Harangszó, 1939
1939-06-11 / 24. szám
3d. évfolyatil, 1939. június 11. 24. szám. Alapított«: KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonos : Dunántúli Luther-Szövetség. Megjelenik minden vasárnap. Ingyen melléklet tanév alatt kéthetenként e KIS HARANGSZÓ. Beolvadt lapok : 1935-ben a Jöjjetek énhozzám 1938-ban a felvidéki Luther. Erős vár a mi IstenOnk, Jó fegyverünk és pajzsunk. Ha ő velünk, ki ellenünk? Az Ür a mi oltalmunkl A Haranfssó ■aerkesztö-kiadóhiTaUU GYŐR II., Petőfi-tér 2. Előfizetési ára : negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér, egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel 10 %-os kedvezmény. Amerikába egész évre e. dollái; az utódállamokba negyedévre 1 P_60 fillér. Postacsekkszámla: 30,526. Mondának az apostolok az Urnák: Növeljed a mi hitünket. Lukács 17,' 5. A keresztyének testvéri közösségében egyik szentnek sincs többje, mint a másiknak. Péter és Pál nem kapott többet, mint Mária Magdaléna, vagy te, meg én. Egy nyájhoz tartozunk, egyenlő testvérek vagyunk: nincs szeinélyválogatás.Mária, az Ür anyja, Keresztelő János és a megfeszített lator ugyanazt a jót birtokolják, amit te, én s valamennyien, akik meg vagyunk keresztelve s tesszük az Atya akaratát. Mijük is van hát a szenteknek? Az, hogy bűneik meg vannak bocsátva s a Krisztusban ígéretük van vigasztalásra és segedelemre minden szükségben, bűn, halál és ördög ellen. De mindez az enyém is, tied is és minden hívőé. Az meglehet, hogy e kincset mi nem tudjuk oly szilárdan tartani s hinni, mint Keresztelő János és Pál apostol, de a kincs ugyanaz. Olyan ez, mint mikor ketten emelik ugyanazt a serleget: az egyiknek reszket a keze, a másiké meg nem. Vagy mikor ketten tartják ugyanazt a telt erszényt: egyik erős kézzel, másik hanyagul. A kéz, ha erős, ha gyenge, semmit sem ad hozzá az erszény tartalmához. így az apostolok és köztünk nincs más különbség, mint hogy ők ugyanazt a kincset erősebben tartják. Mindazáltal tudnom kell, hogy ugyanazt a kincset kaptam, amit a szent próféták, apostolok és minden szentek kaptak. Dr. Luther Mártoa. Jézus, kegyelem kútfeje, Te azt el nem taszítod, Kiben nincs hit nagy ereje, Sőt szikráját te szítod; Hitem olyan volna csak, Mint a kicsiny mustármag: A hegyeket megmozgatnám S a tengerbe zúdíthatnám. Nyári gondok a gyülekezetben. z. 2. Ünneprontás. Ismerős kérdése ez is a nyárnak. Sok kérő, intő szó hangzott már el miatta szószékeken, négyszem között, állami törvény is van ellene. Mégis, minden hiába. Vannak emberek, akik fittyet hánynak minden isteni és emberi törvénynek és — talán csak azért is — következetesen hétköznapot csinálnak a vasárnapból. Amikor szomorú szívvel kell számonven- nünk a nyári istentiszteletek üres padsorait, még szomorúbb szívvel kell tudomásul vennünk, hogy azoknak a padoknak a gazdái valahol künn járnak a mezőn, a hegyen, ásó, kapa, kasza nyele ég a kezükben. A templom padjain pedig itt is, ott is kinyitatlan, elhagyott énekeskönyvek néma vádbeszéde csendül megátalkodott ün- neprontókról. Az bizonyos, hogy nyáron a mező, a szőllő nem ismeri a vasárnapi pihenést. A gabona nem áll meg az érlelődésben, a fű a sarjadás- ban, a nap melege szikkasztja a földet, gomolygó felhő zivatart, jeget hömpölyget. A természetnek vasárnap is hétköznapja van. Vasárnapja csak akkor van a természetnek, ha az ember vasárnappá teszi a vasárnapot a természetben is. Adódhatnak tehát nyári vasárnapok, amelyeken az ember, még az is, aki teljes tudatában van az ünnepszentelés isteni parancsának, kénytelen elvégezni valami halaszt- hatatlanúl sürgős külső munkát is. Bizonyos lehet az illető, hogy nem lesz ünneprontóvá. Hiszen nem az ember van az ünnepért, hanem az ünnep az emberért. Isten a vasárnappal is életet akar adni gyermekeinek és atyai szíve nem kívánja, hogy gyermekeinek akármi téren is kára legyen a vasárnapból. De-JítTTefü étTőkvan szó. Amikor ünneprontókról beszélünk, azokra gondolunk, akik feleslegesen, Isten előtt mentegethetetlenül rontják meg dolgaikkal a vasárnapot. — Azokra, akik nyilvánvalóan a sátán kezébe esnek és balgataggá lesznek bölcseségükben, hogy ne azt nézzék, ami Istené, hanem ami az emberé, ne azt keressék, ami a lélek java, hanem ami a test ragadománya, a rozsda és a moly zsákmánya. Azok az ünneprontók, akik nemcsak hogy belső, lelki vágyódást nem éreznek az ünnepnap megszentelésére, mert nagy-nagy boldogság lélekből ünnepet szentelni az Isten dicsőségére, hanem a kötelezés ténye sem tudatos előttük, hogy az ünnepszentelés feladat, Isten parancsolata, nemcsak áldott jog, hanem komoly kötelesség is. Azt hiszik, el lehetnek a vasárnap nélkül is. Igaz, a vasárnap is ellehet nélkülük. Azt hiszik, eileNöveljed hiíünkei!
