Harangszó, 1939

1939-06-18 / 25. szám

I 30. évfolyam.

1939. június 18.

25. 8zim.

Alapította:

KAPI BÉLA

1910-ban.

Laptulajdonoa : Dunántúli Luther-8zövetség.

Megjelenik minden vasárnap.

Ingyin malléklat tanóv alatt kéthatanként a KIS HARANGSZÓ.

Beolvadt lapok : 1935-ben a Jöjjetek énhozzám 1938-ban a felvidéki Luther.

Erős vár a ml Istenünk, Jó fegyverünk és pajzsunk.

Ha 6 velünk, ki ellenünk? Az Ür a mi oltalmunkl

A Harangasó uerkesitö-kiadóhivatala

GYŐR

II., Petófi-tér 2.

Előfizetési ára : negyodóvre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér, egy évre 4 P 80 fillér.

Csoportos küldéssel 10 °/o-os kedvezmény.

Amerikába egész évre x dollái; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér. Postacbekkszámla: 30,526.

Viszontszereíeí.

Mi szeressük Őt, mert Ö előbb szeretett minket.

János első levele 4, 19.

Ahogyan nincs tűz meleg nélkül, éppen úgy nem lehet hit szeretet nélkül. Mert ha hitemmel megismerem, hogy mennyire szeret engem az Isten, akkor a szívem feltétlenül megtelik Isten iránt örvendező szeretettel. Az ilyen szív pedig képtelen magába zárkózni, hanem kicsordul s viszontszeretetben mutatja meg a háláját.

Isten azonban nem szorul a mi cselekedeteinkre. Nem is parancsolta, hogy Néki tegyünk valamit, csak azt az egyet, hogy hálaadással dicsőítsük. így hát a szív a felebaráti szeretethez lát hozzá. Mindenestül felebarátjának szenteli magát. Szolgálja, segíti, tanácsolja ingyen, mint aki tudja, hogy maga is ingyen, merő irgalomból nyert kegyelmet, minden érdeme nélkül, még pedig akkor, mikor bűnben vesztegelt, Isten ellensége volt s nem is gondolt soha az Istenre. Nem

tudja elnézni, hogy felebarátja tévelyeg, vagy bűnben vergődik, hanem jó útra vezeti, ahol maga is vigasztalást és segedelmet talált. Hirdeti néki az evangélio- mot s mindent elkövet, hogy bűnétől megszabaduljon. Aztán, ha látja, hogy mezitelen, felruházza, ha éhes, táplálja, ha szomjas, megenyhíti és így tovább. Egyszóval, ahogy szeretné, hogy az emberek vele tegyenek, úgy cselekszik ő is felebarátjával. Szolgál önként és szívesen, nem várva, hogy kérjék vagy kívánják.

Dr. Luther Márton.

Aki azt állítja,

Hogy az Istent szereti,

De felebarátját Gyűlöli és megveti,

Az az Dr Jézusnak Nem hű tanítványa;

Hogy egymást szeressük,

Krisztus azt kívánja.

Nyári gondok a gyülekezetben.

3. Hétvégi kirándulások. Ez a kérdés a városi gyülekezetek sokszor felpanaszolt nyári gondja. Sokkal több ez, mint egyszerűen valami modern jelenség, ami más egyebekkel együtt jellegzetesen hozzátartozik a mai életszemlélet általános rajzához. A gyülekezet nem tudja nyugodt beleegyezéssel tudomásul venni, hogy szombaton délben összecsomagolnak ifjak és leányok, munkások és tisztviselők, iparosok és kereskedők, egész családok, társaságba verődnek, valahol valami patakparton, a hegyek között, vagy hírhedt weekend telepen sátrat vernek és válogatott, vagy válogattatlan mulatságokkal töltik el az idejüket hétfőn reggelig. A mai ember mindebben semmi kivetnivalót sem talál. Sőt meg tudja magyarázni is azzal, hogy a mai élet lüktető harcában kifáradt testnek, meggyötört léleknek

szüksége van arra, hogy az élet kellemesebb adottságaival is éljen.

De állítsuk csak ezt a kérdést is a gyülekezet mérlegének serpenyőjére! Nézzük, ne az emberek, hanem az Isten oldaláról! Meglátjuk, hogy nem ok nélkül jelent ez a kérdés nyugtalanító gondot a gyülekezetnek.

Csak két vonatkozást említünk.

A hétvég vasárnapra esik. Következetesen mindig vasárnapra. A következetes hétvégi kiránduló tehát következetesen nem ismer vasárnapot. Neki a vasárnap csak a malomkövek közül való szabadulás, csak kirándulási lehetőség, szórakozási alkalom, de nem Isten napja, amit a hétköznapokkal együtt Isten adott és különlegesen és határozottan arra rendelt, hogy azt a napot az ember megszentelje s ennek a napjjak-a. szentsége által maga is m^széntfcltfdjíty'Ete ugyan

f REFORMÁTUS FŐISKOLA )

hány hétvégi kirándulónak jut eszébe kirándulásán az Isten? És hány hétvégi kirándulás számadását állíthatjuk össze abban, hogy szörnyű Istent-megszentségtelení- tés, bűnös ünneprontás volt? S ez természetes is. Ott, ahová nem ér el a harangszó, ahol nem sajnált sok kilométer választ el az Isten házától, ahol a test minden órának le akarja szakítani a virágát, ahol annyi földi gyönyörűség húzza lefelé a lelket, — ott emberek nem tudnak felfelé nézni, Istent látni, előtte leborulni és neki dicsőséget adni. Igaz, Isten ott van a természetben is, azon a weekend-tanyán ott van a vidámság óráiban is, lehet Öt ott is látni és lehet Őt ott is tisztelni. De ott ez végtelenül nehéz és a legtöbben legtöbbször nem is vállalkoznak rá. S így veszik el sok száz és ezer hétvégi kiránduló számára az a vasárnap, amit nekik