Harangszó, 1939

1939-04-30 / 18. szám

14a. HARANCS2Ö 1339. április gO. csolatban. Az esztendő kb. 60 ün­nepnapja közül 14 alkalommal tel­jesen elnéptelenedett gyülekezet­nek szól Isten hirdetett igéje, mert a gyülekezet 20 kilométeres körze­tében 4 helyen tartottak vasárnapi vásárt. Két helyen 9 kilométer tá­volságban, ami azt jelentette, hogy még vasárnapi iskolát sem lehetett tartani, mert még a gyermekek is begyalogoltak a vásárra az ottani látványosságok miatt. A legutolsó püspöki látogatás ilyen vásári kon- kurrenciával megterhelt vasárnapra esett. A délelőtti istentisztelet tel­jes részvétlenség mellett folyt le, mert a vásár legyőzhetetlen vonzó­erejének megtörésére a minden em­beröltőben egyszer előforduló püs­pöki látogatás is kevésnek bizo­nyult. Ezen a ponton mély és igaz bűnbánatra van szükségünk. Első­sorban azoknak, akiknek hatalmá­ban állana a vasárnapi vásártar­tás megszüntetése, de nem cselek­szik. De nem kevesebb bűnbánatra van szüksége azoknak is, akik szükségből, vagy csupán csak a szórakozás miatt az ünnepszentelés drága alkalmait áldozzák fel. Az ünneprontás legdurvább for­mája a vasárnapi és ünnepnapi szórakozások különféle alkal­mai. A korcsmáknak az ünnepnap valóságos szüretet jelent. Az ifjú­ság más napon el sem tudja kép­zelni báljait, táncmulatságait. Bár ezek szombat este kezdődnek, de vasárnap reggelig tartanak s a bicskák rendesen a hajnali mámo­ros fejek parancsára kerülnek elő gyalázatára az ünnepszentelés kö­telezettsége alá vetett keresztyén- ségnek. Sajnos ezen a téren nem sok ja­vulásra van kilátás. Gyülekezetem­ben istenfélő egyháztagok felpa­naszolták, hogy a szombaton tar­tott lakodalmakról vasárnap reggel hazafelé tartó ifjúság csufolódó megjegyzéssel illeti az istentiszte­letre igyekvő öregeket. Az ügy a presbitérium, majd a közgyűlés elé került. Mindkét egyházközségi tes­tület egybehangzó határozattal megtiltotta a szombati esküvőket. Az ügy a gyakorlatban megbukott. Voltak, akik egyszerűen nem vet­ték igénybe az egyház szolgálatát. Az esküvőt megtartották, a lako­dalom vasárnap reggelig tartott, mint azelőtt. Az istentisztelet nép- telen volt nagy szomorúságára az egyház örök Urának. A vasárnapi munka, vásár és szórakozások miatt tehát az isten- tiszteleti, ünnepszentelési alkal­maknak közel a fele mutatott szo­morú képet, mert teljesen népte- len vagy erősen megritkult gyüle­kezetnek szól az ige. Mind csak azért, mert mi emberek nem érzünk kellő bűntudatot és bűnbánatot a harmadik parancsolat bűnös áthá­gása miatt. Azt hiszem az egész keresztyén- ségnek oka van, hogy így fohász­kodjék: Uram, adj nekünk több bűntudatot és bűnbánatot, hogy ünneprontókból Hozzád megtért ünnepszentelők lehessünk. Ámen. Kiss György. Meghívás és Küldetés. Tiírócszy Zoltán — püspöte. Túróczy Zoltánt a tiszai evangé­likus egyházkerület püspöki szol­gálatra meghívta. Ennél jóval előbb a szent Isten Túróczy Zoltánt, minden külön egy ház jogi aktus nélkül, püspöki szolgálatra kiküldötte és rendelte. A tiszai egyházkerület bizalmá­ból tehát olyan ember lett jogsze­rint püspök, kit Isten akarata az ő egyénisége, képzettsége, lelkülete, munkája és hatása alapján már ré­gen püspökké tett. Köszöntjük tiszteletadó szere­tettel a tiszai egyházkerületet azon alkalommal, hogy saját akaratában diadalra vitte evangélikus egyhá­zunk hatalmas, nagy tömegének akaratát is és jogi formát adott arra, hogy Isten kiválasztott szol­gája püspöki szolgálatát egyhá­zunk javára teljessé tehesse. Túróczy Zoltán püspökké válasz­tásának felemelő mozzanatai van­nak. Dunántúli emberré lett, mégis boldog reménységgel hazaviszik régi egyházkerületébe, melyben nagy atyja áldott munkát végzett püspök volt, édesatyja hűséges lelkipásztori szolgálatot teljesített, melynek egyik gyülekezetében papi működését ő maga is megkezdette. A püspökválasztás nagy felelőssé­ge ledönti az egyházkerületi korlá­tokat. Nagy többséggel választották meg. A megmaradt gyülekezetek tanintézetek bizalommal álltak melléje. A Felvidék hazatért gyü­lekezetei arcát sohase látták, de lelkét és munkáját ismerték s őt akarták vezérül. íme, a küldetés felismerése és a lelkűiét a legelső feltétel! Tetterős férfikorában, aránylag fiatalon kerül püspöki állásba, messze innen a hagyomány által megállapított korhatártól. Az em­berek megérezték, hogy az egyház­nak már most ő rá van szüksége. Sokan választották meg. Sokkal többen, mint amennyien rászavaz­tak. A tiszai egyházkerület határán túl is sok ezer hívő evangélikus és református ember imádságában vitte Isten elé ezt a püspökválasz­tást. Arra kértük az Istent, legyen ez a püspökválasztás az ö ügye. Es most nagyon sokan imádságunk meghallgatását látjuk Túróczy Zol­tán megválasztásában. Túróczy Zoltán méltó megvá­lasztásának eme külső, felemelő jeleire, ő a betöltött ígéret és a gazdag reménység embere. Nem őt magasztaljuk, hanem érte az Istent áldjuk, mikor róla néhány megállapítást teszünk. Túróczy Zoltán egészen kivéte­les ember. Kiválóan készült theoló- gus és erősen filozofikus hajlan­dóságú rendszerező elme. Nagy emberek nevelésére alkalmas kitű­nő pedagógus és tüneményesen fi­nom psychologus-mester. Gazdag életszerkezetében dominál melegen érző szíve, de felette regulátor- ként áll lelkiismerete. Mert a szív a legemberibb, a lelkiismeret a leg­istenibb életszerve az embernek. Tanultsága és eredetisége az Ige szuverénitásában találkoznak. Rej­tett benső egyéniségének és mun­kában kifelé vetülő arcának az Ige a legerősebb vonása. Az Ige emlő­jén nevelődik. Gondolkodása, mun­kája, egyházi programmjának el­gondolása, egyénisége, a politikai, a gazdasági, a szociális életben való

Next

/
Oldalképek
Tartalom