Harangszó, 1938
1938-03-20 / 12. szám
9Ö HARANGSZÓ 1938. március 2Ö. ben ezért vette magára a mi testünket, hogy most az úrvacsorában mi az ő testét vehessük. Azért öltözte fel a mi halandó természetünket, hogy most meg minket öltöztessen fel az ő halhatatlanságába. „Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az én bennem lakozik és én is abban.“ „Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, örök élete van annak és én feltámasztom azt az utolsó napon.“ (János 6:56, 54.) A feltámadott Ür a mi testvérünk lett! Jézus él, vele együtt én is élek. Halleluja! Hallod a húsvéti harangok zengését? Halál, hol a te fullánkod? koporsó, hol a te diadalmad? A halál fullánkja a bűn, — de az én bűneimet megbocsátja Isten a Krisztusért és feltámaszt örök életre. Erről ad bizonyosságot az úrvacsora! íme, azt jelenti ez, hogy: tiérettetek! 'Mérettetek: ez a leghatalmasabb és mindenre elégséges vigasztalás. Azért a kísértés és csüggedés óráiban ezzel erősítsed magad. Ha Krisztus magát adta érettem, — adja nekem ma is az úrvacsorában, — mire van akkor még szükségem? Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk? Azért, hogy ha vádol minket a szív, örvendezzünk, hogy nagyobb Isten a mi szívünknél. KövetKczo cikkünk cime: Az úrvacsora vételei ól. Az evangélikus és református testvéregyház még 1935-ben közös határozatot hozott az őket közösen érdeklő reverzális és áttérés ügyében. Íme a két határozat. Az egyetemes evangélikus közgyűlés — attól a testvéri viszonytól vezéreltetve, amely a magyarországi ágostai hitvallású evangélikus egyházat a magyarországi református egyházzal évszázadok óta egybefűzi s átérezve és felismerve azt, hogy ennek a testvéri viszonynak zavartalan fenntartása mind a kél testvéregyházra feltétlenül kívánatos, sőt szükséges — felhívja a leikészeket arra, hogy tartózkodjanak a református egyháztagoknak az ágostai hitvallású evangélikus vallásra való áttérésre, valamint az ágostai hitvallású evangélikus és református vailásu vegyes pároknak a gyermekek evangélikus vallásban nevelését tartalmazó megegyezésre rábeszéléstől s általában attól, hogy ily jegyespároknak elhatározására bármi módon befolyást gyakoroljanak Kívánatosnak mondja ki az egyetemes közgyűlés azt is, hogy áttérni kívánó református egyháztagnak e szándékáról az evangélikus lelkész az evangélikus egyházba való felvétel előtt az illetékes református lelkészt értesítse. Ez a határozat azonban nem érinti az egyházi törvényeknek az egyházi tisztviselők házasságára vonatkozó rendelkezéseit s a lelkészeknek azt a köte- lezettségét, hogy e rendelkezések megtartására a házasuló egyházi tisztviselőket figyelmeztessék. Ezt a határozatot az egyetemes közgyűlés a magyarországi református testvéregyház egyetemes konventjével egyetértésben hozta. * Az egyetemes református konvent — attól a testvéri viszonytól vezéreltetve amely a magyarországi református egyházat a magyarországi ágostai hitvalr lásu evangélikus egyházzal évszázadok óta egybefűzi s átérezve és felismerve azt, hogy ennek a testvéri viszonynak zavartalan fenntartása mind a két egyházra feltétlenül kívánatos, sőt szükséges — felhívja a lelkészeket arra, hogy tartózkodjanak az ágostai hitvallású evangélikus egyháztagoknak a református vallásra való áttérésre, valamint a református és ágostai hitvallású evangélikus vailásu vegyes pároknak a gyermekek református vallásban nevelését tartalmazó megegyezésre