Harangszó, 1939
1939-04-16 / 16. szám
1939- április 16. Iß. szám. Alapított*: KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulaj don ős : Dunántúli Luther-8zövetség. Megjelenik minden vasárnap. 30. évfolyam. Ingyan malléklat tanóv alatt kéthatankénf a KIS HARANGSZÓ. Beolvadt lapok : 1935-ben a Jöjjetek énhozzám 1938-ban a felvidéki Luther. Erős vár a mi Istenünk, Jó fegyverünk és pajzsunk. Ha ő velünk, ki ellenünk? Az Ür a mi oltalmunkl A Harang*ló ■zerkesztö-kiadóhivatala GYŐR II., Petőfi-tér 2. Előfizetési ára: negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér, egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel 10 °/o-os kedvezmény. Amerikába egész évr® 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér. Postacsekkszámla: 30,628. Ufjászületés. Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába. János 3, 5. Ne hidd, hogy csak úgy besétálsz Isten országába! Először újjá kell születned víztől és Lélektől. Kemény és hatalmas ige ez, hogy másodszor is meg kell születnünk, azaz bűnös természetünkből a meg- igazulás állapotába kell átjutnunk, különben, sohasem mehetünk be Isten országába. A megigazulásnak ebből az állapotából születnek aztán a jócselekedetek. Erről beszél Jézus Nikodémusnak, de az nem tudja megérteni. Mint ahogy megérteni nem is lehet máskép, csak úgy, hogy valaki a Lélektől újjászületve •— megtapasztalja. Dr. Luther Márton. Hitből jön a cselekedet, Hogy éltedet betöltse; Élő, igaz hit nem lehet. Melynek nincs jó gyümölcse. Megáld és megszentel e hit, Jó Istenemmel egyesít, Szent, tiszta életet szül. Évek óta, amint beáll a tél, azonnal elindulok gyülekezetem tagjai közé. Házról-házra járva meglátogatok annyi családot, amennyi csak kifutja az időből. A cél: megismerni a hívek gondját-baját, segíteni akin lehet, a híveket pedig az ily lelkipásztori látogatások által is közelebb hozni az egyházhoz. Ezek az alkalmak azonban nemcsak az egyházra hasznosak és a híveknek áldásosak, hanem nagyszerű alkalmak a lelkipásztor számára is, hogy megismerje a maga gyülekezetét. Ha valamikor, úgy egészen bizonyosan ilyenkor lehet szert tenni érdekes és értékes tapasztalatokra a gyülekezet lelki életét illetőleg. Ezekből a tapasztalatokból szeretnék alább számokba foglalva is elmondani egynéhányat. 1. A templomlátogatásra vonatkozólag a hívek saját bemondásai alapján a következő képet kaptam. Vaktában kiragadott száz meglátogatott háznép közül rendszeresen jár templomba 42, csak néha megy el 21, egyáltalában nem jár 22, a többi 15 pedig oly eset, ahol a feleség rendesen jár a templomba, a férfi azonban sohasem megy el. Ezekből a számokból is látni, hogy messze, nagyon messze vaHivek közöli. gyünk attól az eszményi állapottól, amikor egy-egy keresztyén gyülekezet valóban az igazán hívők és szentek közössége lesz. És ami a legszomorúbb, a legnagyobb akadály éppen a gyülekezet férfi tagjai. 2. Ürvacsorázás. Száz meglátogatott család közül rendszeresen űrvacsorázik — saját bevallása szerint — 55. Tehát jóval több, mint amennyi a rendes templombaj áró. Amennyire szép és biztató ez az adat, ugyanannyira vésztjósló is lehet. Mert, hogy olyanok is űrvacsoráznak, akik a templomot következetesen elkerülik, ez arra mutat, hogy az űrvacsora a hívek szemében ma már nem a megtérő bűnös szentsége, hanem külső szertartás, ceremónia csupán, amelynek megszokásból, néhai vallásos szülei iránti kegyeletből, vagy gyermekei konfirmációja alkalmával kényszerűségből aláveti magát, nem keresve megvan-e benne az űrvacsorázás belső előfeltétele. Az ilyen lé- leknéíküli űrvacsorázás még komoly veszedelme lehet az egyháznak. 3. A Biblia. Gyülekezetünkben minden száz^hJAsUffil^ü ^Hi^an van Biblia s ctfakfy ház el an$kírb£nnél f REFORMÁTUS FŐISKOLA j boldogabb állapotot alig is lehet kívánni. Külsőre ez azt bizonyítja, hogy evangélikus egyházunk még ma is az Ige egyháza, melynek fun- dámentoma Jézus szent evangélio- ma, népünk pedig az Ige népe. Ezt a nagyon szép képet csak az rontja le, hogy 4. házi-áhítatot a száz ház közül mindössze 9 (kilencben) tartanak valamilyen formában. Mit jelent ez? Azt, hogy a Biblia a legtöbb evangélikus házban már csak szobadísz. Nem az élet zsinórmértéke, melyhez szabnák minden egyes napnak az életét, hanem szobadísz csupán, olyan mint a virágos pohár a sublóton vagy a sok szép cifra tányér a falon. Büszkék rá, becsben tartják, vigyáznak is reá, csak éppen nem használják, legfeljebb nagyon ünnepélyes alkalmakkor veszik elő. Nem jól van ez így. A Biblia az élet könyve. Élet könyvévé valósággal azonban csak úgy lehet, ha híveink naponként forgatják s újra megtartják mindennapi vagy legalább is minden vasárnap délutáni házi áhítataikat. Annál is inkább meg kell ezt tenni, mert hiszen a Bibliával való otthoni foglalkozás elmaradása az oka a gyülekezeteink ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS KÉPES NÉPLAP.
