Harangszó, 1938
1938-11-13 / 46. szám
29. évfolyam. 1938. november 13. 46. szám. Alapított*: KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonol: Dunántúli Luth«r-8z6vitaég. Magjelenik minden vasárnap. ingyin mtlléklat tané* alatt téthatanként a KIS HARANOSZÓ. 1935-ben beolvadt lap a Jöjjetek énhozzám. P08tac8ekkszámla: 30.526. ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS NÉPLAP. Erős vár a mi Istenünk, jó fegyverünk és pajzsunk. Ha 6 velünk, ki ellenünk? Az Or a ml oltalmunkl A Haranfuó uerkeutA-kiadóhivatala GYŐR II., Petőfi-tór 2. Előfizetési ára: negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 4() fillér, egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel 10 %-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér. Felvidéki evangélikus testvéreink: Isten ßoszott benneteket! ! A szentek szükségeire adakozók legyetek; a vendégszeretetet gyakoroljátok. Római levél 12, 13. Mi éppen fordítva cselekszünk! Napról-napra azt kívánjuk, hogy a szentek segítsenek szükségünkben, holott Pál apostol arra buzdít, hogy mi segítsük a szenteket szükségükben. Az apostol azért említi a szentek szükségét, hogy annál jobban felgerjessze a keresztyének adakozó készségét. Megmutatja az igazi szenteket, akik szükségben nyomorognak. Szegény, elhagyott, éhező, mezítelen, fogoly, megöldökölt emberek, akik mindenek segítségére rászorulnak, mert magukon segíteni nem tudnak. Azonfelül a világ istentelen gonosztevőnek tartja őket, akik minden bajukat megérdemlik. Krisztus Urunk is ilyen szentekre mondja majd az ítélet napon: „ ... amennyiben megcselekedtétek eggyel ez én legkisebb atyámfiai közül, énvelem cselekedtétek meg.“ Akkor a „nagy“ szentek szégyenkezve állnak majd meg ezek előtt a szentek előtt, akiket életükben lenéztek. „A vendégszeretetet gyakoroljátok!" A szentek szükségeit tehát nemcsak szóval kell felvenni, hanem tettel is. Vendégszeretetünkbe kell őket fogadnunk, ha rászorulnak. Ebben benne van minden egyéb testi szükséglet is: az éhezők táplálása, a szomjúhozók megenyhítése, a mezítelenek felruházása. Dr. Luther Márton. E világi jókban Akinek van bősége S nem könyörül azon, Kinek nagy a szüksége, Az rosszakarója Felebarátjának S megrontója az Ür Szent akaratjának. Szemelvény a „Jer, örvendjünk keresztyének/" című október elején megjelent áhitatossági könyvből. Tovább, íovábbü Húsz év után végre örömünnepe lett a magyarnak. Minden harangunk megkondult, minden szív feldobogott. Mámoros örömben ölelkezett össze a szétszakított1 magyarság újra egyesült két része. Ámde nekünk tovább kell menni az ünneplésnél. Mert vár a munka és temérdek kötelesség. A hazatérő Felvidék nekünk nemcsak öröm, hanem súlyos elkötelezés is. A hazatérő testvéreket segítenünk kell, mert rászorulnak és tanulnunk kell tőlük, mert sokat tanulhatunk. Húsz év tervszerű rablógazdálkodása fosztogatta őket. Nem gazdag rokonként, hanem szegény atyafiként jönnek haza. Segítenünk kell őket. Ezt a célt szolgálja az az áldott mozgalom, amelyet „magyar a magyarért“ név alatt kormányzónk hitvese indított el s amelynek gyűjtő-munkája ezekben a napokban folyik. Nem lehet magyar szív, amely ez elől elzárkózik. Tanulhatunk is majd tőlük, őket húsz év szenvedése testvéri, egységbe kovácsolta. Cím, rang, állás, felekezet, politikai pártállás nem szaggatja őket ezerfelé. Azután velük együtt tovább kell folytatnunk Magyarország újjáépítését. A magyar országzászlók most felszaladtak a félárbócról. Fennen hirdetik, hogy a letépett tagok egyrésze hazatért. De néhány nap múlva zászlóink visszaereszkednek gyászoló félárbócra, hirdetvén, hogy négy millió magyar testvér és sok-sok drága magyar föld még rabságban van. Ezekért tovább kell imádkoznunk, dolgoznunk bízó hittel. Azért hát, magyar testvér! Csak engedd át- ömleni szíveden a boldog öröm forró tengerét. De azután fel imádkozó, bízó, új munkára! Tovább!! Tovább!!!
