Harangszó, 1939
1939-06-11 / 24. szám
190. HARANGSZÓ 1939. jdnius 11. hetnek az Isten nélkül is. Igaz, az Isten is ellehet nélkülük. Csak az a kérdés, hogy ki látja kárát. A vasárnap nem. És az Isten sem. A vasárnapon is nyerni akarnak s amif hiszen nyernek is talán a test szempontjából, talán mindörökre pótolhatatlanul elveszítik a lelkűk szempontjából. Mindig átok van azon, amit az ember Isten nélkül és Isten ellenére cselekszik. Egy hét 168 órájából 24 órát kíván magáénak az Isten. Sokat kíván? A hitelenektől — úgy látszik — sokat. De keveset attól, aki már egész életét odaadta neki kedves áldozatúl. És 168 órából csak egyetlen egy olyan órát kíván az Isten, amit még az ünneprontó is oda tudna neki szánni. Én nem hiszem, hogy akármilyen sürgős tennivaló adódjon nyári vasárnapokon, azt az egyetlen órát, amikor Isten az ő házában, Igéjén keresztül találkozni akar az emberrel, az ember ne tudja neki áldozni. És bizonyosan tudom, hogy akit igazi vágyódás szorongat az Isten háza után, az úgy intézi a dolgait, hogy semmiféle körülmények között nem marad üresen a templomi padja. Felkel egy órával előbb, vagy lefekszik egy órával később, vagy inkább feláldozza annak az egy órának az anyagi hasznát, de nem engedi, hogy annak a templomi szent órának az elmulasztása miatt a lelke valljon kárt. Testvérem! Isten szeme rajtad lesz a nyáron is. Figyeli a te vasárnapi útjaidat: az ünneprontás, vagy az ünnepszentelés útját já- rod-e? Csak el ne feledd, hogy az ember minden útja Istenen vezet keresztül! Az egyiké — az üdvösségre, a másiké — a kárhozatra. Sümegi István. 18. Farnad. Hazatért. Ha a térképen megkeressük, csodálkozni fogunk. Esztergom vármegye visz- szatért részében van evangélikus egyház? Igen, létezik, de csak ez az egy: Farnad. És csak azért létezik már évszázadok óta, mert híveiben ott él ma is a rendíthetetlen hithűség. Hány csapás, veszedelem érte, — nem is beszélve az utóbbi húsz évről — és ezt mind túlélte. Nemcsak az elfakult sorok, írások beszélnek erről, hanem az élő, mozgó ötszáz hívős egyház lelki képére is rá van írva ez a csoda. Eredetéről még az írások sem beszélnek. Isten elvetette egyszer a magot, $ W jókéit a farnadi szomjas földben. Valamikor a 17. század elején. Sok jégverés érte először a vetést, de mégsem pusztult el. A 18. században mint filia a komáromi egyházmegyéhez tartozik. Később Csankhoz, II. József alatt pedig Fakó- vezekényhez csatlakozik. Közös lelkészük minden harmadik vasárnap gondozza őket. Szerény, sárból „törött" templomukat 1789-ben építik, bár a hagyomány úgy tudja, hogy előtte a ma is álló közel 400 éves református templomot bírták volna. Templomukat Per- laky Dávid komáromi, Szepessy Mihály oroszlányi és Bozsák Dávid fakóvezekéA farnadi evangélikus templom. nyi lelkészek szentelik fel. Hamarosan két harangot szentelnek 1802. és 1805- ben. A mustármag növekedett. Alig telt el harminckét év, újabb templomépítéshez teszik le az alapkövet. Olyan földbe, melyet maga az esztergomi prímás, Rudnay Sándor adott. Emlékére ott függ a templomban az adományozó főpap megfestett képe és az adományt elmondó történet. Milyen békésen mosolyog le a képről a katolikus főpap az éneklő, imádkozó hívekre. Mintha ő akarta volna jóvátenni a sok-sok elszenvedett sérelmet. Ekkor már van az egyháznak lelkésze: Gólián Sándor. Két év alatt készen áll a templom. Építése 5309 forint. Mária Dorottya