Harangszó, 1938
1938-09-18 / 38. szám
29. évfolyam. 1938. szeptember 18. 38. szám, I I : Alapította: KAPI BÉLA 1910-ben. L&ptulajdonoa: Ounántúli Luther-8zAvetség. Msgjelanlli minden vasárnap. lllfyM milléklat tani» alatt vtthatanként a KIS HARANQSZÖ. 1935-ben beolvadt lap a Jöjjetek énhozzám. Postacsekkszáinla : 30.526. ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS NÉPLAP. Erős vár a mi Istenünk, jó fegyverünk és pajzsunk. Ha 6 velünk, ki ellenünk? Az Ür a ml oltalmunkl A Harangiad •lerkeiaU-kiaddhiTatata GYŐR II., Petőfitől 2. Előfizetési ára: negyedévre 1 P 28 fillér, félérre 2 P 40 fillér, egy érre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel 10 %-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér. Vendégek és jövevények. ... vallást tévén arról, hogy idegenek és vándorok a földön. Zsidókhoz írt levél 11, 13. Ügy nézzünk hát jelenvaló életünkre, ahogy az idegen vándor tekint arra a földre, amelyen ő külföldi és vendég csupán. A vándor nem mondhatja: ez az én hazám. Hiszen nem odavaló. A vándor nem telepszik meg azon a földön, melyen zarándokol, sem szállásán, ahol éjszakára lepihen. Szíve s gondolata másutt jár. A vendégfogadóban csupán étkezik és megszáll, aztán tovább vándorol — hazafelé. Ezen a földön idegenek és vándorok vagytok csak ti is. Mostani éltetek idegen ország és vendég- fogadó. Ne vegyetek tőle mást, csak ételt, italt, ruhát, sarut s ami még kell e rövid éjjeli szállásra. Hamarosan továbbmentek, úgyis hazátok felé, melynek polgárai vagyunk. Jól jegyezzük ezt meg. Nem minthogyha ezen a földön kellene örök életünket felépíteni, égi kincsünket megtalálni, hanem, hogy míg Isten akaratából e földön kell élnünk, úgy viselkedjünk, Atyánk ajándékaival úgy éljünk, mint vendégfogadó vendégei, idegenország vándorai, akik idegen földről, megbízhatatlan vendégfogadóból igazi hazájukba vándorolnak, — biztonságra, békességre s örökkévaló örömre. Dr. Luther Márton. Hazavágyom, Ottan boldogságom Szép napja felragyog; Ott van nekem Örökös lakásom, Itt csak vándor vagyok. Ősszel a költöző madárka, Elszáll messze enyhébb hazába, Hazavágyom. A lékoz ló fiú. D. Paul Hamburg Die ganz grosse Liebe. 7. Elhagyatva- egyedül. „S már csak az az egy kívánsága volt, hogy jóllakjék a disznóknak moslékéval, de még ezt sem adták oda neki." (Lukács 15, 16.) Az elveszett fiú életében óriási fordulat ment végbe. Előbb az atyai hajlék gazdagságát, jóllétét élvezte, majd hirtelen elszakadt mindettől, különösen az atyai szívtől s belevetette magát az élvezetekbe, dinom- dánomba. Erre egyszerre ráköszöntött a szükség, az éhínség. Most ott ült a mezőn a disznók közt s már csak az az egy kívánsága volt, hogy jóllakjék a disznóknak szánt moslékkal, mert az éhségtől korgott a gyomra. Az éhség mindenkinél gyötrő fájdalmat vált ki. A tékozló fiúnak künn a mezőn, a disznók közt nem volt alkalma, hogy asztal mellé üljön s úgy egyék. Már csak az a vágya volt, a vályúból, valamivel megtölteni a gyomrát. Ezt már nem lehet evésnek nevezni, legalább is nem emberhez méltó evésnek. De mit csináljon? Ha nem akart éhen halni, a moslékkal is meg kellett elégednie. Ilyesmiről azelőtt nem tudott. „De még azt sem adták neki.“ Otthon finom kiszolgálásban volt része, sőt míg pénze volt, addig a messze idegenben is lesték minden gondolatát. De most? Oh de mélyre is süllyedt! Most érzi éleWlffl^ ( REFORMÁTUS először, milyen az, ha az ember önmagára marad, árván, egyedül, elhagyva mindenkitől. „Add ki nékem az örökségből az én részemet!“ így kezdődött a lefelé vezető út. A jó barátok segítségével hamarosan nyakára hágott egész vagyonának. Most odaérkezett útja végére, az utolsó állomásra: Senki sem adott neki ennivalót, még moslékot sem. Senki! Most már nem akadt jó barát. Régóta úgy van, hogy amint beköszönt a szükség, az áljó barátok elpárolognak hamarosan. Oh azok a „Jó barátok!“ Aki hízelgőkkel veszi magát körül s rájuk hallgat, annak egész biztosan nem lesz barátja, amikor bajba jut. Ezek a hamis barátok olyanok, mint a fecskék, csak addig maradnak, mig kedvező az időjárás. Amint hideg lesz, elköltöznek. A tékozló fiú körül pedig most nagyon is hideg lett, dermesztő hideg. Ezek a „jó barátok“, a bűnnek ezen mindenre kapható csatlósai, olyanok, mint a legyek, csak addig maradnak, míg lakmározhatnak, aztán hirtelen eltűnnek. Olyanok, mint a piócák, ha teleszopták magukat, leesnek s az ember egyedül marad. A tékozló fiú, ki két kézzel szórta és pazarolta a pénzt „jó barátaira“ most teljesen egyedül maradt s az volt ebben az állapotban a legkeservesebb, hogy moslékot is sajnálták tőle, FŐISKOLA )
