Harangszó, 1939
1939-04-16 / 16. szám
124. HARANGSZÓ 1939. április lé. életében mutatkozó minden rossznak. Mivel a Biblia nem gyűjti ösz- sze vasárnap délutánonként a családot, azért szóródnak szét annak tagjai. Azért töltik a férfiak az időt sok vidéken a kocsmában, a nők az üres emberszapulással, s azért fut az ifjúság az üres, léha szórakozások után. A Biblia hivatott arra, hogy egybetartsa az evangélikus családot, de ezt csak úgy teheti meg, ha mi hajlandók vagyunk kö- réje gyülekezni. 5. Egyházi sajtónk. Ugyanezen szóbanforgó száz ház közül mindössze tizenkettőben járatnak evangélikus egyházi lapot. Ez magában véve is kevés, még kevesebb azonban, ha tudjuk, hogy ezek jórésze is éppen csak a látogatás alkalmával a lelkész felhívására rendelte meg a lapöt, addig nem olvasott. Ez a nem-olvasás az oka egyháztagjaink sokszor szomorúan tapasztalható ingatagságának, hitbeli dolgokban való bizonytalanságának. Egy-egy gyülekezet tagjai csak magukban élnek, elszigetelve másoktól s mivel nem tudják, hogy velük együtt, sőt értük is szerte az országban sok más, náluknál erősebb evangélikus gyülekezet harcol, azért lassan az árvaság, a gyöngeség érzése lesz úrrá felettük. 6. Konfirmációi oktatásban a legtöbb egyháztag részesült. A konfirmációt mégis sokan bár szép, de alapjában véve fölösleges külsőségnek tartják s nem is sejtik, hogy micsoda egyházfenntartó erőt képvisel. Erre vonatkozólag csak egyetlen'legfrisebb tapasztalat. Az egyik, az anyagyülekezettől 25 km. távolságban fekvő szórványban teljesén elszigetelten él egy Bácskából ideszakadt evangélikus család. A letelepésüket követő első esztendők annyira lekötötték a szülők minden figyelmét, hogy az akkor fölserdült két fiúk lelki nevelésével nem bírtak törődni. A két fiú így konfirmáció nélkül nőtt fel. Az utánuk következő két leánygyermek dolgát azonban már nem hagyták ily könnyen a szülők, hanem azokat konfirmáció idején behozták az anyagyülekezetbe, ahol néhány hetet töltöttek és szépen, annak rendje szerint meg is -konfirmáltak. Azóta sok esztendő telt el. Ügy a fiúk, mint a leányok családot alapítottak s amikor most pár hét előtt ott kint a szórványban meglátogattam őket, a következő nagyon jellemző és tanulságos felfedezésre jutottam. Mindkét szóbanforgó evangélikus fiú római katolikus leányt vett feleségül s mindkét evangélikus leány római katolikus férfihez ment nőül. De míg a konfirmáció nélkül felnőtt mindkét fiú egyházunk kárára adott reverzálist, addig mindkét — megkonfirmált — leány egyházunk javára vett férjétől reverzálist. Ez a négy gyermek teljesen azonos körülmények között nőtt fel. Ugyanazok voltak a szülők, ugyanaz volt az otthon, egyformán szórványban éltek mindnégyen, a különbség csak annyi a sorsukban, hogy a fiúknál elmaradt, a lányoknál pedig megtörtént a konfirmálás. Nyilvánvalóan a konfirmáció volt az, mely a két női szórványleiket nemcsak megtartotta, hanem egyenesen egyházunk hódító katonájává tette. Tanulság? Hívek! Amit egyházatok kínál és ajánl, amellett ne menjetek el közönyösen s ne mondjátok azt fölöslegesnek, hanem fogadjátok el és tegyétek meg, mert csak így építhetitek Isten országát s a magatok boldogságát. Dedinszky Gyula. Vönöck. Kiss Gyula vönöcki lelkész április 15.