Harangszó, 1938
1938-10-30 / 44. szám
346. HARANGSZÓ 1938. október 30. Nem elég Luthert csupán emlegetni. Vannak evangélikusok, akiknek vallásossága üres melldöngetés. Nem elég csupán Lutherról olvasni. Külső életkörülményeinek ismerete magában még kevés. Olvasni kell magát Luthert. Egyszerű, mély evangéliomi igehirdetéseit. így vérünkké válik az evangélikus egyház tiszta tanítása. A „Jer, örvendjünk keresztyének!“ című most megjelent Luther- könyv az esztendő minden napján a nagy reformátor igehirdetéséből közöl egy-egy oldalas rövid részt. Éppen ezért a könyv kiválóan alkalmas mindennapi áhítatra. A 440 oldalas díszes könyv 5 pengőért kapható a Harangszó ki- adóhivatalában. OKTÓBER 31 Dicső ünnep a mai nap Minden protestánsnak, Mert felnyílott poros lapja A szent bibliának. A középkor sötétjének Luther véget vetett; . Mikor kezeibe vette A leláncolt könyvet. — Ferdült vallás, hitsötétség Uralta a lelket, Nem Krisztus, csak „helytartója" Vezette a népet. Hit nem kellett; csak követni Vakon, amit mondott, Melyre felhasznált sok kalmár Szerzetes barátot. — Ezek pénzért s dicsőségért Mindent elkövettek Hogy sötétben tartsák útját A jézusi hitnek. Nem tudja a hívő lélek Melyik a való, Mivel üdvössége körül Sok volt a csaló! Ezek közt a leghirhedtebb: Tetzel dömés barát, Aki azzal rázogatta A pápai ládát: Hogy akinek pénze abban Hallhatóan megcseng Annak lelke majd egykoron Fent a mennyekben lengf Ezt nem tűrte doktor Luther! S kitéve iratát Templomának ajtajára, Megkezdte a vitát! Hirdette hogy bárkivel is Küzd Krisztus hitéért. Amelyet megvásárolni Nem engedhet pénzért! > lm Luther az igénytelen így lett dicső s elszánt; Aki Krisztus szent hitéért Feláldozta magát. Oda állott vezetőnek Vész s halállal szembe: Hogy megismerje az utat Krisztus igaz népe. — Luther mondja: vak volt a nép, Mert tévhitben éltek, Égi hazát, üdvösséget Csak pénzért reméltek. Azt látták, hogy körülöttük Fény s káprázat minden, Melyben hiába keresték;... Krisztus sehol nincsen! Ámde Luther vissza adta A szemeknek fényét S káprázatból a valóhoz Vezette el népét. Hirdette az igazságot És a szeretetet, Melyekért az Üdvözítő A keresztfán vérzett. Ezért dicső nap ez nekünk, Mert Jézus Vezérünk! Nincs szükségünk semmiféle Helytartóra nékünk! Mert ha a Krisztust követjük, És szent tanítását; Tudjuk, hogy elnyerjük egykor Az égi koronát. — Szelényi Endre. Gyónás és gyóntatás. Nagypéntek felé járt az idő. A böjti istentiszteletek megsokasodott szolgá- latterhe nyomta a fejemet. Szédelegtem a gondtól, mikor rágondoltam a nagyhéten mindennap tartandó esti istentiszteletre. Hogyan bírjuk majd? ... és ami a legnehezebb, mit tudok Nagypénteken mondani a nemesdömölki templomot roskadásig megtöltő 1800—1900 főnyi sóvárgó léleknek. Jaj Istenem, de nehéz lesz: ezer gyónó szokott lenni, este megint istentisztelet, azután Husvét... nem lehet ezt kibírni! A papfáradság ördöge ült a nyakamba és a gondolat- talanság réme fojtogatta a torkomat: Nem tudok semmitsem mondani! Az ablakom alatt aktatáskás fiatalember elsuhanó képe előre ingerel: ha Valami ügynökféle, ki fogom dobni irgalmatlanul! Éppen jó hangulatban talál!