Harangszó, 1938
1938-08-21 / 34. szám
29. évfolyam. 1938. augusztus 21 34. szint Alapította: KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonos: Dunántúli Luther-8zftvet8ég. Megjelenik minden vasárnap. ingyen melléklet tanév alatt léthstanként a KIS HARANQ8ZÖ. l93f)-ben beolvadt lap a Jöjjetek énhozz&m. Po8taceekk8záinla: 30.526. ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS NÉPLAP. Erős vár a mi Istenünk, jó fegyverünk és pajzsunk. Ha 6 velünk, ki ellenünk? Az Ür a ml oltalmunkl A Haranguó ■zerkesztő-kiadóhivatala GYŐR II., Petöfi-tér 2. Előfizetési ára: negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér, egy évre 4 P 8o fillér. Csoportos küldéssel 10 %-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér. Atyai uralkodás. Annakokáért szükség engedelmeskedni, nem csak a haragért, hanem a lelkiismeretért is. Római levél 13, 5. Milyen jó szeme van a szentírásnak! Nagyon helyesen úgy tekint a világi hatalom kardjára, mint amely éppen irgalmasságból kénytelen irgalmatlan is lenni és csupa jóságból szigorú haragot is köteles gyakorolni. Pál és Péter is azt mondja, hogy a felsőbb- ség Isten szolgája. A gonoszoknak bosszúra, haragra és büntetésre, a kegyeseknek pedig védelemre, dicséretre és tisztességre. A kegyesekre néz s azokon könyörül. Hogy baj ne érje őket, fékez, üt, vág, öl s mindebben Isten parancsának engedelmeskedik. A gonoszok tehát nem azért bűnhődnek ilyen irgalmatlanul, mintha maga a büntetés volna a cél s bárkinek is gyönyörűsége telnék vérükben, hanem a kegyesek védelmére, békés biztonságuk megóvására történik mindez. Ez pedig kétség kívül keresztyén cselekedet, telve irgalmassággal és szeretettel. A felsőbbség nem azért van, hogy a saját hasznát s. kénye-kedvét hajhássza alattvalóin, hanem hogy jólétet teremtsen nékik. A rómaiak a fejedelmet „pater patriae“-nak, a haza atyjának nevezték. Szégyen ránk, hogy mi a felsőbbséget nem hívjuk s tartjuk atyának! Pedig a király, kormányzó, fejedelem és polgármester — atyánk. Mert Isten általuk táplál s véd. Engedelmes tisztelettel szeressük hát őket. Hogy ki-ki meglássa elöljáróiban Isten ajándékát s őrizkedjék a lázadástól. „ . ,, ... , Dr. Luther Marton. Az Ür rendelt királyokat Ország kormányzására, Hogy használják hatalmukat Népek boldogságára; Hogy jót a rosszak, Gyengét erőszak Ne tiporhassák, Sőt jog és igazság Ragyogjon mint nap fénye. I. István apostoli királyunk. Irta: Or. Ciengödy Lajos. Az égi Gondviselés a Kárpátok bérckoszorúzta földjén adott új hazát a magyar nemzetnek. Itt — a szláv és germán néptengerben — különleges történelmi hivatást bízott rá. Hogy ezt betölthesse és számára örök erőforrás nyíljék meg, a keresztyén anyaszent- egyházba, a Krisztussal való életszövetségbe is elhívta a magyart. Most 900 éve megboldogult nagy királyunk I. István volt az, akinek közvetítésével nyitotta meg Isten az Égi Haza kapuját is magyar népünk számára az elfoglalt földi hazában való megtelepedés után, hogy közülünk se vesszen el senki, aki az Egy igaz Istennel való élet- közösségben mindhalálig híven megmarad. Az üdvösség világa felé vezető keskeny útra áldott emlékű nagy királyunk vezette népünket. Azt a népet, amely még pogány korában sem imádott bálványokat és ősi vallási életét sem kapcsolta szobrokhoz, mint az akkori, egyébként magasabb műveltségű népek legtöbbje. Ezt a népet lelke hitével, királyi hatalma erejével, országalapozó bölcseségével ő vezette Krisztus keresztje alá. 1. István szent királyunk valóságos apostola volt az Ür Jézus Krisztusnak. Apostoli munkája sikerének legfőbb titka a saját leg- bensőbb vallásossága volt. Fennmaradt törvényei, írásai, lelke legközvetenebb megnyilatkozásai mind azt mutatják, hogy mélységes krisztusi hittel volt tele. Ez számtalanszor jelentkezett életében, de legmélyebben talán akkor, amikor az álmában reá orgyilokkal támadó elejtett fegyverének zörejére felébredve, így sóhajtott fel: Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk! Amit önmagában átélt, a keresz- tyénség fennkült szellemi erejét y< p ( RffOKtánifi FŐISKOLA ) _______V* ....___________- */ a karta átvinni népe életébe az ősi vallás kiirtása árán is. Ebben a munkájában személyes apostolkodást is végzett. Nem egyszer elvegyült a nép közé és úgy oktatgat- ta őket. Máskor meg udvarába gyűjtötte össze seregszámra a szegényebb embereket is, akiknek atyai türelmességgel magyarázgat- ta a keresztyén vallás igazságait. — Ahová saját keze el nem ért, ott szerte az országban a keresztyén- ség egy-egy fáklyatartójaként, az isteni kegyelem egy-egy forrásaként, templomokat épített és építtetett, püspökséget alapított és gazdagon ellátva ezeket anyagiakkal, biztosította áldásos működésüket és ahol ez nem volt elég, ott a kard erejével is rá akarta venni a magyart arra, hogy fogja meg ő is az egyetlen élő igaz Isten megtartó kezét, hogy élete boldog és halála iidvösséges legyen, ^