-én utazik Németországba. A lipcsei egyetemen folytatja tanulmányait, előreláthatólag egy évig lesz távol gyülekezetétől. A fekete határ mentén ___ S zínmű három felvonásban. — Irta: dr. Schlitt Gyula. 12 SZÍNVÁLTOZÁS. Szin: Szalon Marusánéknál. 1. JELENET. (Mimi és Rodescu jönnek az ebédlőből.) Rodescu: Jól esik kicsit szellőzni. Mimi: Én fázom. Minden oly hideg itt. Idegenül érzem magam. Rodescu: Jelentkeznek a bogaraid. Sógornőd vendége vagy, hogy lehetsz idegen? Mimi: Sógornőmet egész este se láttam. Rodescu: Mire szükség lesz rá, itt lesz. Légy nyugodt. Neki is bogarai vannak, csak más színűek. Mimi: Különös szokásokkal kell itt megbarátkozni. A házi kisasszony, a menyasszony nem vesz részt a vacsorán. Mégis csak furcsa. Rodescu: Ennyi izgalom után, nem csodálom, ha kissé visszavonult s pihen. A délután eseményei megviselték. Mimi: Nem mondom, van itt minden. Kényelem, fejedelmi ellátás. Csak közvetlenség hiányzik. Nincs itt semmi őszinteség. Mindenki suttog, bújik. Folyton borsódzik a hátam. Rodescu: Rémképeket látsz. Mimi: Marusánnak sincs nyugsága. Gyanúsan ideges. Rodescu: Van miért! Állásáról van szó, meg Zsuzsi jövőjétől. Ne csodáld, ha ideges. Bodó nehéz eset. Mimi: Ha erről a Bodóról hallok, mindig a földet érzem mozogni a lábam alatt s szeretnék nem itt lenni. 2. JELENET. Marusán: (Jön hátulról.) Az ember bele tudna bolondulni. Rodescu: Mi hír? Mimi: Bodóról...? jVjegbpcsátanak? (El.) 3. JELENET. Marusán: Tudjuk pontosan, hol van, mit csinál és még semmi eredmény. Rodescu: Nem kell a dolgot elsietni. Csinálják inkább lassan, de sikerüljön. Az ilyen minden hájjal megkent csirkefogót, feltűnés nélkül kézrekeríteni körültekintést igényel. Marusán: Ha nyakán látom már a hurkot, akkor se tudom még elhinni, hogy megszabadulok tőle. Nem, ezt nem fogom megérni. Rodescu: Ezt bízza rám. Megszabadul tőle. Nekem se kellemes ez az alak. Marusán: Folyton a hátamon érzem. Rodescu: Lelökjük onnan, após uram. Lelökjük. (Jön Marusánné.) Áh, nagyságos asszonyom! 4. JELENET. Marusánné: A fekete után nézek. Talán ide hozom a szalonba. Rodescu: Nagyszerű. Bent úgyis pukkasztó meleg van. Marusánné: Addig azért menjenek az ebédlőbe. Várják az urakat. Marusán: Teremtsd elő azt a Zsuzsit, most már igazán kipihenhette magát. Gyuri se jött még haza. össze-vissza megy itt minden. Rodescu: Semmi baj. A maga idejére minden rendben lesz, csak nyugalom. Marusánné: Zsuzsi oly boldog s úgy sajnálom szegényt. A szobájába zárkózott. Rodescu: Ja, a nagy pillanat előtt szeretnek egyedül lenni a lányok. Szeretik olyankor a magába mélyedő magányt. Csak hagyják Zsuzsit majd előjön. Kezét csókolom. (El Ma- rusánnal.) 5. JELENET. Marusánné: Mégis beszólok hozzá. (Zörget Zsuzsi szobája ajtaján.) Zsuzsii Zsuzsi: (Jön hátulról.) Itt vagyok, anyám.
