Harangszó, 1939
1939-04-30 / 18. szám
14a. HARANCS2Ö 1339. április gO. csolatban. Az esztendő kb. 60 ünnepnapja közül 14 alkalommal teljesen elnéptelenedett gyülekezetnek szól Isten hirdetett igéje, mert a gyülekezet 20 kilométeres körzetében 4 helyen tartottak vasárnapi vásárt. Két helyen 9 kilométer távolságban, ami azt jelentette, hogy még vasárnapi iskolát sem lehetett tartani, mert még a gyermekek is begyalogoltak a vásárra az ottani látványosságok miatt. A legutolsó püspöki látogatás ilyen vásári kon- kurrenciával megterhelt vasárnapra esett. A délelőtti istentisztelet teljes részvétlenség mellett folyt le, mert a vásár legyőzhetetlen vonzóerejének megtörésére a minden emberöltőben egyszer előforduló püspöki látogatás is kevésnek bizonyult. Ezen a ponton mély és igaz bűnbánatra van szükségünk. Elsősorban azoknak, akiknek hatalmában állana a vasárnapi vásártartás megszüntetése, de nem cselekszik. De nem kevesebb bűnbánatra van szüksége azoknak is, akik szükségből, vagy csupán csak a szórakozás miatt az ünnepszentelés drága alkalmait áldozzák fel. Az ünneprontás legdurvább formája a vasárnapi és ünnepnapi szórakozások különféle alkalmai. A korcsmáknak az ünnepnap valóságos szüretet jelent. Az ifjúság más napon el sem tudja képzelni báljait, táncmulatságait. Bár ezek szombat este kezdődnek, de vasárnap reggelig tartanak s a bicskák rendesen a hajnali mámoros fejek parancsára kerülnek elő gyalázatára az ünnepszentelés kötelezettsége alá vetett keresztyén- ségnek. Sajnos ezen a téren nem sok javulásra van kilátás. Gyülekezetemben istenfélő egyháztagok felpanaszolták, hogy a szombaton tartott lakodalmakról vasárnap reggel hazafelé tartó ifjúság csufolódó megjegyzéssel illeti az istentiszteletre igyekvő öregeket. Az ügy a presbitérium, majd a közgyűlés elé került. Mindkét egyházközségi testület egybehangzó határozattal megtiltotta a szombati esküvőket. Az ügy a gyakorlatban megbukott. Voltak, akik egyszerűen nem vették igénybe az egyház szolgálatát. Az esküvőt megtartották, a lakodalom vasárnap reggelig tartott, mint azelőtt. Az istentisztelet nép- telen volt nagy szomorúságára az egyház örök Urának. A vasárnapi munka, vásár és szórakozások miatt tehát az isten- tiszteleti, ünnepszentelési alkalmaknak közel a fele mutatott szomorú képet, mert teljesen népte- len vagy erősen megritkult gyülekezetnek szól az ige. Mind csak azért, mert mi emberek nem érzünk kellő bűntudatot és bűnbánatot a harmadik parancsolat bűnös áthágása miatt. Azt hiszem az egész keresztyén- ségnek oka van, hogy így fohászkodjék: Uram, adj nekünk több bűntudatot és bűnbánatot, hogy ünneprontókból Hozzád megtért ünnepszentelők lehessünk. Ámen. Kiss György. Meghívás és Küldetés. Tiírócszy Zoltán — püspöte. Túróczy Zoltánt a tiszai evangélikus egyházkerület püspöki szolgálatra meghívta. Ennél jóval előbb a szent Isten Túróczy Zoltánt, minden külön egy ház jogi aktus nélkül, püspöki szolgálatra kiküldötte és rendelte. A tiszai egyházkerület bizalmából tehát olyan ember lett jogszerint püspök, kit Isten akarata az ő egyénisége, képzettsége, lelkülete, munkája és hatása alapján már régen püspökké tett. Köszöntjük tiszteletadó szeretettel a tiszai egyházkerületet azon alkalommal, hogy saját akaratában diadalra vitte evangélikus egyházunk hatalmas, nagy tömegének akaratát is és jogi formát adott arra, hogy Isten kiválasztott szolgája püspöki szolgálatát egyházunk javára teljessé tehesse. Túróczy Zoltán püspökké választásának felemelő mozzanatai vannak. Dunántúli emberré lett, mégis boldog reménységgel hazaviszik régi egyházkerületébe, melyben nagy atyja áldott munkát végzett püspök volt, édesatyja hűséges lelkipásztori szolgálatot teljesített, melynek egyik gyülekezetében papi működését ő maga is megkezdette. A püspökválasztás nagy felelőssége ledönti az egyházkerületi korlátokat. Nagy többséggel választották meg. A megmaradt gyülekezetek tanintézetek bizalommal álltak melléje. A Felvidék hazatért gyülekezetei arcát sohase látták, de lelkét és munkáját ismerték s őt akarták vezérül. íme, a küldetés felismerése és a lelkűiét a legelső feltétel! Tetterős férfikorában, aránylag fiatalon kerül püspöki állásba, messze innen a hagyomány által megállapított korhatártól. Az emberek megérezték, hogy az egyháznak már most ő rá van szüksége. Sokan választották meg. Sokkal többen, mint amennyien rászavaztak. A tiszai egyházkerület határán túl is sok ezer hívő evangélikus és református ember imádságában vitte Isten elé ezt a püspökválasztást. Arra kértük az Istent, legyen ez a püspökválasztás az ö ügye. Es most nagyon sokan imádságunk meghallgatását látjuk Túróczy Zoltán megválasztásában. Túróczy Zoltán méltó megválasztásának eme külső, felemelő jeleire, ő a betöltött ígéret és a gazdag reménység embere. Nem őt magasztaljuk, hanem érte az Istent áldjuk, mikor róla néhány megállapítást teszünk. Túróczy Zoltán egészen kivételes ember. Kiválóan készült theoló- gus és erősen filozofikus hajlandóságú rendszerező elme. Nagy emberek nevelésére alkalmas kitűnő pedagógus és tüneményesen finom psychologus-mester. Gazdag életszerkezetében dominál melegen érző szíve, de felette regulátor- ként áll lelkiismerete. Mert a szív a legemberibb, a lelkiismeret a legistenibb életszerve az embernek. Tanultsága és eredetisége az Ige szuverénitásában találkoznak. Rejtett benső egyéniségének és munkában kifelé vetülő arcának az Ige a legerősebb vonása. Az Ige emlőjén nevelődik. Gondolkodása, munkája, egyházi programmjának elgondolása, egyénisége, a politikai, a gazdasági, a szociális életben való
