Harangszó, 1938

Kis harangszó

?. évfolyam. 1938. október 30. 17. »iám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: I EVANGÉLIKUS Győr, Petőfi-tér 2. rvPDMPiri ad Postatakarékpénzt. csekkszámla 30.526. UYiiKMcKLAP Megjelenik a tanév alatt kéthetenként. Előfizetési ára egész évre 80 fillér. Mózes, az Isten embere. 4. A. pásztor. II. Mózes 2:21—3:1. Már múltkor olvastuk a Szentírás­ban, hogy mene­dékhelyre került Mózes. Sőt az is bizonyos, hogy nagyon jó sora volt Jetrónál. Még családjába is befogadta őt a midián főpap. Jövevény volt idegen földön, és mégis otthon érezhette magát. Talán így is lett volna jó neki magának egész életében. Ámde Istennek egészen más tervei van­nak, mint az em­bernek. Mózes pásztor volt. Sokat meg­tanult azalatt az idő alatt, míg a nyáját terelgette sokszor úttalan utakon. Bizonyosan még vadállatokkal is kellett küzde­nie, hogy megvédje és kiszabadítsa báránykáit. Ez volt ám az igazi is­kola, ahol az élet küzdelmeit tanul­ta meg. De azért jól ment sora. Mi történhetett ezalatt az ő né­pével. Vájjon er­re nem gondolt Mózes? Isten, lám, sokat gon­dolt az Ő népée.r Ezért hagyta Mózest a pusztai pásztorkodásban, liogy ott a nem­zete pásztoro­lására készül­jön fel. Isten va­lóra akarta vál­tani ígéretét, melyet szövet­ségben pecsételt meg, hogy az 0 népében fog megáldatni egy­kor a világ min­den nemzetsége, amikor majd el­jön az igazi pásztor: a pásztorok pásztora, az Ür Jézus Krisztus. Ezért kellett Mózesnek is pásztornak lennie. Mózes, a pásztor.

Next

/
Oldalképek
Tartalom