Harangszó, 1938

Kis harangszó

1938. október 30. KIS HARANGSZÓ 66 oldal. Október 30. Bibliavasárnap. A Biblia a legfőbb pásztor hangja, szava hű, de sokszor tévelygő, az Ő saját, de sokszor veszedelembe is jutó nyájához, tihozzátok is. Október 31. A lutheri reformáció napja. Luther, hű pásztorának, a Jézus Krisztusnak követője, Keresz­telő Jánossal hűségesen mutat a nyitott Bibliából az egyetlen pász­torra, aki mégis bárány volt: Íme, az Istennek ama báránya, aki elve­szi a világ bűneit..., a te bűnei­det is. Innen értjük meg Mózes külde­tését és ezért adunk őérette is há­lát Istennek. KIS PAJTÁSOK ZE Kis pajtások zengjen a dal indulóra, Katonásan lépjünk, ha majd üt az óra. Merre járunk erdő, mező visszhangozza: Édes hazánk, magyar hazánk nagy [lesz újra! NGJEN ,4 DAL . . . Ajkunkon magyar dal cseng indulóra, Szóljon mintha minden hangnak lelke volna Szellő szárnyon járja be a hegyet, rónát.. Zengje el a kispajtások riadóját. Eöry Dénes bácsi. Útleírás. (Dévényül Giurgiuig a Dunán Meller X -el.) Irta: Fazekas József ev. elemi iskola VIII. o. és Fazekas Sándor ev. elemi VII. o. tanuló Győr. 1937. szeptember 15.-ével kezdeni le­írásomat a népviseletről, egyes törté­nelmi dolgokról, amiket láttam és ta­pasztaltam. Dévény. (Devin). Dévény a régi ma­gyar határon. A Morva folyó torkola­tánál emelkedik a szikla hegysarok, me­lyen a régi Dévény vára terült el. A vár már teljesen romokban hever. Egyedül Árpád emlékszobrának talapzata van még meg. Ezt a szobrot a csehek meg­szálláskor ledöntötték, amelynek ledön­tött kisebb részeit csak alacsony víz­álláskor lehet a Duna medrében meg­látni. Az itt hallottakat, a népmesét le­írom: Dévény vára a magyarok bejöve­tele előtt Szvatopluk egyik rokonának, Devin asszonynak parancsnoksága alatt állt, akiről a vár nevét is kapta. De vi­téz őseink a várat elfoglalták. Devint, a vár kapitányát elhurcolták, s ekkor keresztelték át a várat Dévényre, amely­nek — sajnos — újabban ismét Devin a neve. Árpádot azért gyűlölték a cse­hek, mivel csellel foglalta el a várat. Ezért szobrát ledöntötték. (A milleneu- mi emléket.) Tovább haladva a Dunán, 20 km-re elérjük Pozsonyt. Pozsony. (Bratiszlava.) 16.-án. Po­zsony régi történelmi nevezetességű vá­ros. Itt volt hajdan Mária Terézia ide­jében 1741. szept. 11-én a híres pozsonyi országgyűlés (életünket és vérünkét) a várban. A vár romjai még ma is meg­vannak. 15-én volt annyi időm, hogy megszemlélhettem közelről a fellegvá­rat. Ma cseh katonaság őrzi, ahova be­menni csak 1 Kc-ért lehet, ami a mi pénzünkben 19 fill.-nek felel meg. A fel­legvár egy óriási négyszögalakú épület. A négy sarkán megvannak a nagy bás­tyatornyok A várfalakon a lőrések' még megvannak, ahol vitéz őseink a várat védték. Az egyik lőrés mellett szakítot­tam ezt a pár levelet, amit a lapok közé tettem. Érdekesek a vár bástyatornyai, nem egyformák; a legnagyobbik a nyu­gati, ebben őrizték a koronát. A másik három különböző nagyságú. Nagyon sok emlékvésést lehet látni a kősziklákban, téglában, falakban, ahol 13-as honvédeink neveiket örökítették, pl. Kovács tizedes, Szatmári szakasz­vezető, Kis Gáspár és még sok egyéb kezdőbetűk. Továbbá van még a váriján mind a négy sarkon egy-egy régimintá­jú kőágyú, amely hirdeti a várnak régi dicsőségét. A népviselet az a városban, mint ná­lunk, csak a vidéki tótok viselete ér­dekes, hasonlít a sokác viselethez. A la­kosság egyharmad része ma is magya­rul beszél, a többi szlovák és német.

Next

/
Oldalképek
Tartalom