott ki a magyar vérkeringésbe.

De a művészorgonások és kiváló orgonák: ez a két kérdés megint együvé tartozik, mert csak elsőrendű orgonák mellett nevelődhetnek igazi orgonások. Mivel a protestáns egyházak szerint is az orgona az egyházi zenélés legméltóbb eszköze, fel kell ismernie a magyar protestáns egyházaknak azt a feladatukat, hogy az orgonazenét olyan formában mflveltessék, hogy az igazán művészettel tölthesse be feladatát! Jó orgonákat tehát és jó orgonásokat!

Mostanában többször orgonáltam vidéken is. Nagyon szomorú viszonyok vannak sokfelé. Ahol van is némi kis jele az igyekvésnek, ott is mérhetetlen messze vannak sokszor a dolgok mélyebb értelmétől. Hogy egész apróságot említsek csak: idehaza a templomomban, ha a takarítás nagyobb eréllyel folyik s nyomában az orgona lábbillentyűire por rakódik le, játék közben idegesen izgatnak a cipőm alatt morzsolódó és a cipőn át megérzett porszemek. A közelmúltban egyik nagyobb falusi gyülekezetünk orgonájára, hogy felültem, megdöbbenve tapasztaltam, hogy többmilliméter vastag, beszáradt sárréteg fedte a billentyűket. Hogyan tudja megérteni az orgonakompozició mélyebb értelmét az, aki a hangszere ápolásában ilyen durva elhanyagolásra fel sem figyel. Kitűnő embereket tehát a jó orgonák mellé.

A protestáns orgonazene magyarországi legutóbbi időkben vett nagyobb

lendületéhez azt kívánnám még, hogy tökéletesebb összjáték legyen a lelkészek és orgonások között. Menjünk végig az ország kórusain, a legtöbb helyen az orgonákon egyszerű, 1—2 öreg, megviselt kottáskötet van s benne a legszükségesebb hangnemek egy-két el- és utójátéka. Költészet, magasabbrendűség, korái és zsoltárdallamhoz igazodás, vagy pláne Bach? hol vannak azok ezektől az orgonáktól. De viszont a helyzet rendesen az, hogy a vasárnapi éneket rendesen az istentiszteleten látja csak meg az orgonás, vagy csak a legutolsó pillanatban, amikor már nincs módjában jó igyekezete mellett sem, hogy érdemes dologgal kellőképpen felkészüljön, megy tehát mindig az alkalomhoz és a dallamhoz ugyan nem egészen illő s léleknél- küli, unalmas, dehát már bejátszott régi előjáték.

A magyar protestantizmusnak kiváló feladata lesz a zenei kérdésnek, nevezeA Luther-szobor nagybizottsága legutóbbi ülésén úgy döntött, hogy a harmadik pályázaton résztvevő Lux Elek, második, fenti pályatervét dolgoztatja ki bizonyos módosítással.

tesen az orgonálás kérdésének a rendezése. Ez egy olyan ügy, ahol hallatlan fejlődés lehetséges, s ez olyan kérdés, amelynél a fejlődés csakis a mi protestáns egyházainknál lehetséges, ahol az orgona szerepe liturgiailag nincsen any- nyira megkötve és alárendelve, mint pl. a katolikus egyháznál. Mi itt Magyar- országon, kisebbségi egyházak vagyunk. Úgy kell dolgoznunk, hogy a mi hitéletünk s egyházaink értékei messzire világítsanak. Egyházainknak fel kell figyel- niök az orgonamüvészet nagy lehetőségeire s erőteljes hatására, hisz már Kálvin is azt mondta a genfi zsoltárok előszavában: „alig van a zenén kívül ezen a világon valami, ami jobban tudná az emberek erkölcsét befolyásolni, vagy megváltoztatni. Tapasztalhattuk titkos, szinte hihetetlen erejét, amellyel valami módon a szíveket hatalmába tudja keríteni. Éppen azért kell mindent elkövetnünk, hogy hasznunkra legyen.“ (Árokháty.)

Meg kell reformálni az orgonások képzésének az ügyét, hogy érett muzsikusok üljenek az orgonapadokra. De a jó orgonások részére jó orgonákat kell felállítani. A legegyszerűbb helyen is két- manuálos játszóasztallal, hogy ha egyszerűbb körülmények között is, de lehessen megközelítő művészettel muzsikálni. Ne elégedjék meg a magyar protestantizmus sem csak az alsóbb néprétegek szükségleteinek zenei táplálásával, emelkedjék fel az egész vonalon magasabb szintre. Luther írja 1548-ban: „amikor a természet zenéjét a művészet felfokozza és kicsiszolja, csak akkor tudjuk nagy csodálkozással belátni és megérteni kis részében, — mert teljes egészében úgysem lehet felfogni, vagy megérteni — az Istennek nagy és tökéletes bölcsességét csodálatraméltó művében, a zenében." (Árokháty.)

Mindazzal, amiket ez alkalommal a protestáns zene és a magyarság kérdésével kapcsolatban itt megemlítettem, nem volt szándékom, hogy protestáns vagy magyar zenetörténetet adjak. Úgy éreztem, hogy helyesebb lesz, ha nevek, évszámok és művek felsorolása helyett a protestáns zene gyakorlati területére világítok rá, az én szerény lámpásommal. Meg kellett hogy lássuk protestáns zenénknek jelentőségteljesebb szerepét és hivatását nemzetünk életében, de ha merünk egészen őszinték lenni, akkor ennél a gyenge világításnál is észre vehetjük, amink van a zenében ránkhagyott örökségül — nem értékeljük eléggé. Nem akarjuk megérteni, hogy a nemesség kötelez! Azt a zenei kincset, amely a reformáció izzó talajából ihletetten szökkent mámoros boldogsággal az egyházi művészet csillagfényes magaslataiba, nem hagyhatjuk szép emlékeknek kottatárak polcain elraktározva, hanem kell, hogy éljünk vele s hogy megértsük, hogy méltányoljuk s hogv ha lehetséges, akkor magyar földből táplálkozó ihlettel tovább fejlesszük. Csak el ne eitsük, ami eddig megvan s ne engedjük az ősi örökséget valami híg, művészet-pótlékkal helyettesíteni. Amint nem az az igazi magyar dal, amelyiknek szövege szinte csöoög a hazafias frázisoktól, de a dallamában még az atomjai sincsenek meg az ősi magyar léleknek, azonképen a templomi protestáns zene is sokszor lehet látszólag érték. Legyen ebben örök mértékünk a klasszikus kor nagyjainak csodálatos temnlomzenei termése.

Ma már vannak magyar zeneszerzőink. kik minden eddigieknél nagyobb készültséggel indultak el, hogy a klasz- szikus hagyományok stílusában de a magyar életbe mártott tollal írjanak műveket magyar egyházaink számára. Csak minden egyházi tisztviselőnek és minden egyháztagnak is rá kell ismernie ezen a téren való felelősségére.

„Minden embernek szól a parancs, hogy szolgálja és hirdesse Isten igéjét minden eszközzel, nem csupán szóval, hanem írásokban, festményekben, szobrokban, zsoltárokban, énekekben, hangszerek zengésében mint a zsoltár mondja“ (Árokhály), így írt Luther Márton. Ha tehát ’ jó hangszerjátszó vagy: ajánld fel készségedet egyházad céljaira, ha énekelni tudsz, támogasdd egyházad énekművészi törekvéseit szíves készséggel való közreműködéseddel. Ha nem vagy alkalmas ezekre, halld meg az elmondottakban foglalt lehetőségeket, és támogassad érdeklődéseddel egyházad jóravaló zenei igyekezeteit.