nádorasz- szony adott hozzá 200 forintot. A többit a hívek gyűjtötték — Kosztolányi László és Zsemberi György 60—60 forintján kívül, pedig csak 260-an voltak. A prímások úgy látszik most már nevelt fiuknak tekintették a kis egyházat, mert 1845-ben Kopácsi újabb ajándékkal segíti őket. 1860-ban iskolájuk épül. Volt ugyan 1785-ben már iskolájuk, de rendezett viszonyokra csak e téren 1818-ban akadunk, mikor Gólián lelkészük egy személyben tanító is. Alig tatarozzák újból templomukat, mikor borzalmas szélvész elpusztítja 1875-ben a toronytetőt. Ez nem volt elég, reá kilenc év múlva tűzvész emészti meg templomukat, iskolájukat. Harangjaik a porban hevernek, de nemsokára hirdetik megint hívó szavukkal a far- nadiak hitét, amit nem hamvasztott el 142 házuk parazsa sem. Üjabb 1638 forint dicséri áldozatkészségüket. A király 300 forintot ad, gyámintézeteink 100.50 forintot, az érseki uradalom négy szál tölgyfát. Ezután jöttek rá a béke napjai. Szépen fejlődik. Üj iskolát épít 1907-ben. Kicserélik ideiglenes tornyukat a templom stílusának megfelelő karcsú tetővel. Szaporodik a hívek száma, majdnem megkétszereződik. Fakó- vezekényből sok áttelepülő tót házasodik be, azonban nemhogy az ő kedvükért szaporítanák az anyanyelvükön az istentiszteletek számát, hanem 1910-ben közkívánságra kimondják, hogy már csak a nagy ünnepeken fognak tótul prédikálni. A tanítási nyelv 1865-től úgyis tisztán a magyar volt. Farnad beolvasztotta az összes bevándorolt idegen nyelvüt. Már csak az öregek tudtak tótul! És ekkor jött a nagy fordulat: a cseh uralom. Farnad ekkor mutatta meg, hogy milyen magyar és milyen evangélikus. Hiába fenyegetik, ő makacson ragaszkodik a magyar tanítási nyelvhez. Hiába hivatkoznak neki a hetven év előtti múltra, szokásokra. Kimondják az „eb ura fakó“-t s ezt megtartják húsz éven keresztül. Más hazatért gyülekezetnél is olvashattuk azokat a nehézségeket, melyek tűzpróbáját a farnadiak is kiállották, de ők ezalatt is gyarapodtak, fejlődtek. A templomot gyönyörűen tataroztatták, s az utóbb oly orgonát szereztek be, mely nagyobb gyülekezetnek is díszére válna. És mind ezt egy leányegyház teszi, melynek csak minden öt hétben van lelkész-gondozása, különben levitatanítója irányítja. Isten azonban mindig adott oly vezetőket nekik, akik magasra tartották a keresztet s bátran haladtak a rögös, keskeny úton. Lelkészei a fakóvezekényiek, kik közül Fenyves Pál kiváló buzgósággal, bölcsen vezette át a terhes időkön e kis nyájat. Hadd álljanak itt a tanítók nevei, akik örök emlékül beírták nevüket e gyülekezet életébe. Bednarik István, Turcsányi András, Devora János, Bartalomeidesz Dániel, Liffa Sámuel, Lotkóczy Péter, Gonyovics István 1808— 1811-ig. Kovicsics Mihály 1819-ig, Graff Gábor 1825-ig, Jokubovics Pál 1831-ig, Bobcsek István 1841-ig, Launer János 1862-ig, Bobcsek Sámuel 1873-ig, Luppa Lajos 1897-ig, Grendel György 1929-ig, Gschweng József 1938-ig. A hazatéréssel megürült állásra Jakus Lajost választották. Farnad evangélikussága sok küzdelmen ment át. Melyik egyházunk nem? — kérdenéd. De ő mindig talpraállt, ahányszor baj érte. És mindig erősebb lett. Nehéz a helyzete most is, ne felejtsd el testvérem, egyedül van ebben a megyében. Nincsenek ma Rudnayak, mégis reméljük, hogy most is fogadott fia lesz Esztergom megyének, az egész magyar evangélikusságnak pedig szeretett édes fia ez a kis gyülekezet. Jakus Lajos,