Harangszó, 1938
1938-10-30 / 44. szám
1938. október 30. HARANGSZÓ 343. voltak. Tudatában volt annak, hogy kis kerületének számbeli fogyatékosságát a kerület munkájának minőségével kell egyensúlyba hozni. Tervei voltak a lelkészi karral, a belmissziói munkával ... s most, mielőtt még csak felpattanhatta volna a tervek bimbaját az idő érlelő napja, ki kell dőlnie a sorból. Tragikus sors kidőlni nagy események küszöbén anélkül, hogy láthatná az ember a kibontakozó események megvalósulását. Dr. Dómján Elek csonka kerületet vett át dr. Geduly Henriktől s most mikor megérhette volna azt a várva várt nagy örömöt, hogy a rettenetesen megcsonkított kerület határai kitolódnak, ki kell dőlnie az ígéret földje előtt a Nébó hegyen, mielőtt bevonulhatna a választott nép az ígéret földjére. Lapunk, melynek az elhunyt püspök lelkes támogatója volt, őszinte együttérzéssel és mély fájdalommal áll meg ravatala mellett. Életrajzi adatai a következők: Született 1869. október 30.-án, Vásárosfaluban, Sopron megyében. Tanulmányait végezte: Gimnáziumot Sopronban 1881—1888. Teológiai akadémiát Sopronban 1888— 1891. Tübingeni egyetemen 1891— 1893.Lelkésszé avatták: 1893. szeptember 24.-én. Segédlelkészként működött: Miskolcon 1893. november 1.-től 1897. április 10.-ig. Rendes lelkészként: Fancsalban 1897. szó mögé. De ez a pont bent maradt a toliban, mert — ilyet ki látott — a toll felemelt kezében dagadni kezdett s nőtt, nőtt, túlőntt a hegyeken, az országhatárokon, Rómáig ért és éles hegyével megbökte a pápa hármas koronáját. A korona megbillent a pápa riadt homlokán ... Bölcs Frigyes egész lényében megrémegett. Aztán maga se tudta, hogyan, de ott termett Luther mellett, és erős kézzel, — azért-e, hogy visszatartsa Luther elszánt kezét, azért-e, hogy segítsen neki letaszítani a hármas koronát egy méltatlan főről? maga sem tudta, ott termett s megragadta a csodatollat. ... Az álom fonala itt hirtelen elszakadt. Bölcs Frigyes felébredt. A mindenszentek ünnepének hajnalfénye szűrődött át a színes ablakokon. Milyen különös álom. Milyen furcsa álom, dörmögött magában a fejedelem, miközben az éjszakát ledörzsölte szempilláiról. Egész valója az álom hatása alatt állott. Forgatta jobbra, forgatta balra. Ugyan mit jelenthet? Felkelt. Dolgozószobája felé tartott, hogy a mindenszenti mise előtt sebtiben még egy két levelet tollba mondjon. Spalatin, a titkára mély meghajlással üdvö- i zölte urát, ki a kandalló közelébe hu- | április 11.-tői 1907. október 6.-ig. Sátoraljaújhelyben 1907. október 10.-től 1937. október 24.-ig. Nyíregyházán 1937. október 24.-től 1938. október 24.-ig. Felesége: Győry Mária. Gyermekei: Zoltán, Sátoraljaújhelyben városi tanácsnok, nős, 2 gyermeke van. Elek, Sátoraljaújhelyben Nemzeti Bank tisztviselője, nős. Aranka. Irén, férjezett Kökéndy Oszkárné, 1 gyermeke van. A hatvankilenc éves püspök, akinek kerületéből Trianonban a legtöbb gyülekezet veszett el, az utóbbi időkben napról-napra fokozódó izgalommal várta a Felvidék megszabadulásáról szóló híreket. 24.-én reggel is első dolga volt, hogy a nyíregyházi Luther-palotában lévő lakásán megnyitotta a rádiót, hogy a legfrissebb hírszolgálatot hallhassa. Alig ült a készülékhez, hirtelen szívéhez kapott s meghalt. Temetése, amelyet D. Kapi Béla püspök végzett, országos részvét mellett október 26.