rábeszéléstől s általában attól, hogy ily vegyespároknak elhatározására bármily módon befolyást gyakoroljanak. Kívánatosnak mondja ki az egyetemes konvent azt is, hogy áttérni kívánó ágostai hitvallású evangélikus egyháztagnak e szándékáról a református lelkész a református egyházba való felvétel előtt az illetékes ágostai hitvallású evangélikus lelkészt értesítse. Ez á határozat azonban nem érinti az egyházi törvényeknek az egyházi tisztviselők házasságára vonatkozó rendelkezéseit s a lelkészeknek azt a kötelezettségét, hogy e rendelkezések megtartására a házasuló egyházi tisztviselőket figyelmeztessék. Ezt a határozatot az egyetemes konvent az ágostai hitvallású evangélikus testvéregyház közgyűlésével egyetértésben hozta. A fenti határozat abból a történelmi testvériségből született, amely az evangélikus és a református egyházat évszázadok óta összekapcsolta. Ez a kapcsolat A bűn zsoldja a halai. Irta: Szende Ernő. 11 Déltájban az orvos bekopogtatott Horváth Sándor lelkésznél. A lelkészt fenn találta. Karosszékben ült s egy könyvet tartott a kezében. A feje be volt kötve. Élénk örömmel fogadta az orvost. — Isten hozta doktor úr! Az orvos kezet fogott. — ürömmel látom, hogy fent van. Hogy van a feje? — Egészen jól. Kissé ugyan nehéz. Különben jól vagyok. — Megnézem a sebet. Levette a kötést s pár pillanat alatt készen volt a vizsgálattal. — Egészen szép a seb. S most látom, sokkal kisebb, mint tegnap néztem. Megvallom, kissé aggódtam, de most teljesen megnyugszom. Pár nap múlva beforr. A temetést elvégzi nagy- tiszteletti úr? Vagy mást kérjünk fel? — Elvégzem én. Igaz, bekötött fejjel mehetek. De talán nem lesz baj. — Sőt. Jó lesz az a bekötött fej. Hadd lássa a merénylő, hogy terve csak félig sikerült. A lelkész elcsodálkozott. — Hogy-hogy? Doktor úr tudja, ki volt az illető? — Bizonyosat nem tudok. De gyanítom. — Kire gyanakszik? — Megbocsát nagytiszteletű uram, ha ma még nevet nem mondok. De ígérem, holnap beszélni fogok. — Miért holnap? — Bizonyos tervet kell keresztül vinnem s erre felkérem nagytiszteletű urat is, hogy legyen a segítségemre. Számíthatok rá? — Hogyne. Kész örömmel. — Úgy arra kérem, legyen készen holnap tizenegyre. Autóval fogok ideérkezni s magammal viszem. — Különös terve lehet doktor úr. — Különösnek elég különös. De Istennek tetsző lesz s ezért kérem a közreműködését. — Istennek tetsző dologban mindig benne vagyok! — Helyes. Úgy hát holnap a jelzett időben itt leszek. — Várni fogom. De igaz, miféle írások lehettek abban a tárcában? — Fogalmam sincs róla. De nem aggaszt a dolog, ha el is vesztek. Ártani nekünk nem tudnak vele. Viszont, valami nagy előnye annak sem lesz belőle, aki eltulajdonította. A lelkész megcsóválta a fejét. — Rejtélyekben beszél doktor úr. Az orvos felállt. — Bocsásson meg. Ha Isten is úgy akarja, mindent feltárok. S amit eddig én tudok, azt tudni fogja ön is. S most megyek. A viszontlátásra holnap éjjel. — Várni fogom. — Kezet fogtak s az orvos elment. * Dénes az esti nyolcórás vonattal megérkezett. Azonnal vacsorához ült, mikor végzett, meghagyta, hogy senki ne zavarja, egyedül akar maradni. Hivatta Pétert. Péter belépett. Titokzatos arccal nézett Dénesre. Hát megtörtént. Az öreg úr meghalt. — Hallottam már Pesten. — Pesten? Hogy került oda a hír? Dénes kissé megzavarodott. — Hát... izé ... táviratilag érdeklődtem. Péter bólintott — Ahá. Már értem. Hát így tudta meg. — Igen úgy. Hát hogy is történt?
