Harangszó, 1939

1939-04-30 / 18. szám

1>3§. április 30. HXR7CNGSZÜ 141. orientálódása mindig Isten igéje szerint történik. Nagy igehirde­tők között egészen elől áll, mert csak az Igét hirdeti, mindig Isten Lelke szerint hirdeti és mindig az Ige tükrében megjelenő embernek hirdeti. Nagy egyházépítők között is egészen elől áll, mert az egyház valóhelyzetét az Igén át nézi, hiá­nyait, feladatait, erőforrásait az Ige útmutatása szerint keresi. Egyházi életünk figyelmes szemlélője tudja, hogy Túróczy Zoltán már most is a betöltött ígéret embere. Mérhetetlenül so­kat adott az embereknek, a tes­tületeknek, az egyháznak abból, amit Isten rábízott. De éppen ezért jogosan lát­juk Túróczy Zoltánban a gazdag reménység emberét. Eddigi mű­ködése elárulja püspöki Prog­ramm iát. Múltja hordozza jö­vendőjét. Tudjuk róla. hogy megbecsü­li. erősíti, védi a jogi és történe­ti egyházat, de nemcsak önma­gukért, hanem hogy alkalmas eszközei legyenek a lelki egy­háznak. Személyével, munkájával bizonyára azon munkálkodik, hogy a komolv keresztyén irány­zat ne szoruljon az egyház élő folyóvizének túlsó partjára, ha­nem az egyház lényegéből fo- lyóan organikusan beletartozzék az egyház elutasíthatatlan lelki munkájába. * így kell ennek lennie, mert a meghívásban és a meghívás felett abban nyilatkozik meg a püspök isteni küldetése, hogy szolgálatát, munkaprogrammját, feladatainak meglátását, ereiét és felelősségét nem az emberektől, nem a változó korszaktól és a hullámzó eszme- áramlatoktól nyeri, hanem küldő­jétől: az örökkévaló Istentől. Túróczy Zoltánt a tiszai egyház- kerület meghívta, Isten akarata pe­dig rendelte a püspöki szolgálatra. Imádságos lélekkel köszöntjük a püspök-pásztorában gazdagon megajándékozott tiszai egyházke­rületet. Imádságos lélekkel és hálaadás­ba halkult örvendezéssel köszönt­jük Túróczy Zoltánt püspöki szol­gálata küszöbén s köszöntésünkben benne tudjuk az egyházegyetem, az egyházkerületek vezetőinek, gyülekezeteinek, népének szíve ér­zéseit. Csak ennyit mondunk: le­gyen vele az Clr kegyelme! Püspöki szolgálatának legyen értékmutatója kettős küldetésének egybefonódása s az ö erről való bizonyságtétele: egyházkerülete hívta, az élő Isten pedig rendelte az ő szolgálatára. D. Kapi Béla püspök. *** Túróczy Zoltán 1893-ban született a borsodmegyei Arnóton. Atyja Túróczy I Pál esperes-lelkész, anyja kuntapolczai Czékus Erzsébet. Nagyatyja Czékus Ist­ván rozsnyói püspök. Anyai ágon le­származottja Bauhofer György budai lelkésznek, Mária Dorottya nádorasz- szony kedves udvari papjának. A középiskolát Rozsnyón, teológiai tanulmányait Pozsonyban végezte. 1915. október 23.-án Budán szentelte lelkésszé Sehol tz Gusztáv püspök. Hosszabb időt töltött Bodelschwing bielefeldi „Bethel“ intézetében. A háború alatt Klagenfurt­ban volt katonai betegápoló. Segédlelkészi szolgálatát Komárom­ban kezdte Jánossy Lajos esperes mel­lett. Majd Ózdra került édesatyja mellé segédlelkésznek. 1917-től Arnót rendes lelkésze. 1923-ban az ózdi gyülekezet hívja meg lelkészéül. Innen 1927-ben a nagy győri gyülekezet hívja el egyhan­gúan lelkészévé. Itt szolgált 1939. ele­jéig, amikor Nyíregyházára választották meg ugyancsak egyhangúan lelkésznek. 