-án volt. Legyen áldott emlékezete! 7. Z. Rádiós Istenit sztélét. Folyó hó 31.-én délelőtt 10 órakor evangélikus istentisztelet lesz a Bécsikapu-téri templomból. Prédikál D. Kapi Béla dunántúli püspök. Ének számok a Dunántúli Énekeskönyvből: 254, 256 és a nemzeti himnusz. Orgonái Várkonyi Endre. Karének: Händel: G. F. Sauljából „Az Úrnak útján bízva járj." Énekli a Kelenföldi Evangélikus Egyházi Énekkar Welller Jenő karnagy vezényletével. zódott és diktált: „Joachim, brandenburgi választófejedelemnek ... A legnagyobb aggodalommal tölt el, hogy Fenséged fivére, Albrecht mainzi érsek a 30.000 forintot, melyet Rómának az érseki palliumért fizetett, a bűnbocsátó cédulák árúsításáva! akarja megszerezni. Amint hallom, a Fugger bankház ügynökei mindenütt ott sántítanak Tet- zel nyomában ...“ Nem fejezhette be a levelet. Katonás léptek döngtek a folyosón. Kopogtak. Egy futár lépett be. Sár kantyú pengett: „Fenségednek alázattal jelentem ... hangzott a hírnök mondanivalója ... Tisztelendő doktor Luther Márton tegnap 95 vitatételt szegezett ki Fenséged wittenbergi templomának kapujára, melyben óvást emel a bűnbocsánati kereskedés ellen. Az egész város talpon van. Az egyetem forrong. A polgármester úr alattvalói tisztelettel kér- dezteti, milyen magatartást tanúsítson?“ Két sarok összeütődött. A futár távozott. „Megálmodtam, megálmodtam, tört ki a fejedelemből a szó, amint a követ után az ajtó becsukódott. Spalatin ámulva nézett fel rá. Álmomban olvastam, amit Luther a templomajtóra írt. Vigyázzon a szómra, Spalatin, nagy események készülnek. Történelmi időket élünk. Luther tollahegyétől megbillent a hármas korona a pápa homlokán.“... REFORMÁCIÓ. Reformáció! Mi vagy te? Mi voltál? Korhadó keretet kegyetlen sodortál. Gyújtottál tüzeket, gyújtottál szíveket, zörgettél bokrokat, megráztál tölgyeket. Száguldva, dörögve, hegyeket, völgyeket, kéklöket, zöldeket, idegen földeket, világot bejártál. Kapukat kitártál; kapukat bezártál. Micsoda hatalmad! Elnyomni akarnak, vádolnak, takarnak. Nem lehet! — Mi vagy te, vihar vagy?! Vihar vagy. Dalosán tör elő rügybontó nagy erő. tél fagyát, hidegét, halálát leverő. Minden, mit hó takart, kivirul, újra hajt. Erdők is, rétek is. Erő is, lélek is. Minden arc kipirul, minden fa kivirul, illatot hord a szél Wittenberg fáirul; életnek illatát, Léleknek illatát. Ezreket így hat át tél fagyát leverő, rügybontó, nagy erő. Dalosán tör elő, népeket kelteget. Illatos kelyheket bontogat, fejteget, s egyre nő... egyre nő. Kicsiny ér... megdagad, szétszakít gátakat, messze zúg, visz ragad. Te vagy az! Ismerlek. Halál vagy? Nem az vagy. Tavasz vagy? — Tavasz vagy. Lelke forr, szíve ég: Nagy, erős nemzedék. Sujtoló ostorok, hős reformátorok. Hitükkel harcolók, világgal dacolok. Lelkűkben, mélybe lenn dúlt a nagy küzdelem: ítélet, kárhozat? Üdvösség, kegyelem? — Holtfakó érdemek ösvényén menjenek? Szőrcsuhát öltve fel térden ki vezekel, az jut-e mennybe fel? Lelkűnkben mélybe lenn dúlt a nagy küzdelem: ítélet, kárhozat? Üdvösség, kegyelem? Övék volt a csodás, nagy hajnalhasadás, boldog rügyfakadás. Keserű viadal, kegyelem, diadal. Lelke forr, szíve ég. Nagy, erős nemzedék Mienk a híre még. — Rügybontó, nagy erőd, •) Szemelvény a szerző „Őszből tavaszba" cimii most megjelent, jelen számunkban ismertetett müvéből.
