Harangszó, 1938
1938-11-27 / 48. szám
29. évfolyam, 1938. öiovember*27. 48. szám, Alapította: KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonoa: dunántúli Luth«r-8z8v8t«éj. Magjaltnik mlndan vasárnap. ingyan malliklat tané» alatt téthatinként a KIS HARANQSZÓ. 1935-ben beolvadt lap a Jöjjetek ónhozzám. Postacsekkszáinla: 30.526. ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS NÉPLAP. Erős vár a mi Istenünk, jó fegyverünk és pajzsunk. Ha 6 velünk, ki ellenünk? Az Or a ml oltalmunkl A Haranfaaó ■xerkeaztö-kíadóhivatala GYŐR II., Petőfi-tér 2. Előfizetési ára: negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér, egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel 10 °/o-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér. Itt az ádveni — Készüljelek! Jön a király Örülj nagyon, Sionnak leánya; örvendezz Jeruzsálem leánya! Imé, jön néked a te királyod; igaz és szabadító ö; szegény és szamárháton ülő, azaz nőstényszamárnak vemhén. Zakariás 9, 9. Valóban Király, de szegény, — nincstelen. Éppenséggel nincs királyi ábrázatja, ha csak a földi királyok külső pompáját keresed rajta. Pompát, várat, házat, pénzt és jószágot a földi királyoknak engedi át. Ám egyenek, igyanak, öltözködjenek és építsenek fényűzőbben, mint egyebek. Ahoz úgysem értenek, amit ez a koldus-király tud. Krisztus segít; nemcsak egy bűn ellen, hanem minden én bűnöm ellen, nem is csak az én bűnöm ellen, hanem az egész világ bűne ellen. Azért jön, hogy elvegye, — nemcsak a betegséget, de a halált is, nemcsak az enyémet, hanem az egész világét. Mindezt azért mondja a próféta Sión leányának, hogy meg ne botránkozzék a Király nyomorúságos jövetelén s csukott szemmel, nyitott füllel ne a szegényes bevonulásra nézzen, hanem hallgásson, hallja meg azt, amit erről a koldus-királyról hirdetnek. Mert látni csak a szegénységet lehet, — hogy nyeregtelen szamáron sarkantyú nélkül úgy vonul be, mint egy koldus. De hogy magára veszi bűneinket, megfojtja a halált s szentséget, üdvösséget, — örök életet ád, azt látni nem lehet. Ezt tehát hallani és hinni kell. Óh miként fogadjalak, Világ Megváltója Méltókép mint áldjalak, Lelkem megtartója! Óh Jézus, gyújtsd szivemben Te szövétnekedet, Hogy érthessem mindenben Te szent tetszésédet. Dr. Luther Márton. ••• Szemelvény a „Jer, örvendjünk keresztyének!" című október elején megjelent áhítatossági könyvből. Ünnepi Usenet az anyaország evangélikusaihoz! Mikor húsz évvel az előtt édes hazánk, Magyarország testéről leszakítottak, az árvaság, az elha- gyatottság szomorú sorsa jutott itt mindnyájunknak osztályrészül. Nem kérdeztek meg, hanem csak intézkedtek rólunk. Evangélikus egyházunk önkormányzatát felfüggesztették. Ha az új viszonyok közt élni akartunk, akkor szemébe kellett néznünk a megpróbáltatásoknak, szívós küzdelemmel, tűrhetetlen akaraterővel, szóval és tollal kellett kiverekednünk azokat a lehetőségeket, melyek közt biztosíthattuk hitünket s a magyar evangélikusok jövőjét. Az Isten kegyelmébe vetett hitünk nem engedett kétségbe esni. ő volt az erősségünk. Útjait kifúrkészhetetlennek láttuk, de hittük, hogy csak próbál és nem hagy el. Az Ő szent akaratából kellett járnunk a pusztában való buj- dosás útját. De tudtuk, hogy nincs olyan sötét éjszaka, amelyre nem következik napkelte s a bujdosás- nak is egyszer vége lesz. De azt is tudtuk, hogy a határokon túl testvéreink gondolnak reánk s buzgó imádság epedez százezrek ajakán. A szabadulás órája megjött s első szavunk a köszönet és hálaadás az Isten jóságáért. Lelkünket az az érzés tölti be, amiről a 126. zsoltár énekel: Mikor visszahozta az Ur Sionnak foglyait, olyanok voltunk, mint az álmodok. Akkor megtelt a szánk nevetésssel, nyelvünk pedig vigadozással. Akkor így szóltunk: Hatalmasan cselekedett velünk az Ür, azért örvendezünk. s'vT ( REFORMÁTUS FŐISKOLA örömmel térünk vissza testvéreinkhez, kiktől elszakítottak. Tudjuk, hogy szeretettel fogadnak. Szeretetet viszünk és szeretetet kapunk. Olyan értéket, mely drágább az aranynál és aminek nem lehet és nem szabad elértéktelenednie. Adja Isten, hogy ez a szeretet őszinte, igaz és maradandó legyen. Messze világítson és a távolba is szórja melengető sugárait, hogy azok a testvérek is, akiket még határok választanak el egymástól, ettől a szeretettől űzve, ettől a szeretettől várva, baráti kezet nyújtsanak egymásnak és mielőbb egymásra találjanak. Somorja, 1938. november 15. Lie. Fizély Ödön } A P yV evangélikus lelkész,