— Az alak már kopogtat. Keményen dobom feléje a szót: Igen! Tessék! Mikor bejön és szerényen köszön, nem fogok vele kezet: mit tudom én, hogy mit akar a nyakamba sózni? Széket sem mutatok néki, mert akkor nem tudok megszabadulni tőle. — A fiatalember — lehet úgy 23—25 éves — szépen megszólal: „Bocsánat, — Nagytiszteletű Ür — hogy zavarom, de azért jöttem: szeretnék űrvacsorát venni!“ — Az előre beállított mérgem erre alaposan elpárolog. Szelíden megkérdezem: „Honnét való, mert nem emlékszem, hogy láttam volna a mi templomunkban?!“ Megsimerkedünk, hellyel kínálom... s elmondja, hogy messze szórványból jött, Zala-megye legsötétebb zugából. Rajta kívül ketten vannak még evangélikusok, de — sajnos — azok ránk nézve elvesztek. Mikor ezt elmondja könnyes a szeme és keserű a hangja. Azután panaszkodik, hogy hat éve dolgozik Zalában, jegyzői irodákban. Mindig odahelyezik, ahol „restancia*1 van, amikor rendbehozta a községet és választásra kerül a sor: mehet, nem kell, mert közben feltűnik a plébánosnak, hogy nem jár misére. Számonkéri és kisül a „hiba“: az írnok evangélikus... az egyszerű nép hiába szereti, megkezdődik ellene az aknamunka, mennie kell tovább, mindig kibuktatják. A szemében a reménytelen állásgond fekete árnyéka gyászol, olyan csöndesen beszél, mint a sokszor arculvert emberek szoktak. Megkérdezem: „átutazóban van?“ „Nem én, — Nagytiszteletű Uram, —■ hanem a térképről láttam, hogy Cell- dömölköt legkönnyebben elérem vonattal és ide jöttem,... Nagyhéten a mi családunkban mindig így volt.“ Valami titkos erővel belémmelege- dett ez a fiatalember. Ez az én atyámfia 110 kilométerről jött úrvacsorát venni; egész nap utazott, reggel fél 5 órakor kelt, este 11 óra után ér haza és közben reggeli és estéli sötétben, tél - vízben gyalogol 26 kilométert! .. . és mindezt azért, mert azt mondja: „Nem bírtam volna már tovább!“ Ketten voltunk a hatalmas templomban. Sokáig prédikáltam néki; a szemei úgy szívták az igét, mintha valami hatalmas gőzmozdony indulna nagy útra és vizet vesz fel a tartályból. Az' imádságot velem együtt mondta, a könnyei belecsordultak a gyónókehelybe, az én könnyeim meg rácsordultak a kezére, mintha a könnyek kézfogást tartanának a nagy mennyegzőn! — A búcsúzásnát csak ennyit mondott: „Köszönöm a fáradságát, mostmár nyugodt vagyok!“ — Én meg csak elcsendesedve hallgattam a szívem örömmuzsikáját: íme ilyen szórványevangélikusok is vannak, az ilyenekért nem lesz fáradtsággá a fáradság! Úgy éreztem, hogy nagy ajándékot kaptam; a nagyhét munkagondjíi úgy elröppent, mint valami fekete madár és melegszavu örömpacsirták énekelték belém a magvetés reménységét: Óh Istenem, — hála Néked — most már tudok valamit mondani a Nagypénteki Nagygyónás ünnepén, mert valaki gyónt nálam és engem is meggyóntatott! Bácsi Sándor. Evangélikus asztalra evangélikus egyházi naptár valóilyen pedig hazánkban csak egy van, a Harangszó-Naptár. A gazdagtartalmú képes naptár kapható a lelkészi és tanítói hivatalokban. Ára 50 fillér. A kiadóhivataltól egyes címre küldve 62 fillér_