1918-ban alapított családot, nőül vé- vén Fehér Kálmán ügyvéd és Pálffy Ilona leányát Erzsébet-Idát. öt gyermekük van, kik közül a legnagyobb fiú most tesz érettségit a soproni líceumban, a legkisebb leány pedig a győri evangéli­kus elemi iskola negyedik osztályába jár, Emlékezés Kőmíves Mihályné Zaturcsai Zathureczky Zsófiára. Gyermekkoromnak kedves emlékei fűznek e kiváló nagytekintélyű úrnőhöz. Most visszagondolok gyermekkoromra s kezdem összeszedegetni ezeket áz emlé­keket, s igyekszem főbb vonásokban megrajzolni Zathureczky Zsófia nemes alakját, hisz1 az ő életében találok még olyan momentumokat is, melyek pro­testáns kultúrtörténeti értékkel bír­nak, s lehetetlen, hogy az ő emléke az utókor számára fenn ne maradjon. Az egykori nagy győri kantor és orgonistának Zathureczky Sámuelnek volt a leánya, 1793. március 2.-án szü­letett és 95 éves korában, 1887. októ­ber 14.-én halt meg Győrött. Atyja költői hajlamokkal s nagy zenei tu­dással rendelkezett. Több szép éne­künknek ő a szerzője. Most haszná­latban levő énekes könyvünkben a 190, 191, 435, 448, 452, 537 és 585-ik énekek az ő művei. Ezek közül az 560-ik, mely így kezdődik: — Zárja bár holt testemet a föld setét boltja. — úgy volt megszerkesztve, hogv mindegyik vers két első betűjét egy­másután olvasva, az ő teljes nevét kaptuk meg. Mivel azonban több más énekünkkel együtt 1911-ben ez az ének is át lett dolgozva, így a versek kezdő első szótagjai most már nem teljesen adják vissza az ő nevét. — Gyermekkoromban Győrött a dél­előtti istentiszteletek elején, felállva mindig ezt énekeltük: — Imádandó Isten óh gyújts szent buzgóságot ben­nünk híveidben. — Ezt is Zathureczky Sámuel szerzetté. Zathureczky Zsó­fia, kinek életét ismertetni akarom, ennek a mélyen érző, vallásos lel­kületű Zathureczky családnak viruló leánya ott növekedett az evangélikus templomudvarban levő egyik lakás- ban. Történelmi időkben növekedett, abban az időben, midőn Napoleon Győr ''árosát ostromolta, s ágyúinak tovaröp- nenő golyói belefuródtak az evangéli­kus templom falába, melyek most is ott 'áthatók. A családi kör s az iskolák, me­lyeket végzett, magas műveltség birto­kába juttatták őt, különösen zenei ki- kéoeztetése volt magasfokú. Zongorázni művésziesen tudott. A jól nevelt leány hamarosan meg­találta párját, Kőmíves Mihály, gondo­lom városi hivatalnok, vette őt feleségül. Rövid ideig örülhettek egymásnak, mert a férj hamar meghalt, s Zathureczky Zsófia özvegy maradt. Gyermekei nem voltak. özvegysége éveiben serdülő lányok magasabbfokú kiképzésére iskolát alapí­tott, melyben zongorázni ő maga taní­tott, egyéb tárgyak tanítására pedig több szaktanárt alkalmazott. Ezen iskolánál dolgozott igaz lelkesedéssel mindaddig, míg elöregedésének évei be nem követ­keztek. Ezen általa alapított leánynevelő isko­lából fejlődött aztán ki , — igen nagy valószínűség szerint — a győri felső leányiskola. Mikor már pár évtized óta a nyuga­lom éveit élvezte, s körülbelül 80 éves luroczy Zoltán nyíregyházi lelkész, a^tiszal^egyházkertileWuj' püspöke.I

Next

/
Oldalképek
Tartalom