Harangszó, 1938
1938-10-30 / 44. szám
342 HARANGSZÓ 193Ő. október 30. nek tagjai egyenként és személyesen élik át az Isten újjáteremtö ereje által életük reformációját. Az Isten bűneink ellenére is, még mindig bőkezűen osztogatja kegyelmét, így hát egyedül rajtad múlik, hogy van-e reformációd. Csak az a reformáció emlékünnep lehet a reformációra, Isten újjáteremtő munkájára való méltó emlékezés, mely az Isten Szentlelkének az ereje és az ember Isten előtt való engedelmessége által új reformációk szülő any jává válik. Ne gondold, hogy néked nincs szükséged reformációra. Lehet, hogy büszkén hordod a Luther- rózsát, de ott van-e a szívedben is a Krisztus keresztje? Lehet, hogy a reformáció öröksége, az édes anyanyelvre fordított biblia díszíti az asztalodat, vagy a könyvespolcot, de lelked épülésére olvasod-e? Nagy gyülekezetek tagja, ott vagy-e minden alkalommal, amikor az Istent dicséri a gyülekezet, vagy úgy gondolod, hogy elvégzik azt helyetted is a többiek? Szórvány- hívő, mered-e vallani magad a más- vallásúak nagy tömegében is evangélikusnak, vagy szégyenlősen elhallgatod, hogy a reformáció egyházához, az evangélium népéhez tartozol, mert az érdekeid így kívánják? Ha ezeket a kérdéseket komolyan mérlegeled,akkor úgy-e belátod, hogy szükséged van reformációra. A fejedelem álma.*) Irta: Dr. Varsányi Mátyás. őszi eső verdeste a schweinitzi vár ólomkarikás ablakait. Ütésre ütés kop- pant, mintha titkos szellemujjak türelmetlenül zörgettek volna. Közben rövid szünetek álltak be. Az ember azt hihette volna, hogy hallgatóznak, vájjon nyitnak-e ajtót e késő órán? Boltíves hálóban, mennyezetes ágyon álmatlanul hánykódott Frigyes választó fejedelem, kit alattvalóinak tisztelete a „bölcs“ melléknévvel ajándékozott meg. Olyan ingerült volt. A sors bosszúsággal etette egész napon át. (Ezt az eledelt a legnehezebben emészti meg az ember.) A nap gondja- terhe elől hiába vonult vissza lakosztályába, a nap eseményei tolakodva követték és kényszerítették, hogy törvénykezzék felettük. A fejedelem ítélt, szüntelen ítélt. Azt hitte, hogy elkészült a nap eseményeivel. Csalódott. Mint felperesek, akik nem nyu- gosznak bele a bírák döntésébe, hanem fellebbező panaszukkal újabb ítéletet provokálnak, úgy tolakodtak elébe, újból és újból a nap bosszúságai. Szótlan töprengésébe olykor egy-egy hevesebb *) Részlet a szerzőnek sajtó alatt lévő Luther- életrajziból. A reformáció emlékünnepén anyagyülekezetek tagjai és szórványhívek egyaránt álljunk az Isten igéjének a világosságába és engedjük, hogy a kegyelmes Isten a mi életünkben is végezze el a reformációt. Ha nem engeded, hogy az Isten megreformáljon, újjáteremtsen, bűneidtől megtisztítson, nem lehetsz Isten gyermeke, Krisztus megváltott ja, a Szentlélek örököf Dr. Dómján Elek, a tiszai kerület elhúnyt püspöke. I indulat kitörő szava sziszegett bele. i ■ Majd tompa félhangon beszélni kezdett | magával: „Tizedet akar szedni Őszentsége az egyházi javak után egy török ellen indítandó háború céljaira? Csak szedessen! Bezzeg az én országomban nem fog szedetni. A török ellen akar hadat indítani? Csak akadjon bolond, aki elhiszi. Ebadta, jó volna megint úgy 50—100.000 aranyat kipréselni a bárgyú Németországból, hogy legyen mit elté- kozolm Lorenzó fiatal úrnak, a pápa unokaöccsének. És ami még szomorúbb ennél: a Péter utóda huszadot akar szedetni az összes világi javak után. Próbálja csak meg. Kemény ökle van a németnek! A danaok hordója könnyebben telik meg, mint a pápai pénztár. Ezer mennykő! Szászországból nem visznek pénzt Rómába. A szászok pénzéből nem fognak dőzsölni. Mondhatom, szép erkölcsök. Mesélik, hogy Perducci kardinális bíborruhája alatt, midőn megmotozták, tőrt találtak, mellyel a pápát meg akarta gyilkolni. A gyilok mellett egy kis méreg is előkerült. Szép pápai udvar, mondhatom!“ A fejedelem nyugtalanul dobálta a fejét a pehelytoll vánkoson. Aludni szeretett volna. De indulata mint a megdagadt folyó ismét áradozni kezdett. „Gyalázat, pénzért árulják a legszenteb bet, a bűnbocsánatot. Töredelem, bűnse. .Mi néked a reformáció emlékünnepe? Életkérdésed ez testvérem, mert életszükségleted a reformáció. Jávor Pál. | Dr. Dómján Elek | Még alig van egy és háromnegyed esztendeje, hogy a tiszai egyházkerületet gyászba borította püspökének halála, most újra gyászlobogókat lenget a télbe forduló őszi szél. Meghalt dr. Dómján Elek, az egyházkerület nemrég megválasztott püspöke. Tragikus sors kidőlni a hegytetőn, mielőtt élvezhette volna a magaslatot az ember. Dr. Dómján Elek életében sokszor ért el már az emberi elismerés magaslatára. A tiszavidéki egyházmegye főesperese volt,theológiai doktor, kormányfőtanácsosi kitüntetést kapott. Minderre 1937. május 22.-én tette fel a koronát egyházkerülete, amikor püspökévé választotta meg őt... s most, alig másfél év után kidől a magaslaton, melynél magasabbra ember az egyházban nem juthat fel. Tragikus sors kidőlni akkor, mikor még bimbó minden szép terv. Dr. Dómján Eleknek nagy tervei I bánat... semmi. Fő a pénz. De Szász- I országba be nem teszik a lábukat a kufárok. Az én országomban nem árulnak Szent Lelket pénzért. Még csak az .kellene.).“ A gondolatok akadozni kezdtek. Valami húzta, húzta a mélységek felé s mint fáradt gyermek az anyaölben, úgy hanyatlott bele a fejedelem az éj tündérének a karjába, aki jó ideig tartotta átfogva pihentető, lágy karjával. De aztán közelosont az alvóhoz halkan, mint a pehely, az Álom és hívogatta, csalogatta, jöjjön vele. A fejedelem engedett a hívó szónak, felkelt s nyomon követte az Álmot Szeszélyországba. Tarka képek, színes sátrak mellett vezette el. Aztán hirtelen kanyarulattal visszavitte a schweinitzi várba és odaállította a fegyverterem nyitott ablakához. Bölcs Frigyes ámulva tekintett ki. Wittenberget látta alig kő- hajításnyira. Az előtérben a vártemplom állott, melynek kapujára az egyetem népszerű, ifjú tanára, Luther írt, írt. A toll sercegett, szinte hallani lehetett. A tol! írt, rótta a betűket, melyek oly nagyok voltak, hogy még a schweinitzi ablakból is olvasni lehetett őket. A bűnbocsánatról volt szó az írásban. Luther most felemelte a tollat, szinte azt lehetett volna hinni, hogy ünnepélyes mondulatta! pontot akar tenni az utolsó
